Late Nights

24. Fejezet /Hosszabbított verzió/

Sziasztooook!

Szokás szerint későn, de meghoztam a hosszabbítást.;) Ha tetszett a rész, akkor szavazzatok, és véleményt is kaphatok, ha lehetséges? 

Előre is köszönök mindent, 

Jó olvasást!

Puszi: 

- D

Kezeim veszetten gyürkézték a hajam, hogy ezáltal, tisztább kilátást nyerjek. Szemeim rohamosan tekintették körbe a környezetet, mi most sűrű erdőt takart. Fújtatva rohantam tovább, reménykedve, hogy Harry nem követett az erdőbe. Lábaim iszonyatosan fájtak, ahogy a magas növényzet súrolta bőröm. Felszisszenek a csípő, s maró érzésre, de nem állok le. Fejem zsong a megannyi gondolattól. Ki az a J? Mit akarhat tőlem, mégis honnan bukkant fel, és miért most? Testem előre csuklott, ahogyan megbotlottam. S fájdalmamban egy néma sikolyt ejtettem meg. Jobb kezembe haraptam, ezzel elfojtva a sikolyom. S hátratekintettem a lábamra. Bal lábam szörnyen nézett ki, s arcom maga hordozta a terrort a látvány következtében. A vádlimból egy kisebb ág állt ki, s azt hittem menten elájulok. Fejem lüktetni kezdett, s látásom homályosult.

„ Állj talpra, állj talpra, állj talpra"

Hallom meg ezernyi és ezernyi hang pusmogását a fülemben. Arcom grimaszba borul, ahogy megfájdul a fejem, s kezeimmel körbefogom. Lábaim megpróbálom magamhoz húzni, kevés sikerrel. Szemeim kitágulnak, ahogyan mocorgást érzek meg valahonnan mellőlem az erdőből. Tekintetem minden irányba kering, mégsem találok egy nyomot, mi a hangokat okozhatta. Remegve fújok ki egy rémült levegőt. S lábamba a fájdalom visszaköszön, s fájdalmasan sírok fel. Szemeim sarkában a könnyek feltörtek, s illetlenül mardossák végig bőröm, ahogyan végigkúsznak az orcáimon.

„ Fogd meg azt a kicseszett botot, és húzd ki a lehető leggyorsabban a lábadból! És szó szerint értettem." – Hallom meg Harry korholó hangját füleimben.

Harry hangja visszhangzik a füleimben, s olyan érzésem támad, mintha itt lenne mellettem. Testem lefagy. Majd irgalmatlanul kezd el remegni. Fejem hátracsuklik a gondolattól. Tudtam jól, hogy ő is érzi azt, amit én. Ő is átéli a fájdalmam. Ő is megéli, mind azt a gyötrelmet, mint most én. S párat szipogva még, megdörgöltem szemeim, ezzel elérve, hogy tisztán lássak. Végül is. Többnyire sikerült. Kezeim ráfonódtak a botra, s a lehető legerősebben megmarkolva, kirántottam a botot a lábamból. A fájdalom, mi átjárta testem, legfőképpen a lábam, lezsibbasztott. Fejem majd szét robbant, ahogy Harry fájdalmas morgásai ott visszhangzottak a füleimben. S ha még ez nem lenne elég, testét homályba láttam, amint a nappaliba kapaszkodott a feldöntött bútordarabokba. Kezei a vádlijára fonódtak, ahogy nehéz levegő vételek hagyják el ajkait. Mellkasa rohamosan süllyed, s emelkedik. S később arca megkönnyebbültséget sugároz. Olyan gyorsan történtek az események, hogy észre se vettem, hogy lábam már bot mentes. S bőröm, már a démoni véremnek köszönhetően, automatikusan gyógyul.

„ Jobban vigyázz magadra legközelebb"

Szemeim forgatom a tudatra, hogy még a leg lehetetlenebb helyzetekben is korhol. Ahelyett, hogy megdicsérne, hogy ügyesen kiszedtem a botot a lábamból. Mi lassan már egész szép. Már nem öleli körbe vér, s a seb is másodpercenként szűkül össze. A fájdalom, csak ugyan, mint a sebem, megszűnt létezni. Szemeim nagyra nőttek, majd elmosolyodtam. Megcsináltam. Kicsit megdörgölve a tarkóm, hátravetettem a fejem. S mélyet szívtam az erdő nyújtotta friss levegőből. Nyugalmam egy ág reccsenése szakította félbe. S fejem a hang felé kaptam. Ismételten a nagy semmivel találtam szembe magam. S kezdtem kételkedni az érzékeimben. Szemeim hunyorgattam, ahogy óvatosan feltápászkodtam a talajról. A rajtam lévő szakadt ruhát úgy-ahogy leporoltam. S hajamba túrva, lassan baktattam tovább. Enyhe fuvallat sodorta hátra kurta tincseim a szememből, s oldalra pillantva egy sötét homályba ütközött a tekintetem. De amint jobban szemügyre vehettem volna, elillant a levegőben, akárcsak a kámfor.

