Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

27.rész

Kylian szemszöge:

Amiután Emily elment tőlem, irogattam neki, hivogattam folyamatosan de csak ignorált. Ezért elmentem hozzá. Amint beléptem az ajtón, megláttam életem szerelmét egy szál fehérneműben és magassarkúban táncikálni valami hülye, retró zenére.

-Jézusom Emily!-néztem rá könnyes szemekkel.
-Kylian! Miért jöttél ide?-kérdezte full részegen de még is keserűen.
-Mert aggódom érted!
-Értem ne aggódj, ha megfektetnél rajtam kívűl másik nőket! Tudod mit? Szakítsunk! És menj el!
-Ez most komoly Emily? Ez most komoly?
-Igen halál komoly! Úgyhogy most menj el!
-Szeretlek...-mondtam és kimentem a házából.

Sírva beültem az autómba és elhajtottam Neymar házához.

-Csá haver mi járatban?-kérdezte a félmeztelen haverom.
-Csak igyunk oké?
-Oké! CAROL GYERE LE! ISZUNK!

Carol lebaktatott és elő vette a vodkát.

-Nekem rendes pohárba töltsd oké?-motyogtam a könnyeimmel küszködve.
-Kylian! Mond el mi a baj!-kérlelte Ney barátnője.
-Az unokatesód... Szakított velem...
-Na akkor tessék! Ezt idd meg!-nyomta a kezembe a 2 dl-s poharat.

Már 4 pohárral megittam, mikor Emily hangját hallottam a nappaliból. Majd később bejött a konyhába és elvette előlem a poharamat és egybe lehúzta, majd össze esett és csak sírt. Megszakadt érte a szívem... De erőt vettem magamon és nem siettem a segítségére.

-Kylian... Én nagyon nagyon nagyon nagyon szeretlek!-üvöltötte sírva,erre a mondatára én bekönnyeztem.
-Emily! Elég az üvöltésből! Gyere szépen!-szolt kedvesen az unokatesója.
-Egy tapottat sem mozdulok Kylian mellől! Én hozzá tartozom!-nézett rám  könnyesen.
-Akkor kénytelen leszel vele aludni a vendégszobába! Csak 1 vendégszoba van és a hálónk meg na... Érted...-magyarázta Caroline.
-Alszok a kanapén!-nézett a kanapéra szomorúan Emily.
-Nem, nem, nem! A szobában alszol!-parancsolta Carol.
-INKÁBB HAZA MEGYEK!-kiáltotta sírva.

Már készült elvenni a kocsi kulcsát de én gyorsabb voltam.

-Nem mehetsz sehová!-mondtam full részegen.-Részeg vagy! Bajod eshet!
-De te is részeg vagy!-mondta komoran Carol, nekem címezve.
-Nem érdekel!

Neymar megragadta a karomat és húzni kezdett a vendégszoba fele,majd bíztatóan rám mosolygott és belökött az ágyba. Szegény Emilyre estem... Valahogy kimászott alólam az ablak fele indult.

-HAZA MEGYEK!-mondta sírva és kinyitotta az ablakot.
-Nem! Emily! Nem mászhatsz ki az ablakon! A végén még meghalsz!-néztem rá könnyes szemekkel.
-És az csak jó!-vonta meg a vállát.
-Felejtsd el!-mondtam.

Felálltam és felé indultam. Megragadtam a derekát és magamhoz húztam.

-Figyelj... Én nagyon nagyon szeretlek téged! De szünetre van szükségünk! Nem kell hosszasnak lennie... Maximum 1 hét! Rendben?
-Rendben...
Mondta, majd legördült egy könnycsepp az arcán. LetörölteM és megcsókoltam.... Majd Emily befeküdt az ágy szélére.

-Te most gyülőlsz engem?-kérdeztem tőle.
-Nem... Csak... Már nem vagyunk együtt...
-Egy kibaszott hétig nem fogok hozzád érni sehogy sem! Sőt még nem is láthatlak! Szóval... Élvezzük ki ameddig még együtt lehetünk.-vigyorgtam rá bambán. Gondoltam beszélgethetnénk, de félre értette...
-Nekem... Most nincs kedvem szexelni... Inkább arra vágyom, hogy minden a régi legyen...
-Én is erre vágyom de... Muszáj egy kis szünetet tartanunk! Tiszta lappal akarok kezdeni mindent!
-Nem fogom kibirni azt az 1 hetet... Legyen kevesebb...
-Akkor 4 nap...
-Rendben...
-De most amíg még lehet gyere, bujj ide...-mondtam és szorosan a karjaimba zártam a lányt.

