Summer Storm [BEFEJEZETT]

31 fejezet

Sziasztok!

Elhoztam nektek a harmadik évadot :) Remélem tetszeni fog ;)

***

- Hogyan?

Yibo kijelentése határozottan összezavarta.

Nyelt egyet.

Lelkének mélyén még mindig gyerek volt, akárcsak a fia. S habár már nem dédelgetett rózsaszín álmokat, a házasságot nagyon is komolyan vette. Hiszen ez az egész nem csak egy papír volt, hanem egy olyan fajta kötelék, amely két embert a törvény előtt egyesített. S habár az elemi, állatias ösztön – a kötődés –, amely egy alfa és omega között létrejöhetett sokkal erősebb, Xiao Zhan számára a házasság mindig is egy olyan mérföldkövet jelentett, amelyet nem akart félvállról venni.

Ebben az esetben azonban, sokkal jobban félt a házasság utáni következményektől.

Yibo családja már így is megvetette; Xichen hűvösen és kimérten viselkedett vele, megtartotta a kellő távolságot, mintha nem is ember lenne, hanem inkább valami fertőzés. Mrs. Wang azonban még ennél is rosszabb volt: nem rejtette véka alá nemtetszését, nem tartotta magában kegyetlen szavait, minden egyes alkalommal talált rá okot, hogy megszégyenítse, megalázza és becsmérelje.

S ott volt még Wen Xieren is.

A könyörtelen férfi hat éven keresztül könyörgött, rimánkodott, hogy mondjon igent a házassági ajánlatára. De minden egyes alkalommal nemet mondott. Hiszen tudta mivel járna, ha a törvény előtt a férfi társa lett volna: soha nem menekült volna meg. Sosem lett volna esélye, hogy megszökjön, hiszen akkor a törvény Wen Xieren oldalára állt volna.

A kapcsolataival szemben, esélye sem lett volna.

- Házasodjunk össze. – ismételte meg Yibo.

- Nem akarhatod ezt a házasságot. - jelentette ki határozottan.

- Most mondtam, hogy el akarlak venni.

Xiao Zhan megrázta a fejét, könnyes tekintettel meredt Yibora, miközben remegő kézzel – szinte fuldokolva elfojtott zokogásától, és a lelkét mardosó fájdalomtól – mutatott végig magán.

- Nézz rám, Yibo. Csak nézz rám. - suttogta Xiao Zhan. - Huszonhat évesen egy meggyötört és megtört omega vagyok. Akit az elmúlt hat évben, minden egyes nap megkínoztak, meggyötörtek és meggyaláztak.

- Elég!

- Elvették tőlem a lehetőséget, hogy szabadon éljek és szeressek. Bezártak egy házba... ahol Wen Xieren megtehetett velem bármit. Bármit. Összeroncsolta a testemet, hogy sose lehessek más számára kívánatos; megvert, megkorbácsolt, éheztetett. Megerőszakolt, nem egyszer Shan Yuan szeme láttára. – elhallgatott. – Ezt nem tehetem veled.

Yibo arcának izmai megfeszültek, a düh olyan erővel feszítette a belsőjét, mint egy vérengző vadállt a ketrecében. Forrt benne a gyűlölet és a fájdalom. A kettejük között létrejött kötelék miatt Xiao Zhan épp úgy érezte a mellkasát összepréselő fájdalmat, mint amelyet Yibo is érzett.

- Yibo... te nem olyan ember vagy, aki elfogadja, hogy elvegye azt, amit Wen Xieren meghagyott.

Yibo ajka megrándult és résnyire nyílt. Mélybarna szeme elsötétült. Pulzusa felgyorsult a bosszúságtól, Xiao Zhan a saját vérében érezte vére dübörgését.