„ Tűnj el onnan!"
Hallom ismét Harry hangját, mire megforgatom a szemeim. Nem irányíthat folyton. Lépteim szaporábban kezdtem el szedni, ahogy furcsa hangok szűrődtek innen-onnan a fák mögül. Alakom összehúztam, s kezeimmel átkaroltam magam. Le- s fel mozdulatokkal próbáltam meleget csiholni magamba, kevesebb sikerrel. Tekintetem megragadt egy két vörösen világító szempáron. Testem megmerevedett, s ott néztem vele farkasszemet. A test, mi megragadta tekintetem, köddé vált, s eltűnt a levegőben, akárcsak egy füstfelhő. Homlokomon a ráncok gyülekeztek, s szemöldökeim összeszaladtak. Mi a fene lehetett. Testem irányítás nélkül indult meg az eltűnt alak felé. S nem is vettem észre, hogy lépteim már embertelen gyorsasággal visznek hozzá. Érzem, amint szemeim átmosódnak fehérré, ahogy egy pillanatra leáll testem, s kimerevedik. Úgy érzem magam, mint aki megtisztult, s egy erősebb testben ébredtem volna. Szemeim összeszűkültek, ahogyan már kifürkészett fókuszlátásom által élesebben láttam. A fák között egy rohanó ködös alakra lettem figyelmes, s ez egy gonosz mosolyra késztette ajkaim. Lábaim egyre gyorsabb ütemet pumpáltak, s mostanra már szélsebesen rohantam. 

„ Ez csapda, TŰNJ MÁR EL ONNAN!"

Harry hangja összezavarja gondolataim, ahogyan próbálok a menekülő alakra összpontosítani.

„szállj ki a fejemből,Styles"

Kezeimmel irgalmatlanul kapkodom az ágakat, elérve ezzel, hogy utat nyerjek magamnak. S győzedelmes mosoly terült szét az arcomon, mikor már alig pár méterrel voltam csak távol. Egy nyilalóan marcangoló érzés terjedt szét a jobb oldalamon, ahogy előre estem ismét. Az orrom alatt szitkozódtam, ahogyan hátranéztem, s a jobb oldalamból egy tüskézett tör állt ki. Ez valami vicc?! Éreztem, amint lassan bénul el a testem összes kis apró pontja, s egyik kezemmel megpróbáltam elkapni a tört, de, amint megérintettem volna, bőröm égni kezdett, s csak ekkor jöttem rá, hogy ez a tárgy valami fekete mágiával van megáldva. Fájdalmamban felnyöszörögtem, s a talajt mardostam. Húsom mardosta belülről a tárgy, s ahogyan hátrapillantottam. Két fekete mocskos bakancsot véltem felfedezni. Szemeim szakaszatosan vándorolt fel az előttem álló alakon. Először is a bakancsai ütötték meg a szemeim, később a fekete szűk gatya, mi körül ölelte két vékony lábát. Ezután pedig egy fekete igen csak piszkos felső, mi kopottságának köszönhetően inkább nézett ki szürkének. Csak ezután értem el az arcához, mi ismerős volt. Ajkai egy gonosz vigyorba futottak, s szemeimen a horror összes jele suhant át. Ez. Nem. Lehet.
- t- te?! – Dadogok.
-üdv ismét, Alisa. – Nevet fel.

*** Harry Szemszöge***
Érzem minden egyes porcikámon, hogy valami nincs vele rendben. Olyan, mintha zsibbadna a testem összes szeglete. A bevert falba kapaszkodok, ahogy egy fájdalmas morgást hallatok végig a kis nappalin, mi össze volt zúzva mindenhol. Maga volt a kész káosz, nem volt egy épp bútordarab a szobában. Még a falakat is szétrúgtam. S így belegondolva, bár ne tettem volna. Habár, most ez a legkisebb bajom. Testem lassan összeroskad. S bele sem merek gondolni, ha én ilyen fájdalmak közt vagyok, akkor ő milyenbe lehet most. Derekam szörnyen nyilal, s nem tehetek ellene semmit. Utálom, hogy nem tudom, hogy hol van. Nem elég kifejlettek még az érzékeim vele kapcsolatban, vagy is jobban szólva csak egy. A helymeghatározás nem megy. S azt csak is egy féleképpen tudnám megszerezni, és ahhoz ő is kell. Éreznem kell bőrét a bőröm ellen, szívét a szívem ellen dübörögni, homlokát az enyém ellen dönteni, ahogy összefonódnak ujjaink, s kifeszítem az ágymatracra. Éreznem kell lábait a derekam ellen összekulcsolódni, ahogyan a leg privátabb testrészeink egybeforrnak. S együtt ringatjuk a másikat a gyönyör felé, s végleg összekapcsolódunk. Mint testileg, s lelkileg egyaránt. Örökre.
S szinte belesajdul a gondolatra a szívem, ahogy tudom, nem fog előfordulni semmi ehhez hasonló, mert fogalmam sincs, hol lehet. A legrosszabb, hogy fájdalmai vannak, s nem tehetek érte semmit. Pedig, ha most tudnám hol lenne, már rég a karjaimba tudnám. S enyhítenék a fájdalmán. De nem tudok. Próbálok a gondolata között kutakodni, de nem találok semmit. Csak egy mondat töredéket.
- t-te?! – dadog.