Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

51.rész

Sziasztok! Bocsánat, hogy csúsztam csak hát csigapuszi zaklatott az éjszaka és azért nem sikerült kiraknom! Jó olvasást!❤️Blessed be!❤️

Tehát 3an elindultunk tesztet venni a plázába... Caroline terhesen is beült nagy nehezen a volán mögé és elvitt minket a plázába. Megvettük a tesztet aztán még körül néztünk... A körül nézésből vásárlás lett. Carol és Lexi a baba boltba rohantak én meg mentem a New Yorker-be.

-Izgulok...-mondam ahogy beléptem az ajtón.
-Sziasztok csajok!-köszönt Kylian.
-Jézus!-kiáltottam.-Kösz,hogy haza hoztatok! Te diré cuál fue el resultado!-motyogtam Carolnak,majd rá csaptam az ajtót a két lányra.
-Miért izgulsz szerelmem?-kérdezte Kylian.
-Ja csak, hogy Carolinenak mit mondanak az ultra hangon...-füllentettem.-De... Ha... Most...

Nem fejeztem be, mert rohantam rókázni a wc-re. Miután eléggé kihánytam magam, megmostam a fogam és kimentem a fürdőből. Kylian a nappaliban magyarázatra várt.

-Mi a baj Emily?-kérdezte.
-Semmi! Csak az éjjeli kaja megnyomta a hasam! Deee, mi lenne ha most elmennénk hozzád és ott maradnánk?
-Jolvan... Menjünk.
-Oks pillanat!

Felkaptam a zacskót és felrohantam a szobámba. A tesztet bemélyesztettem a szekrényem aljába. Talán el kéne mondanom neki...

-SZERELMEEEM! GYERE MÁR!-kiabálta Kylian.
-MEGYEEEK!

Gyors át vettem a pólómat és már le is mentem.

-Itt vagyok!-vigyorogtam.
-Minden oké?-húzta össze a szemöldökét Kylian.
-Aham miért?
-Fura vagy...
-Én? Pfff dehogy!
-Hát oké... Hétvégén lesz meccsünk a Reims-ellen... Jössz ugye?
-Még nem tudom... De attól nézem a tv-ben!
-Biztos nincs baj?
-Biztos!
-Na, addig nem megyünk amig nem mondod el mi a baj!
-Kylian! Semmi bajom! Tényleg! Szeretlek!-hajoltam oda hozzá.
-Emily Roberts!
Ó jaj... Csak akkor szólít a teljes nevemen ha ideges...
-I-igen?-suttogtam könnyes szemekkel.
-MOND MÁR MEG, HOGY MI A FASZ BAJOD VAN! NAPOK ÓTA FURCSA VAGY!-ordibált.

Rémülten néztem a szemébe és csak azt reméltem magamban, nem üt meg

-MOND MÁR!-orditotta.
Mégjobban össze rezzentem, majd felálltam a kanapéról, de Kylian megfogta a csuklómat és vissza estem.
-S... Sajnálom...-suttogtam alig hallhatóan.
-MIT? MIT SAJNÁLSZ?
-ELÉG KYLIAN! elég...
Ujra felálltam és a lépcső fele indultam.
-ÁLLJ MÁR MEG! AZT KÉRDEZTEM, HOGY MILYEN BAJOD VAN?-ordított velem tovább.

Kylian kezei közt össze estem. Kb 10 másodperc mulva arra kelek fel, hogy a kanapén fekszem és Kylian fölöttem könnyezik.

-Uram Isten! Azt hittem, hogy...-csuklott el a hangja.
-Semmi baj...-simogattam meg az arcát.

Felültem és elmentem a konyhába egy pohár innivalóért. Persze a csatárom aggódva követte minden lépésemet.

-Figyelj...-kezdte.-Nem akartam veled kiabálni, csak elborult az agyam... Szeretlek, és többet ne titkolózzunk...
-Semmi baj Kylian! Én is szeretlek! Ölelj meg!-tártam ki a karom, de az ölelés helyett egy csókot kaptam.-Figyelj életem...-néztem mélyen a szemébe.
-Igen?
-Vettem terhességi tesztet...-néztem rá.
-És?-kerekedtek el a szemei.
-Nem csináltam még meg őket... Még várok pár napot és aztán megcsinálom.
-Ooo... Pedig azt hittem, hogy...

Nem hagytam, hogy befejezze, inkább össze tapasztottam az ajkainkat. Nem tehetek róla, hogy túl vonzóak azok az ajkak...

