Summer Storm [BEFEJEZETT]

19 fejezet

A eső minden nyomott elmosott.

Ahogy a Holdat lassan eltakarták a gyülekező sötét felhők, a fák között gomolygó pára egyre sűrűbb lett. Háromszor annyi időbe telt kikeverednie az erdőből, mint előtte bejutni. Mélyen besüllyedt a sárban, levelek zizzentek meg körülötte, az erdő éjszakai lakói felébredtek és mozgolódtak. A susogást néha elnyomta a nedves talajon cuppogó lépteinek a zaja.

Kiért a birtoktól csupán néhány száz méterre húzódó földútra. Messziről látta a kivilágított ház hatalmas épületegyüttesét, és a körülötte húzódó kertet. A birtokot határoló kőkerítésnél járt, amikor zsebében megcsörrent a telefonja. Dühösen előhúzta a készüléket.

Su Yin neve villogott a képernyőn. A füléhez emelte a készüléket és beleszólt.

- Még nem találtam...

- Keressétek meg Shan Yuant! A fiam nélkül vissza ne merj jönni! Mert különben a csomagtartóban végzed, hullaként!

Yibo halálra rémült, amikor meghallotta Wen Xieren hangját a vonal túlsó végén.

Nem lehet, hogy Wen Xieren visszatért a rezidenciára.

Nem...

Csoszogást, és nyöszörgést hallott a távolból, mintha valakit a földön vonszolnának.

- Ülj le! Tedd hátra a kezed! TEDD HÁTRA A KEZED! Hová rejtetted a fiam?

Xiao Zhan!

Wen Xieren megtalálta.

A pofon hangja hangosan visszhangzott az üres térben. Torka elszorult, a levegő kiszorult a tüdejéből, a teste görcsbe rándult a fájdalomtól. Az iszonyat, nyers lelki fájdalom vasmarokként szorította össze a szívét. Az égető, gyötrelmes érzés pedig csillapíthatatlan volt.

- Úgy is meg fogom találni. S amint visszatértünk Beijingbe, számíthatsz rá, hogy a büntetésed még annál is rosszabb lesz, mint amit eddig kaptál.

- Elmebeteg vagy.

- Egy őrült, aki minden porcikájával imád. Egy őrült, akit feléget belülről a féltékenység, ha arra gondol, hogy valaki más megérinthetett.

- Imád? Hat éve nem teszel mást, csak kínzol.

Wen Xieren dadogni kezdett.

- De csak egy bizonyos szintig...

Hevesen dörömbölő szívében a gyűlölet szikrája lobbant. Hallgatni Wen Xieren vágyakozását, azután, hogy kezet mert emelni Xiao Zhanra... undorral töltötte el, gyomra felkavarodott, és a hányinger kerülgette.

Öles lépésekkel indult el az úton, egyenesen a birtok irányába.

- De most mást látok a szemedben. Reményt. Remegő, törékeny reményt, amit nem én táplálok, hanem ő. Miért nem szeretsz? Miért? Miért nem tudsz szeretni? - kérdezte a férfi remegő hangon. Aztán hosszú csend. - Xiu Lin miatt, ugye?

Yibo megtorpant.

Xiu Lin?

Az... meg ki lehet?

A csend egyre hosszabb lett. Aztán meghallotta Xiao Zhan gyűlölettől átitatott, nyers hangját.

- Nincs jogod kimondani a nevét. Nincs jogod ahhoz, hogy gondolj rá! A te hibád, hogy elment. Te ölted meg őt!