Summer Storm [BEFEJEZETT]

66 fejezet

Xiao Zhan szeme szerelemtől csillogott.

Visszafojtott lélegzettel ült az ágy közepén. Yibo az oldalára fordulva, hangtalanul szuszogott, válla ütemesen emelkedett és süllyedt. Ujjának hegyével kisimított egy rakoncátlan tincset imádott társa kisfiúsnak tűnő arcából; végigsimított a szemháján, mire hosszú szempillái megrebbentek és árnyékot vetettek selymes bőrére; aztán enyhén megduzzadt, nedvességtől csillogó alsó ajkán.

Fel sem fogta, mekkora erőfeszítésébe került Yibonak elnyomnia a testét feszítő vágyat. Így amikor egy hosszú és kimerítő nap után a társa belépett a hálószobájukban és belenézett a vágytól égő szemébe, már képtelen volt megtagadni tőle bármit is.

Vágyom rád.

Ezeket a szavakat hallva fülig pirult.

De Yibo nem hagyta abba.

A karomba szeretnélek tartani. Az ágyamban látni, meztelenül... – folytatta tovább duruzsolva a fülébe. – Szeretkezni szeretnék veled, Xiao Zhan. Semmi másra nem vágyom jobban.

A néma beleegyezésre, Yibo izmai megkeményedtek. Karja a dereka köré fonódott, bilincsbe zárva a testét. Acélos keménység és tüzes hév; mohó sóvárgás és vágy; és határozott birtoklásivágy égett sötét szemében. Szája mohón birtokba vette az ajkát, hatalmas keze az egész testét bejárta. Érintése lázas és merész volt, semmiféle gyöngédség nem volt benne.

Pont, mint egy prédájára kiéhezett ragadózó.

De nem rémítette meg.

Épp ellenkezőleg.

Szenvedélytől lázas elmével követte a párja minden mozdulatát; kényes nyögéssel felelt hűvös ujjának minden érintésére és csókjára. Háta ívben megfeszült, amikor a férfi ajka követte ujjának útvonalát. Szája végig vándorolt az állán, nyakának puha bőrfelületén, a szegycsontján, végig a mellkasán és gömbölyödő hasán. Puha, finom puszikat nyomott fedetlen alhasára, mire nyöszörögve feszült a társa tűzben égő testéhez.

A tüzes szenvedély tetőfokán pedig pihegve, – egész testén magán viselve a férfi harapásainak és sötét fűszeres illatát, – omlott Yibo karjába.

Az emlékek hatására furcsa, szinte fájó, csiklandozó érzés járta át az alhasát. Elmosolyodott, én önkéntelenül azt kívánta, bárcsak felébredne, és újra szeretkezhetnének.

Míg Yibo nyugodt, szinte már festői szépségű vonásaiban gyönyörködött, gondolatai teljes mértékben a kislány körül forogtak, akivel a parkban találkozott. A hangtalan világ, amelyben a gyermek élt, olyan ijesztőnek és magányosnak tűnt. Nehezére esett elképzelni, az a kislány vajon hogyan érzékeli a körülötte lévő világot? Az üvegnek csapódó faleveleket, a fákon éneklő madarakat, a szél zúgását, az édesanyja szavait, és mindezt hang nélkül. S bármennyire is igyekezett, a teljes némaságot nehezen tudta elképzelni.

Sóhajtva simított végig gömbölyödő pocakján. Yibo arcát figyelve lelki szemei előtt egy tündéri kislányt látott. Az ő apró és szépséges kisbabája, a társa sötét szemeit örökli majd, Su Yin huncutságával megfűszerezve. Az arca pont olyan lesz, mint Yiboé, karizmatikus és gyermeki. A birtok hatalmas tereit és csöndjét az őszinte gyermeki nevetés fogja megtölteni. Da Xia és Shan Yuan huncutságában, az ő kislánya lesz a harmadik fél: hófehér ruhácskában szaladgál a kertben; megbújik Su Yin szoknyája mögött, amikor a nagymamája valami csibészségen kapja; széles mosollyal az arcán, kiabálva ugrik majd az édesapja karjába.