Summer Storm [BEFEJEZETT]

24 fejezet

A fehér folyosó csöndes volt. Egyedül várakozott a szülészeti osztály kórtermei előtt. A regisztrációs pult mögött két ápolónő sutyorgott. Néhány nővér sietett el előtte, kíváncsian néztek végig rajta. Arcuk kipirult, szájuk sokat sejtető mosolyra húzódott, kuncogva lépkedtek végig a folyosón.

Yibo fejét leszegve, fixírozta a fényes padlót, miközben idegesen tördelte az ujjait.

Már több mint egy óra eltelt, mióta Dr. Meng belépett Xiao Zhan szobájába. A férfit, nem sokkal később egy nő is követte, majd fél órával később távozott.

De azóta, semmi.

Kinyílt a szoba ajtaja. Delan lépett ki, bíztatóan rámosolygott, majd behúzta maga mögött az ajtót. Yibo felpattant a padról és barátja elé sietett.

- Mi történt? - Delan lehajtotta a fejét. - Könyörögnöm kell, hogy válaszolj? - kérdezte.

- Menj be hozzá. - felelte egy másodperccel később. - Majd ő elmondja, amiről tudnod kell.

- Delan!

- Yibo. Ha tényleg komolyak az érzéseid iránta, ha valóban komolyan gondolod vele, akkor fogd be a szád és hallgasd végig. - a férfi nyers letámadása megdöbbentette, de nem kérdezett többet.

Yibo mereven bámulta a kórterem ajtaját. Kezét a kilincsen pihentette, majd lenyomta. Lassan kinyitotta az ajtót, és először fel sem fogta, ami a szeme elé tárult a tágas, de üres szobában. A kórházi ágy és az orrát megcsapó fertőtlenítő szag nem lepték meg, arra azonban, de ami a szeme elé tárult, arra nem számított.

Xiao Zhan a kórházi ágyban ült, bőre alabástrom fehér volt, az arca sápadt, az ajka cserepes, szemei pirosak és püffedtek a sírástól. Olyan kicsinek és védtelennek tűnt. Ahogy belenézett azokba a fájdalommal teli szemekbe, a rémület úgy kezdte el égetni, mint egy frissen ejtett seb.

Miután az ajtó becsukódott mögötte, fogott egy gurulós széket, odahúzta az ágyhoz, és leült. Nem tudta mit kezdjen a karjával, a kezével... Meg merje-e fogni Xiao Zhan kecses és törékeny kezét, vagy ne? Úgy érezte magát, mint egy éretlen és zavarban lévő kiskamasz, aki teljesen be van rezelve attól, hogy a vallomása után elutasíthatják.

Míg Xiao Zhan elkeseredetten küzdött a szabadságáért, és erejét a fiából merítette; addig Yibo belőlük nyert bátorságot, hogy szembenézzen szűklátókörű anyjával, konzervatív bátyjával és magával az ördöggel. Ugyanakkor a Xiao Zhan iránt táplált érzései voltak azok, amik sebezhetővé tették. Elviselte a fájdalmat, amit okoztak neki, az anyja kegyetlen és megvető szavait, a bátyja becsmérlését, de azt már nem viselte el, ha Xiao Zhant szenvedni látja.

- Hogy érzed magad?

- Jobban.

- Delan nem volt hajlandó elmondani, hogy mi folyik itt.

Xiao Zhan habozott.

- Holnap reggel Dr. Ling meg fog műteni. – mondta remegve.

- Miért?

De nem felelt.

- Miért kell megműteni? Köze van a reggeli fájdalmaidhoz?

Xiao Zhan bólintott.

- Az orvosok összenövéseket találtak a méhüregben. - Ajka meg-megremegett, könny gyűlt a szemében, és kibuggyant. Az érzelmek lecsorogtak az arcán, megbánás a szégyennel keveredett össze kisírt szemében. Zaklatott állapotban volt, és félt. De nem a rá váró műtét rémítette meg, hanem valami más. Valami sokkal mélyebb és sötétebb dolog. - Ez... ez... egyfajta fertőzés... ami... ami... a vetélés egy ritka szövődménye. – mondta csendesen, olyan csendesen, hogy alig hallotta meg.