Summer Storm [BEFEJEZETT]

25 fejezet

A nap már alacsonyan járt, amikor Yibo hazavitte Shan Yuant a kórházból. A kisfiú mindenáron Xiao Zhan mellett akart maradni, de Delan nem engedte, hogy a műtét előtt bármiféle stresszforrás kihatással legyen a férfi állapotára.

Ahogy eddig, most is bízott barátja orvosi ítélőképességében, s habár számára is épp oly fájdalmas volt hátra hagyni Xiao Zhant, mint a fiának, meg kellett tennie.

Beültette a gyereket a terepjáró hátsó ülésére, majd visszahajtott vele a Wang házhoz. Az ebédlő négyszögletes helyiségében, a hosszú étkező asztalt már megterítették. Mindenki az asztal mellett ülve étkezett, amikor betoppantak. Ahogy az anyja meglátta őt, a kisfiúval a karjában, felvette a megszokott megvető arckifejezését és elfordította a tekintetét. Szóvá tehette volna, de nem akarta, hogy Shan Yuan még inkább úgy érezze, nem látják szívesen. Kicsi volt még, és védtelen. Akinek elsősorban egy kis szeretetre, kedvességre és támaszra volt szüksége.

- Hogy van Xiao Zhan? – kérdezte Su Yin aggodalmas hangon, miközben elővett a szekrényből még két terítéket és az asztalra tette.

Yibo fájdalmas tekintettel meredt maga elé.

Xiao Zhan nem volt képes elrejteni előle múltjának eme sötét és kínzóan fájdalmas igazságát. Kínkeservesen lenyelte a torkát feszítő üvöltést, egyrészt az összerándult testén végigcikázó fájdalomtól, másrészt a tudattól, hogy miért nem mondhatja el sógornőjének az igazságot Xiao Zhan állapotáról. A kőkemény valóság az ő lelkét is megrázta és felkorbácsolta, Su Yint ledöntené a lábáról, az anyjának és a bátyjának pedig egy újabb okot szolgáltatna, ami miatt támadhatják a férfit.

- Jól. – mondta, majd leült az asztal végébe és az ölébe vette Shan Yuant.

- Delan miért tartja bent az éjszakára, ha semmi komoly? – kérdezte a nő, miközben szedett egy kis tálkába levest, és eléjük tolta.

- A biztonság kedvéért. – Yibo megköszörülte a torkát. – Később elmagyarázom.

Hangja halálosan komolyan csengett, amiből Su Yin azonnal tudta, hogy amit mondani akar, nem tartozik másra.

- Rendben.

Az anyja dühösen fújtatott egyet.

- Nem elég, hogy az én fiamat az orránál fogva vezeti... most már egy olyan becsületes orvosra is kivetette a hálóját, mint amilyen Delan...

Yibo az anyjára meredt.

- Anya, elég legyen! – sziszegte.

Az asszony kijelentését azonban most Xichen sem hagyta szó nélkül.

Nyitott tenyérrel csapott az asztalra.

- Anya, elég legyen, elég! Most az egyszer, hallgass!

A hangos dühkitörésre Yibo odakapta a fejét.

Az asszony villámló tekintettel fordult idősebb fia felé.

- Az az omega, eltakarodik innen! Soha többet nem teheti be a lábát ebbe a házba!

Yibo némán bólintott. Felállt az asztaltól, és a karjába vette Shan Yuant. A kisfiú lebiggyesztette a száját, könnyes szemmel pislogott néhányat, míg kicsi ujjaival hajának végét tapogatta. Eszébe jutott, hogy Xiao Zhannal is ugyanezt csinálta, amikor szomorú volt. Sosem mondta ki hangosan, mit érez vagy mi az, ami bántja, egyszerű testbeszéddel kommunikált. Most értette meg igazán, hogy – ahogy Xiao Zhan – úgy Shan Yuan is ezt a fajta bezárkózást egyfajta védelmi eszközként használta. Elfojtották az érzéseiket, hogy megvédjék magukat és egymást is az érzelmi zsarolástól, amit Wen Xieren nap, mint nap használt ellenük.