Summer Storm [BEFEJEZETT]

33 fejezet

Felhős nap tompa fénye kúszott be a hálószobába.

Xiao Zhan kimerülten, kissé még kábán feküdt a puha takarók között, miközben karjával takarta el a szemét. Feje azonnal zsongani kezdett, miközben gondolatai szinte azonnal visszakanyarodtak a tegnapi nap eseményeihez. Ajkára apró mosoly húzódott, oldalra fordult és megbabonázva figyelte, ahogy Shan Yuan mellkasa lassan emelkedik és süllyed, aztán hirtelen oldalra fordult, fejét óvatosan a mellkasához hajtotta, mire Xiao Zhan magába szívta bőrének tiszta, természetes illatát.

Kibújt a takaró alól, kilépett a folyosóra, majd gondosan behúzta maga mögött az ajtót.

A ház csöndes volt.

Lábujjhegyen lépkedve végigment a félhomályos folyosón, és benyitott Yibo szobájába.

De azt is üresen találta.

Zavartan nézett körbe az emeleti szobákban, de a férfinak nyoma sem volt. Az érzései kavarogtak, amikor belépett a fürdőszobába. Az ovális mosdókagyló fölé akasztott tükörbe nézve, mintha egy ismerős – rég elfeledett – arc nézett vissza rá. Mélybarna szemei tompaságát furcsa ragyogás váltotta fel, sápadt arca pirospozsgás és élettel teli lett, szája sarkában egy apró mosoly rejtőzött.

Aztán eszébe jutott.

Ilyen volt az arca, mielőtt Wen Xieren fogságába esett.

Egy eleven és egészséges gyermeki arc.

Nem fakó, és nem beesett az éheztetéstől.

Hideg vizet fröcskölt az arcába, majd megtörölközött.

Könnyed mégis hangtalan lépésekkel lesietett a lépcsőn.

A konyhapult mögött álldogált és töltött magának egy bögre kávét, amikor Yibo terepjárója lefékezett a ház előtt. Komor tekintete ellágyult, ajkára szelíd mosoly húzódott, amikor megpillantotta.

- Jó reggelt.

- Jó reggelt. – duruzsolta, majd megállt mellette.

Yibo éhes pillantása lejjebb siklott; a nyakán néhány vízcsepp szabadult el, alig észrevehetően végig csordogált a bőrfelületen, majd nyomtalanul eltűnt a fehér póló alatt. Egy újabb lépést tett felé, lassan és vágyakozva simított végig a hüvelykujjával az arcán, majd az ajkának körvonalán. Tekintete a férfi nyakán lüktető érre siklott. Egy pillanatra megriadt a benne követelőző éhség erejétől.

- Hihetetlenül kívánatos vagy. – suttogta Yibo érzéki hangon.

Ajka résnyire nyílt, aztán valami halk, ritmikus hang ütötte meg a fülét.

A férfi dorombolt.

Tenyere lejjebb siklott, ujjai könnyedén megtalálták az utat a vékony póló anyaga alá. Érintése alatt a teste felforrósodott, fejét oldalra fordította, hogy Yibo jobban hozzáférhessen. Ajkának forró érintése a nedves bőrén egyszerre volt gyengéd, odaadó és vibráló. Hatalmas keze a derekára simult, majd egy könnyed mozdulattal felültette a pultra.

Egy sóhaj szakadt fel a mellkasából.

- Yibo...

- Imádom, amikor így reagálsz.

- Hogy?

Yibo lehajtotta a fejét, és a heves vágy ellenére – ami a testében tombolt – gyengéden és lágyan csókolta meg. Ajka érzékien simult az övéhez.