Time skip a meccs napjára.

Ma van Kyky meccse a Reims ellen. Csütörtök óta minden egyes nap hánytam. A szerelmem reggel korán már edzésre ment. Én szokásosan a wc-n töltöttem a reggelt. Kicsit össze szedtem magam és neki álltam főzni. Közben anyu hívott videochaten.

-Hola!-integettem.
-Hola édes lányom! Mi jót csinálsz?-kérdezte anyám.
-Főzök az uramnak!
-És mit főzöl? Várj... ELJEGYZETT?-ugrott fel a kanapéról.
-Igen! El lettem jegyezve!
-JAJ DE JÓ! ESKÜVŐ MIKOR LESZ? ÉS KISBABA?
-Nem tudjuk még! Majd szólok!
-Jolvan én most megyek és szétkürtölöm a családban! Sziaaa!-nyomta ki a hívást jó anyám.

Befejeztem a főzést és késztetést éreztem arra, hogy megcsináljam a tesztet. Így hát felmentem, előszedtem és bementem a fürdőbe. Remegő kézzel, kibontottam a csomagolásból és egy mély levegő vétel után lepisiltem a tesztet. Lefordítottam és vártam 3 percet. Miután letelt az 1 évnek tűnő három perc... Megfordítottam... Pozitív lett. Össze szedtem magam, és elugrottam a legközelebbi plázába ami nyitva van vasárnap. Vettem egy kis nike cipőt, meg találtam kis Mbappé-s mezet és azt is megvettem. Haza érve becsomagoltam a tesztet és az ajándékot amit vettem és elkezdtem készülődni a meccsre, mert már ott volt az idő. Elkészültem majd elindultam. A PSG-s security emberke már jól ismert ezért zökkenő mentesen bejutottam.

-Emily?-szólított meg egy jól ismert hang.
-Szia Szerelmem!-öleltem meg.
-Nem úgy volt, hogy nem jössz?
-Nem akarod, hogy itt legyek?
-De, de csak nem hittem volna, hogy eljössz... Az mi a kezedben?
-Ajándék... Neked... De! Majd csak a meccs végén kapod oda!
-Ne máár!

Kylian elment az öltözőbe, én meg a pálya felé vettem az irányt. Elfoglaltam a helyemet, jöttek a fiúk melegíteni aztán elkezdődött a meccs Kyky a 25-ik percben befejelt egy gólt. A fél időben megpuszilgattam meg meg ölelgettem és jöhetett a második félidő. A 63dik percben is rúgott egy gólt a szerelmem. Így nyertünk 2-0-ra.
Lerohantam a lelátóról és befutottam a pályára és Kylian nyakába ugrottam.

-Büszke vagyok rád!-csókoltam meg.
-Szeretlek!
Bementünk az öltözőbe, én meg kicsattantam az izgatottságtól.
-Sssssszóval! Ez a tied!-nyújtottam oda a kisebb dobozt.
-Mi van benne?-rázta meg.
-Nyisd ki!

Kylian vigyorogva vette le a dobozról a kis szalagot és ahogy leemelte a tetejét a vigyor le hervadt az arcáról. Ki emelte a kis cipőt, majd a kis mezet. És az alatt lapult a bizonyíték, hogy terhes vagyok. A kezébe vette a tesztet majd sírva felnézett rám.

-Ez tényleg komoly?-kérdezte sírva.
-Igen... Az!-mosolyogtam.

Félre tette a dobozt és felkapott az ölébe, majd megcsókolt. Közben a többiek, ujjongtak.

-Szeretlek...-suttogta az ajkaimra.
-Mindennél jobban...-suttogtam vissza.
Letett a földre és megsimította a hasamat.

-APA LESZEK!-ordította el magát.
-EZAZZ HAVEER!-ölelte meg Hakimi.
-Graut báttya!-veregette meg Ney.
-Lesz egy kisbabánk! Fel tudod ezt fogni?-fogta a fejét mosolyogva Kylian.
-Nehéz, de nem lehetetlen felfogni!-pusziltam meg az arcát.
-Menjünk haza!
-Rendben öltözz! Kint megvárlak!

Elköszöntem a srácoktól és kimentem, majd leültem a székekre.

Soha életemben nem voltam még ilyen boldog... Sőt Kyliant sem láttam még ilyen boldognak és engem ez még boldogabbá tesz. Szeretem...