Elgondolkodtam, hogy milyen lenne az életem nélküle... Hát brutálisan üres lenne és unalmas... Nem fogom kibirni nélküle ezt a 4 kibaszott napot. De ez csak is az én hibám! Faszért kellett mondjam én is! AHHH egy seggfej vagy Kylian! Gratulálok! Elcseszted a kapcsolatodat!

-Mit fogsz csinálni ez alatt a 4 nap alatt?-kérdeztem.
-Valószínűleg sírni... És elhanyagolom majd magam... Vagy felvágom az ereimet...
-Na! Hagyd ezt abba! Komolyan kérdeztem!
-Hát ha lesz meccsed mindenképp ott leszek... És azon kívűl csak sírdogálok egész nap és romantikus filmeket fogok nézni... Meg a pulcsidba fogok lenni folyamatosan. Aztán lehet vissza adom pár órára, hogy ujra Te illatod legyen aztán újra elkunyizom...
-Emily figyelj rám! Most amíg még együtt lehetünk... Elmondom, hogy elmondhatatlanúl szeretlek, és nem tudom elképzelni nélküled az életemet! Azt szeretném, hogy a gyerekeim anyja legyél, és az én csodálatos feleségem...
-Én is ezt érzem Kylian! Elmondhatatlanúl szeretlek!

Ahogy ez a mondat elhagyta a száját egyből szorosabban zártam a karjaimba. Ő a fejét a mellkasomnak döntötte és csak sírt... Majd valamikor mind a ketten elaludtunk. Reggel arra keltem, hogy a Szerelmem nincsen mellettem... Lekullogtam a konyhába ahol a haverom és a barátnője békésen kávézgattak.

-Reggel haver!-köszönt Ney.
-Neked is!

Majd oda álltam a haverom elé és csücsörítettem.

-Neked meg mi bajod?-kérdezte nevetve Caroline.
-Basszus... Bocs haver aszittem' Emily vagy... Nehari!-mondtam kínosan.
-Apropó Emily! Elment kb 10 perce és üzeni, hogy nagyon fogsz neki hiányozni!-szolalt meg Carol.
-Kössz...-sziszegtem majd elfordultam és elindultam vissza a szobába.

Ahogy beértem, leültem az ágyra és kitört belőlem a sírás. Valahogy sikerült megnyugodnom és elindultam haza,mert edzésre kellett mennem. Az edzés nagyon pocsék volt...

-Na mivan teknőc!? Le vagy törve, mint a bili füle!-nevetett ki Simons.
-Kussolsz Simons vagy hanem be verem a pofádat!-szolt rá Neymar.

Felöltöztem, megvártam Ney-t majd lehajtott fejjel, felkullogtam a pályára és elkezdődött az edzés...

-KYLIAN! LEGALÁBB SZÁZSZOR MELLÉ RÚGTÁL! MI A BAJOD?-ordított rám az edző.
-Bocsánat! Igyekszem!-szoltam vissza a könnyeimmel küszködve.

Végig a lelátót lestem hátha Emily megjelenik majd a semmiből,ezért nem tudtam koncentrálni a feladatomra. Az edzés végén az öltözőben szóba került Emily...

-Fhú nem tudom ti, hogy vagytok vele de én megkurnám Emilyt!-ábrándozott Simons.
-Jah én is!-ábrándozott Pembele is.
-Hagyjátok már abba! Nem veszitek észre, hogy Kylian a pasija?-szolt bele Julian is.
-Nem, Julian... Sajnos már nem én vagyok a pasija...-ráztam meg a fejem.
-Hogy mi? AKKOR SZABAD A CSAJ?-szökött fel örömében Xavi.
-Jah... Kivéve ha az öcsém nem nyúlja le...-nyugtattam.
-Akkor is megkúrom egyszer!-veszekedett velem a fészek hajú.
-Nyugodtan...-mondtam könnyezve, majd kisétáltam az öltözőből. Beültem az autómba és egészen hazáig hajtottam. Otthon bedöltem az ágyba és elnyomott az álom.