Late Nights

19. Fejezet 3/3

Éppen, hogy egy újabb szemforgatással ajándékoztam volna meg, de nem tettem, féltem, s az, hogy arca veszettül a közelembe volt, s dühösen tekintett rám, nem segített a helyzetemen. Ajkaim elnyíltak, hogy megszólaljak, de nem jött ki rajtuk egyetlen egy szó sem. Fáradtan kezeim az arcomhoz emeltem. Majd megdörgöltem szemeim. Az, hogy fáradt voltam, az enyhe kifejezés arra, amit átéltem. Alakom megrökönyödötten görnyedt össze az ágyon, s egy fájdalmas nyögést hallatok, s eldőlök az ágyon ismét. Nehéz léptek hangja lepi be a szoba csendjét, s nem sokra rá megérzem, amint a matrac besüppedt mellettem a másik oldalon.

- Fordulj a hasadra. - Parancsol rám. Mire én kinyitva szemeim, felhúzott szemöldökkel tekintek rá.

- mégis minek? - Vonom kérdőre.

- csak tedd azt, amit mondok szépségem, és hidd el, jobban fogod érezni magad seperc idő alatt. - Veszi állam két ujja közé, s egy kicsit felemeli a matracról, ezzel elérve, hogy ránézzek. S arca ismét komolyságot hordoz, mi arra késztet, hogy ne merjek neki ellenkezni, akármennyire is szeretnék. Pedig, oh de szerettem volna. Mégsem tettem. Valami azt sugallta, jobb így. - nos, nos, mégse volt olyan nehéz, nemde? - Hangjából kihallatszik az önteltség, s lemerem fogadni, hogy jót vigyorog magában. S a késztetés, hogy letöröljem az arcáról a mocskos vigyorát, igen nagy volt.

Éreztem, amint nyomás keletkezik a derekam fölött, s felszisszentem, amikor rájöttem, hogy a kezeivel rá nehezkedett, hogy később átlendítse egyik lábát rajtam. S csak ekkor szembesültem vele, hogy rám ült.

- Harry, mi a franc? - Fordultam volna vissza, ha nem teszi rá bal kezét fél úton a fejemre, s lenyomja a matracra. - ugye most nem akarsz rendőrösdit játszani, mert ez egy nagyon hülye ötlet. - Mormogtam az orrom alatt, ahogy a párna elnyomta hangom.

- bár csábító az ajánlat, de nem... - Kuncog jóízűen. Ujjaival a fölsőm alá nyúl, s én beszívok egy éles levegőt, fejem a nyakamhoz húzom, s így a matrac van velem szembe. Hátamon végigkúszik a hideg, s libabőrt varázsol minden egyes centiméterre. Ajkam harapom, ahogy kivárom következő lépését. S fogaim össze-össze koccannak, ahogy feltűri a fölsőm. - inkább szeretném, ha ellazulnál. - S kezével megragadja a vállaim, s mélyen beléjük markol. Mi nem másra késztet, mintsem, hogy jólesően felmorogjak. Kezeivel minden kis izmot ellazít bennem, s testem elernyed alatta, nem feszült tovább.

- Harry... - Szorítom meg kezeimmel két oldalt a huzatot, s ezzel összegyűröm.

- igen, szépségem? - Kérdezi gúnyosan.

- lentebb. - Prüszkölöm. S fejem hátrahanyatlik, ahogy kezeivel lentebb merészkedik, s ott munkálkodik kezeivel. Hátam ívbe feszül, ahogy megérinti hátam közepén azt a pontot, mi sajgott. - pontosan ott. - Ejtem ki halkan.

- jó érzés? - Kérdezi, s hangjából kihallatszik, hogy még mindig kajánul vigyorog.

- utálom beismerni, de igen. - Mormogom, s elrejtem arcom a párnák közt.

- még ha nem is ismerted volna be, akkor is tudtam volna. - Nevet jóízűen.

- miért is?

- Mert testi és lelki kapocs van köztünk, mindent érzek, amit te is, és te is mindent érzel, amit én. ilyen egyszerű. - Ejti ki a szavakat. S én elhiszem neki. Minden egyes kicseszett szót, mi elhagyja jól ívelt ajkait, s nem tehetek róla. Egy mélyről jövő morgó hang hagyja el ajkaim, mikor ismételten egy mélypontot érintett meg a hátamon. Könyökeimre ereszkedek, s alakom most inkább homorú alakot öltött.

- Harry... az istenit!

