Summer Storm [BEFEJEZETT]

64 fejezet

Yibo az üres hálószoba közepén állva azonnal tudta mikor lépte át imádott társa a ház bejáratát. Még ekkora távolságból is érezte a lótusz könnyed illatát, ami finoman keveredett terhességének édességével..., de mellette érzett még valamit. Egy másfajta illatot, a félelem csípős szagát.

Minden idegszála megfeszült a dühtől és a színtiszta aggodalomtól.

Amikor Su Yin egy órával ezelőtt felhívta, hogy Xiao Zhan mindenféle magyarázat nélkül eltűnt a házból, mintha a legrosszabb rémálma vált volna valóra.

Hirtelen dühös hangok szűrődtek be a szoba zárt ajtaján.

Yibo odanézett és a homlokát ráncolta.

Amikor meghallotta Xiao Zhan gyengéd hangját, zakatoló szívvel kirántotta az ajtót, s mihelyt kilépett a folyosóra futásnak eredt. Megállt az emeleti erkély előtt és lenézett az előcsarnokba, ami addigra már kongott az ürességtől. Őrült tempóban leszaladt a lépcsőn, aztán megtorpant a második fokon és hallgatózni kezdett. A nappaliból nyíló könyvtárszoba ajtaja lassan, nyikorogta résnyire nyílt. A rés mögül beszélgetés hangja szűrődött ki.

Hangtalanul lépkedett végig a homokszín márványfelületet, amíg el nem jutott a könyvtár ajtajáig, ahol a falhoz lapulva állt és hallgatózott.

Su Yin dühös hangja korbácsként visszhangzott a szobában.

- De igen! Igenis történhetett volna! Akkor mit csináltál volna? Ha Wen Xieren azon a napon tett volna veled valamit...

- Miről beszélsz?

- Ne játszd az ártatlant! Da Xia elmondta, hogy Wen Xieren ott volt a tóparton, amikor te és a gyerekek ott voltatok!

Megdermedt.

A teste érzéketlenné vált, nem tudott mozogni, sem levegőt venni a gondolatra, hogy az a nyomorult újra Xiao Zhan közelében került.

- Su Yin, kérlek, ne kiabálj!

- De igenis kiabálok!

- Su Yin, ennek már több mint egy hónapja!

Egy hónapja? Egy hónapja?!

Yibo nyakán kidudorodtak a feszülő inak, az állkapcsát olyan szorosan szorította össze, hogy fogai majdnem összeroppantak. Az arcán hevesen rángatózott az izom, a homlokán kidagadtak az erek.

Dr. Meng szavaival rémálomból ébredt fel reggelente és hajtotta kínzó álomra a fejét éjszakánkét, attól rettegve, hogy bármelyik pillanatban történhet valami Xiao Zhannal vagy a kisbabájukkal. S bár az orvos megnyugtatta, hogy az esetek kilencven százalékában – legyen az alfa, béta vagy omega az illető – a vetélés esélye ­az első három hónapban kimagasló – függetlenül az októl –, Yibo tisztában volt vele, hogy barátja nem mondta el neki a teljes igazságot. S hiába faggatta volna, az orvosi titoktartás megkötötte a kezét.

S mindezek mellett, Wen Xieren is újra felbukkant.

- Bánthatott volna.

- De nem tette.

Yibo állkapcsa megfeszült, amikor hirtelen előtört az emlék – és újra átélte azt a pillanatot – amikor Wen Xieren utoljára Xiao Zhan közelébe került. Xiao Zhan halványszürke arcszíne és a nyakán lévő friss fojtogatás nyomai elárulták, hogy Wen Xieren inkább látná holtan a férfit, mint valaki más karjaiban. A dühe csak még forróbban lángolt a lelkében, mikor tudatosult benne, hogy az akkori majdnem tragédia könnyen megismétlődhetett volna úgy, hogy nem is tudnak róla.