Late Nights

26. Fejezet/Hosszabbított verzió/

Sziasztoook!

Ismét jelentkezem, megújult erővel. :'D 

Meghoztam, a hosszabbított verziót, szóval mély lélegzet, mindenki megnyugodhat :D

Remélem mindenkinek tetszik majd.

Jó olvasást!

Sok puszi és ölelés

- D

(ui.: Hallgassátok meg a zenét, mialatt olvassátok, szerintem passzol ehhez a fejezethez:) )

Harry szemszöge
Már egy hete, hogy nem láttam őt, s a tudat kezd felemészteni. Napok óta csak az ablakom párkányán lomhán tekintek kifele, s remélem a legjobbakat, miszerint egyszer visszatér hozzám. Tudom, hogy nem fog. S az ok, mi magába foglalja mindezt, az nem más, mintsem, hogy nem önakaratából nem jön vissza. Hanem elkapták. Elkapták, s fogva tartják. Elkapták,s minden áldott nap, azóta, hogy megsérült az erdőben kínok közt gyötrik. Tudom. Tudom jól, hiszen én jó magam is átélem, mind azt a gyötrelmet, s fájdalmat, mint ő. S nekem, ha minden igaz, csak fele annyira fájhat, mint neki. Bele sem merek gondolni, hogy miket élhet át, ő, teljes fájdalommal. A őrzőkkel, napi szinten konzultálok, a napi eseményekről, de semmivel sem jutottunk előrébb. Sőt, minden egyes elvesztegetett pillanattal úgy érzem, hátrébb jutottunk, mintsem előrébb. Felállva a párkányról, pár lépést előre lépve, egy szörnyű nyilalásra figyeltem fel a jobb oldalamon. A fájdalom, oly erősen hatolt a bőröm alá, hogy szinte már nem bírtam elviselni. A kín, mi ott mardosott, felemésztő volt. Térdeimre zuhanva, a padló megreccsent alattam, felsőtestem, előre görnyedt, s látásom elhomályosult pár pillanatra. Párszor gyorsan pislogva próbálom visszaszerezni, kristálytiszta látásom, mindez sikertelenül. A fájdalom felnagyobbodik, s az alattam lévő padlóba kapaszkodnék, ha hirtelen nem estem volna előre. Fájdalomtól ittas testem összegörnyed a talajon, majd ahogyan egyre nagyobbodik. Alakom ívbe feszül, s felemelkedik a földről. Mellkasom rohamos ütemben emelkedik fel, s süllyed, ahogyan szaporábban veszem a levegőt. Torkomból, egy mélyről jött hang távozik. Mit lehetett kiáltás, és a morgás egyszerre. Nem tudtam eldönteni. A kínzó maró érzés kezdett felhaladni az oldalamról a hasamba. És nem hazudok, ha azt mondom, hogy életemben nem voltam még ennyire ijedt, mint most. Ha a fájdalom eléri a szívem. Kész vége mindennek. S akkor már nem lesz értelme harcolnom. Helyesbítve. Kiért. Fogcsikorgatva érintettem meg bőröm, ahol fájdalom ért, s legszívesebben már rég nem itt lennék, de fogalmam sincs, hogy hol van, hogy kivel, és hogy mit tesznek vele éppen. Az érzés ismét feljebb kúszik. S szemeim kitágulnak, ahogy már a gyomorszájamnál vélem felfedezni a kibírhatatlan gyötrelmet. A szemeimben könnyek gyülekeznek, s tudom, túl közel van. Túl közel.

„Csínálj valamit kérlek... harcolj, küzdj, ne hagyd magad. kérlek éld túl, nem hagyhatsz el, nem most, nem így. nem hallhatsz meg" – Üzenem neki fájdalmasan, mikor már szinte a zokogás szélén vagyok.

'Kérlek ments meg...kérlek...ne... ne hagyj megha-' – Hallom meg gondolatait félbeszakítva.

S ez volt az a pillanat, mikor egy hideg fuvallat süvítene a testemen belül, s a szívem simogatná.

NE!

S hirtelen mindennek vége, a fájdalom megszűnik, testem elernyed. S ha eddig nem sírtam eléggé, akkor most teljes erőmből zokogtam. Feltápászkodva a két lábamra, felálltam. S megtartottam magam a térdeimen. Körbetekintettem a kis szobán, s megragadtam az első dolgot, mi a kezem közé került. Egy váza. Teljes erővel a falnak vágtam, s néztem, ahogy apró, illetve nagy darabokra, esik szét. S innentől nem volt megállás, tetteim már nem én irányítottam, ahogy elkapott a vörös köd. S mindent, amit a szemem bemért, elpusztítottam. Képeket rántottam le a falról, hogy később összetörjem őket, asztalt borítottam fel. A hozzátartozó székeket széttörtem amennyire csak bírtam. S a bútorok szétzúzását addig műveltem, míg meg nem éreztem, egy lágy kéz érintését a vállamon. Testem, egy pillanatra megmerevedett, remélve, hogy az én szépséges Alisamat látom. De nem így lett, ahogy testem vett egy 180° fordulatot, hanem egy másik női alakkal szembesültem.

Liz.

-Harry... eltudnád mondani, hogy mi a jó fészkes fenét műveltél ezzel a házzal?! – Hangja a percek múlásával ugrik egy-egy oktávot, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem rezzentem össze a hangjára.
Látásom kitisztult, s csak most fedeztem fel, hogy mi rumlit műveltem a lakásban. Kezeim ismételten összeszorítottam, s éreztem, amint a körmeim a húsomba vájódnak, de ez abban a pillanatban nem izgatott.
-nos? – Tette csípőre a kezeit Liz.
- Liz... én... Alisa ... megint bántották, és a fájdalom most elért a szívemig...