Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

28.rész

Emily szemszöge:

Már a 10.dik filmet néztem, mikor jött egy üzim. Xavi Simons volt az...

Simons üzenete: Szia kislány! Hallottam, hogy Donatelloval szakítottatok!😏 Szóvaaaal! Jössz velem valamerre? 😏💙

Emily üzenete: Ühmmm... Először is csak látásbol tudom ki vagy! Szóval nem! Bocsi!🙂

Simons üzenete: Ugyan! Tudod ki vagyok! Kylian csapattársa! Az a göndör szőke gyerek! A jó képű!😏😏💙💙

Emily üzenete: Jaja vágom mostmár ki vagy! 🙂De nem ismerek a csapatból Kylianen meg Neymaron kivűl jóképű embert...😂

Simons üzenete: Ó dehogy nem aranyom! Engem ismersz! És fingom nincs mit eszel azokon a pihent agyúakon...🤢

Emily üzenete: Hogy mersz te így beszélni nálad sokkal nagyobbakról? Szánalmas vagy 18 éves létedre már megbocsáss... 😌

Simons üzenete: Ugyan kisszívem! Te sem vagy nagyobb náluk! Sem nálam! 😏❤️

Emily üzenete: Undorítoan viselkedsz! És te magad is az vagy!😩✨

Letiltottam a palit... Majd tárcsáztam Neymart.

-Szia Ney!-köszöntem bele a telefonba.
-Szia Em! Mi a baj?
-Hát tudod...van a csapat társatok... Xavi...
-Mit csinált? Megverjem?
-Hát nyomul, meg undorítoan viselkedik és el akart hívni valahová!
-Holnap edzésen eskü megmondom neki a magamét! Oké? És cseppet se aggódj miatta!
-Rendben...
-Amúgy mizu?
-Áhhh... Semmi... Filmezek és sírok közben.
-Indulunk! Ne menj sehova!-mondta és lerakta a telefont.

5perc mulva Neymar és Carol kopogtatott az ajtón.

-Sziaaaa!-köszönték egyszerre.
-Sziasztok! Gyertek be!-köszöntem nekik, majd magamra öltöttem az áll mosolyom...
-Huhaaa de harcias! Harap?-guggolt le a brazil a kutyám mellé.
-Hát... Ahaaaam!-nevettem.
-És a gazdája harap?-vonogatta a szemöldökét.
-Az nem harap... Csak megöl!
-Neymar! Ne legyél már ilyen izé!-lökte oldalba Carol a pasiját.
-Üljetek le! Naon kínos, hogy itt álldogáltok! Kértek valamit?-kérdeztem.
-Dehogy csajszi! Ülj le!-parancsolt rám a rokonom.

Leültem melléjük a kanapéra.

-Naa tényleg milyen volt Balin?-érdeklődtem.
-Úúr Isteeeeen! Mennyei volt! Annyira romantikus volt!-áradozott Carol.
-Mesélj el mindent! Szaftos rész is jöhet!-kérleltem.
-Jó jó! Naa a szállásunk csodálatos volt! Egy ilyen kis kunyhóba voltunk és minden este, rózsás tejes fürdőt kaptunkkkkkk! Na aztán voltak naagyon szaftos részletek! Huu és képzeld el, hogy Ney elvitt egy ultra romcsi vendéglőbe ahol kaptam tőle egy gyémánt gyűrűt!
-Ahhwww...-mondtam megcsukló hangon és a nyakamhoz kaptam és megszorongattam a nyakláncomat.
-Mindjárt jövök!-mondta Ney mivel, csengett a telója. Felállt és elvonult.

Én továbbra is a nyakláncomat szorongattam és próbáltam nem elbőgni magamat. De nem jött össze... A könnyeim szaporán kezdtek egymás után hullani.

