Summer Storm [BEFEJEZETT]

54 fejezet

Nem tudta megmondani mikor hunyta le a szemét az éjszaka, de az biztos, hogy a cellaajtó nyikorgó hangjára riadt fel. Felült a kényelmetlen padon, amit ágyként használt, majd az ajtóban álló Xuefengre pillantott.

- Yibo, a rendőrkapitány felveszi a vallomásodat.

Nem felelt, de nem is tiltakozott, csak némán követte a férfit a legfelső emeletre.

Miután becsukódott mögötte az iroda ajtaja, Yibo minden erejével megpróbált nem tudomást venni a mellkasát feszítő érzéstől, és inkább beszélni kezdett. Amikor a mondanivalója végére ért, rájött, hogy Wang Qiang egy szót sem szólt közben.

Amint a hivatalos nyomtatott példány a rendőrkapitány asztalára került, Wang Qiang – mint a nyomozás illetékes vezetője – egy határozott mozdulattal aláírta a papírt.

Egy pillanatra még a levegő is kiszorult a tüdejéből, amikor Wang Qiang az asztal fényes felületére tette a lapot. Az ablakon beszűrődő kora reggeli fényben jól látható volt a dokumentum címe, mely megpecsételte az életét. A vallomása. Amelyről egyedül az ő aláírása hiányzott.

- Elkérhetem a tollát, rendőrkapitány? – kérdezte hűvösen.

A férfi szeme dühösen villant.

Súlyos csend telepedett közéjük.

- Ne légy ilyen. – mormolta Wang Qiang szárazon, majd az asztal végébe tette a tollat.

- Rendben. – bólintott Yibo. A tollért nyújt, néhány pillanatig a kezében forgatta, majd anélkül, hogy elolvasta volna, habozás nélkül aláírta a lap alján. Wang Qiang örök komor arca megvonaglott. Csalódást okozott a férfinek, aki apja helyett apja volt; a bátyjának, aki gyerekkorától támogatta, s az anyjának. De nem bánta meg. Mert nem vágyott másra, csak arra, hogy félelem és rettegés nélkül élhessen Xiao Zhannal, akit tiszta szívéből szeret. – Most a bíróságra megyünk?

Wang Qiang megdörzsölte az arcát, miközben a szörnyű valóság újra átrendeződött körülötte.

- Xichen hamarosan megérkezik, és Fang Shu is idejön. – mondta. – Innen megyünk együtt a bíróságra.

- Jobb lenne, ha nem látnák, hogy bilincsben vagyok.

A nagybátyja pislogott, míg felfogta szavainak súlyát.

Halványan hallotta, hogy a férfi a telefonba beszél, ezért nagy nehezen összeszedte magát, s bácsikája mély és száraz hangjára koncentrált.

-...hol vagy? – rövid szünet. – Értem. Találkozzunk a bíróságon. Igen, mi is mindjárt indulunk. – azzal letette, majd mintha ott sem lenne, egyszerűen keresztülnézett rajta. – Xuefeng! – a férfi belépett és tisztelgett. – Vidd el a bíróságra. Én is hamarosan megyek.

- Értettem, rendőrkapitány.

Yibo felemelkedett a fotelből, amikor Xuefeng mellé lépett. Mozdulatlanul és engedelmesen állt, mint egy gyerek, és hagyta, hogy a rendőrtiszt a csuklójára csatolja a bilincset. Miután a hűvös szerkezet hangosan kattant, a férfi kivezette az irodából.

A folyosó végén kinyílt a lift ajtaja, és beléptek a szürke fémdobozba. Xuefeng a mélygarázs szintje helyett, a földszint gombját nyomta meg, s miután leértek és a nehéz fémajtó kitárult előtte, akkor értette meg, hogy miért.

A kapitányság előcsarnokában legalább ötven kíváncsi szempár szegeződött rá és követte minden mozdulatát. Kényelmetlenül érezte magát, ahogy a kíváncsiságot felváltotta a döbbent tekintet, a némaságot pedig a sustorgó hangok zaja. Remegő kézzel, összeszorított szájjal és felszegett fejjel hangtalanul lépkedett Xuefeng mögött, aki az épület mögötti parkolóba vezette. A férfi beültette a hátsó ülésre, majd ő is beült mellé. A volán mögé egy nagyjából vele egykorúnak tűnő, még zöldfülű rendőrtiszt ült be.