Summer Storm [BEFEJEZETT]

11 fejezet

A Chuan Chuan stílusú étterem ahova Yibo elvitte őket nagyon hangulatos helynek tűnt, ami elsősorban a fiatalok körében volt népszerű. Tinédzserek, egyetemisták ültek összeverődve az asztal körül; viccelődtek, nevetgéltek, jól érezték magukat.

A krémszínű falakat idézetek, poszterek és különleges rajzok tették egyedivé.

A bejárati ajtóval szemben, a pult mögött egy barna hajú fiatal nő állt. Tekintete felragyogott, amikor megpillantotta a mellette álló férfit. Keserűség mart a szívébe, amikor Yibo viszonozta a nő kedves mosolyát.

- Yibo, örülök, hogy látlak.

- Én is. Lenne egy csendesebb asztalotok a számunkra?

A lány elnézett Yibo válla felett, szemében kíváncsiság gyúlt, ahogy végignézett először a férfin, majd rajta és a kettejük között álló Shan Yuannen; de nem kérdezett semmit.

Nem rohangáltak a felszolgálók őrült módjára gőzölgő ételekkel megrakott tányérokkal. A hely specialitása volt, hogy az ember maga válogathatta meg a hotpot alapanyagait.

A nő az emeleti részbe vezette őket, ami a lenti tumultushoz képest sokkal nyugodtabb és családcentrikusabb volt, és kevésbé zsúfolt.

- Hozhatok valamit inni?

- Három teát.

- Rendben.

A nő elment, Xiao Zhan pedig idegesen pillantott körbe.

- Nem kell aggódni. A tulaj egy régi barátom.

Xiao Zhan alig észrevehetően bólintott.

A lépcsővel szemközti falon hűtött polcrendszert alakítottak ki, ahol a különböző zöldségeket: hagymát, uborkát, kukoricát; ínyencebb és különlegesebb húsokat, tengeri herkentyűket külön tányérokon pálcikákra felhúzva kínáltak. Mellette egy robosztus asztal, ami roskadásig tele volt a különleges olajos fűszerekkel, aprított zöldségekkel és szószokkal. Volt ott szezám olaj, aprított olajos fokhagyma, koriander, és legalább harminc további tányér, különböző erősségű csípős szószokkal.

Az egész éttermet betöltő illatkavalkádtól összefutott a nyál a szájában.

Miután megérkezett a felszolgáló a három teával, Shan Yuan kíváncsi tekintete többször is a hátuk mögötti különleges fal felé fordult.

Yibo a homlokát ráncolta, felállt és kezét a gyerek felé nyújtotta.

- Gyere, válasszuk ki a vacsorát.

- Tényleg lehet?

- Hát persze. - bólintott Yibo határozottan. - Választunk neked valami finomat és különlegeset.

- Meg anyának is.

Shan Yuan hosszan nézett fel a férfire.

Yibo mosolyogva lepillantott először a gyerekre, majd vissza rá. Érezte, hogy arcát elönti a forróság, mély lélegzetet vett, és hátradőlt a székben.

- Anyának is. - suttogta Yibo egyetértve, majd átsétáltak a helyiség túlsó végébe.

Hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába, miközben némán figyelte, ahogy Wang Yibo a chongqingi hotpot turpisságait tanítja a fiának.

Mintha felesleges harmadikként ülne az asztalnál.

Mégis...

Szívmelengető látvány volt nézni, ahogy a férfi úgy kezeli a fiát, ahogy egy valódi apának kellene. Támogatta, tanította - jóra és csínytevésre is egyaránt -, példaképként állt előtte, akire felnézhet, akit tisztelhet.