-Naaa szíveeem! Ne sírj! Kérlek!-nézett rám ilyedten Caroline.
-El kell mennem! Nem tudom mikor jövök!-mondta Ney feszülten.
-Mi történt?-érdeklődtem.
-Ühmm az egyik csapat társammal kell sürgősen találkoznom! Nyugodj meg nem Mbappé! Na de most megyek!-mondta majd kiviharzott a házból.
-Istenem... Annyira imádom azt a srácot... És nagyon hiányzik!-sóhajtottam.
-Tudom! De újra együtt lesztek! Csak várd meg azt a 4 napot!
-Menjünk valahová! Étterembe vagy moziba. Nekem tök mindegy, hová csak menjünk!!!!!!!
-Jó de nekem nincs ruhám!
-Bazdmeg! Én adok! Egy a méretünk!
-Ahj jó!
-Menj fel mindjárt jövök!
-Okey.
Mondta és felment a szobámba.

Elvettem a telefonomat és kikerestem Kylian nevét a hívás listámból.

-Emily! Szia!-köszönt bele a focista.
-Szia Kylian... Megtudod adni a randis éttermünknek a számát? Kérlek...
-Randizni méssz?
-Ja aham...
-Ohh... Kivel?
-Csak Carollal "randizunk"! És ott nagyon finom a kaja! És kéne a számuk...
-Aha... Már megilyedtem, hogy ilyen gyorsan tulléptél rajtam...
-Dehogy! Az előbb hagytam abba a sírást... De ha még tovább sanyargatsz azzal, hogy beszélsz velem újra sírni kedzek...
-De miért sanyargatnálak?
-Azzal, hogy beszélsz velem és nem vagy mellettem! És hiányzol! Nagyon nagyon! De mostmár kérlek add meg a számukat!
-Te is nagyon hiányzol nekem! És én foglalok majd neked! Emily névre, 2 személy és 16:00óra! Oké?
-Oké... Köszönöm! Szeretlek! Szia!
-Nincs mit! Szeretlek Emily! Vigyázz magadra! Szia!-mondta majd kinyomta.

Ujra sírni kezdtem. Majd a sírás közepette felbaktattam a lépcsőn.

-Beszéltél vele... Igaz?-kérdezte Carol. Mire én csak bólogatni tudtam. Az unokatesóm szoros ölelésbe vont.
-Na gyere! Vedd fel ezt!-nyujtotta oda a hosszú vörös ruhám.
-Smink muszáj?-kérdeztem.
-Igen! Legalább egy kis szempilla spirál!
-Ahjjj de úgy is lebőgöm!
-Nem fogod!

Felvettem a ruhát és Carol kisminkelt. Majd mehettünk is! Ahogy oda értünk Caroline lélegzete elállt.

-Santa vírgen maría... Ez egy irtó drága helynek néz ki!-szolalt meg.
-De nem annyira az!
-Nem annyira?
-Aham na gyere!-megfogtam a kezét és behúztam.
-Jó napot! Emily Roberts névre volt foglalva egy kétszemélyes asztal!-mondtam a pincérnek.
-Rendben jöjjenek velem!

A pincér elvezetett az asztalunkhoz, kaptunk étlapot és miközben azt nézegettük, megjelentek valakik.

-Carolina! Itt vannak az egészen!-szoltam feszülten.
-Mi? Kik vannak itt?
-Hát...
-Jaaajjj neeee...
-Menjünk kérlek!
-Emily! Ott maradsz a seggeden!
-De ujra sírni fogok!
-Nem! Na nyugodj!
-Szisztok!-jött oda Neymar és szájon puszilta a barátnőjét. Amitől nekem könnyes lett a szemem.
-El kell mennem mosdóba...-mondtam,majd elsiettem a mosdóig.

Elővettem a teledonomat és felhívtam Inezt.

-Holaaa!-köszönt bele.
-Hola Inez! Segítened kell! Azonnal!
-Mi történt!?
-Hát eljöttem egy étterembe Carollal és Kylianék is itt vannak és sírnom kell és már nem birom tovább!
-Miért baj ha ott van? Na neee ugye neeem?
-De igen!
-Nyugiii! Semmi baj nem lesz csak ne nézz rá! És semmi baj nem lesz!
-De Ney meg Carol együt vannak és mindig elő jön egy emlék!
-Nem baj! Akkor is! Próbálj meg nem arra gondolni!
-Rendben! Köszi! Szia!
-Nincs mit! Szioo!

Letettem a telefont és megfordultam,hogy bele nézhessek a tükörbe de...