Summer Storm [BEFEJEZETT]

38 fejezet

Korán volt még, a város utcái kihaltak, alig néhány ember lézengett a járdákon, amikor Yibo keresztülhajtott Chongqingen. Élvezte, ahogy az üres utakon száguldozhat a belváros felé. Padlóig nyomta a gázt, majd leparkolt a Wang irodaház mélygarázsában. A hatalmas, ötvenemeletes épület, csupa ívelt üveg és acél. A lift és üvegajtókon diszkrét Wang House felirat olvasható.

Az irodája, a többi mérnökkel együtt, az irodaház negyvenedik emelet nyugati felében volt, a lehető legmesszebb a bátyja ötvenedik emeleti magánirodájától, ahol a komolyabb üzleti ügyeket, és tárgyalásokat folytatta.

Xichennel, és anno az apjával ellentétben Yibo nem rémült meg attól, hogy bepiszkolja a kezét, kijárjon az építkezésekre vagy egy légtérben dolgozzon a többi mérnökkel, akik nem csak a szakma legjobbjai, hanem olyan tapasztalt emberek voltak, akiket tisztelt. Velük együtt, a ranglétra legalján kezdte, ahogy mindenki más a vállalatnál.

Ezt a szabályt elhunyt apja, később pedig bátyja is betartotta.

Az irodájának sötétített üvegű bejárati ajtaja nyitva állt. Benézett rajta, s nem csalódott, amikor megpillantotta a hatalmas diófa asztal előtt ülő bátyját. Drapp sportzakót és sötétkék pólót viselt, ami kiemelte erős testalkatát.

Belépett az irodájába, becsukta maga mögött az ajtót, elhaladt a bátyja mellett, az íróasztala mögé lépett és helyet foglalt.

Xichen összekulcsolt ujjai az ölében pihentek, egy fekete dosszién, amin a Wang vállalat aranyszínű logója díszelgett. Sötét szeme áthatóan villant, élesen nézett rá, míg leült a kényelmes székébe; majd megtörte a hirtelen beálló csendet.

- Épp most folytattam egy meglehetősen kellemetlen beszélgetést Beijinggel. A kórház felsővezetése nem örült a közted és a Wen Xieren között kialakult... kényes konfliktusnak, és felbontotta a szerződésünket.

Azzal a szerződést egy laza mozdulattal az asztalra dobta.

- Milyen sikamlós megfogalmazás. De nem sajnálom. - felelte higgadt közönyösséggel a hangjában.

Érezte, ahogy Xichen odakapta rá jeges tekintetét.

- Ez nem így működik!

- Leszarom hogy működik! Ha nem a tanács, akkor én bontottam volna fel a megállapodást!

Miközben bátyja szeméből csak úgy sütött a színtiszta gyűlölet, Yibo az ablak felé fordult, hogy a chongqingi látképet csodálja. Átkozottul jól tudta, mi vár rájuk, amikor bejelentette az esküvőjét Xiao Zhannal.

- Nem fogod fel, mekkora kárt okoz a vállalatnak, ha a sajtó tudomására jut, kit akarsz az oltár elé vezetni? Wen Xieren szeretőjét, akit megszöktettél a befektetői vacsora után! – nevetett. – A tanács nem akarja Wen Xierent az elnöki székben látni, ezzel a szaftos botránnyal pedig könnyedén eltávolíthatják. Arról nem is beszélve, hogy ennek az elérésében a mi hírnevünket is képesek sárba tiporni. Szemrebbenés nélkül.

Yibo előre hajolt a székén.

- Mit mondtál?

Xichen érzelemmentes arckifejezéssel meredt rá.

- Jól hallottad.

- Hogy te mekkora egy kétszínű rohadék vagy. - fröcskölte Yibo undorral a hangjában.

- Vigyázz a szádra! - csapott az asztalra Xichen. - A bátyád vagyok.

- A bátyám? - háborodott fel dühösen. - Ahhoz úgy is kéne viselkedned, bátyám! A saját embereidet és a családjukat támogatod, támaszt és védelmet nyújtasz azoknak, akik rászorulnak. De egy védtelen omega édesanyának; aki még csak segítséget kérni sem mert, aki még egy kedves, ártatlan érintéstől is halálra rémült, egyszerűen hátat fordítottál. Két nappal ezelőtt, amikor bejelentettük, hogy összeházasodunk, azt mondtad nem harcolsz többet ellenem. Elfogadtad Xiao Zhant a társamként, Shan Yuant pedig az unokaöcsédként. Ahelyett, hogy támogatnál, az esküvőm előtt egy nappal, őket okolod mindenért! Mi ez, ha nem kétszínűség? – szegezte egyenesen a testvérének a kérdést. - Mi történt az emberségeddel, Xichen? Csak annak jár, aki gazdag, akinek tartozunk, netalán annak, aki jó fényben tüntetne fel minket? – nézett végig a férfin, akit a testvérének hitt.