- gyerekek mi a jó... ?! - Hallom Liz hangját, ahogy a szobába betoppan. S Harry mélyről jövő, hörgő nevetése járja be a szobát. Majd kászálódik le rólam, s elhagyja az ágyat.

- Liz. - Mormogom, s megfordulok. Bár ne tettem volna, Liz-ből kitört a nevetés, s én összefontam a karjaim a mellkasom fölött, majd kérdőn néztem Harryre. Ki jót kuncogott, majd tőle is ugyan azt a reakciót kaptam. S sértődötten felkászálódtam az ágyamról, s a fürdőbe kajtatva a tükörbe néztem volna, mikor rájöttem, hogy nem rég összetörtem. De megszeppentem, mikor egy új tükör ott ékeskedett a falon. Hmm

A külsőm, nos, a hajam minden irányba meredezett, s néhol kócos volt ugyan, de ez mégsem volt a nevetés tárgya, hanem az arcom. Mi oly pírban égett, mint aki, most futott le a maratont. De később rájövök, hogy még egyféleképpen nézhettem ki. A fáradt szemeimmel, s pirosra harapott ajkaimmal. Tejóságos Isten. Fejemhez kaptam, s gyorsan eligazgattam a hajam. Kinyírom Harry-t. Az már egyszer biztos. Visszatérve a szobába, nem mással szembesülök, mint Harry az ágyamon banánt eszik, s Liz a telefonján nyomkod valamit. Egy fáradt sóhajt ejtek meg, s ezzel elintézem, hogy megkapjam a tekintetüket. Hát nem ezt akartam elérni.

- tudod először azt hittem, hogy játszotok a takarók közt. de amikor megláttam, hogy rajtad ül és masszíroz, egy kicsit csalódott voltam. - Mondja Liz, miközben csalódást tettet, s dramatikusan a szívére helyezi a kezét.

- Liz, jesszusom! - Takarom el arcom zavaromba.

- természetes dolgok történnek itt, és ott. - Mondja Harry, miközben vállai megrázkódnak, az utána való kuncogástól.

- vitted volna haza arra a természetes dolgokra H. - Kuncog Liz vele együtt. Én pedig készen állok arra, hogy megöljem mind a kettőt.

- fogom is Liz. Fogom is. - Tekint rám azzal az öntelt mosolyával.

***

Az este halattával az egyetem falai közt sok fiatal gyűl össze, ugyan akkor az udvaron buliznak többen. Jó magam feszélyezve érzem magam, s nem tudom leküzdeni a folytonos görcsöt a gyomromban. Alakomon egy testhezálló fekete ruha van, hozzáillő magas sarkú cipő. S alakom összébb vonom, ahogyan tudatosul bennem, hogy elfelejtettem kabátot hozni. Jobb oldalamra tekintek, ahol Harry van, s abban a pillanatban ő is letekint rám. Egy mindent tudó széles mosoly kúszik ajkaira, s itt és most, legszívesebben lepofoznám. De nem teszem.

- csak nem fázol? - Vigyorog tovább.

- n-nem. - Koccan össze fogam.

- Persze... - Fonja át bal karját vállamon, így a bőrkabátja alá von, mi meleget nyújt. S én jólesően hümmögök, hozzádőlve. Karja szorosabb lesz körülöttem, s én elvigyorodom.

- legszívesebben letörölném azt a mocskos vigyorod az arcodról, Styles. - Tekintek fel rá féloldalasan.

- én viszont nem garantálom, hogy tudni akarod, hogy én mit tennék veled, itt és most. - Tekint mélyen a szemembe, s én duzzogva az alattam lévő földet kezdem el pásztázni. Rossz döntés. - Nézz a szemembe, mikor hozzád beszélek! - Parancsolja monoton hangon, s az állam a két ujja közt felemeli. Nem válaszolok neki, s nem is szándékozom. Fejem rázom rosszallóan, s nem sokkal rá egy tábortűz mellett kötünk ki. - nos szépségem, megtapasztalod azt is, milyen az, mikor a démonok avatnak be a világukba.

Szemeim kitágulnak, s rögtön elmozdulnék Harry mellől, de nem tudok. Sokkos állapotba kerültem, s érzem, ahogy az arcomból kiszökik a vér, engem ezzel fal fehérre festve. Tényleg azt mondta, hogy démonok?!

„nos szépségem, megtapasztalod azt is, milyen az, mikor a démonok avatnak be a világukba."