Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

46.rész

Elnézést az össze dobott részért, csak nagyon fáradt vagyok! De értetek bármit! Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket!❤️❤️Ez is kicsit érzelgősebb, meg feszültebb rész! ❤️Jó olvasást! ❤️

-Emily! Azonnal mond el miért sírsz!-parancsolt rám Carolina.
-Kylian... Hol van most?-szipogtam.
-Várj egy percet!

Elő kapta a mobilját és a füléhez tette a készüléket.

-Haló? Szia Manó! Mbappé veled van? Aha jó, akkor kérlek add ide!-papolta.-Na Kylian! Szia!

-Szia Carol mi történt?-hallottam meg a szerelmem hangját a telefonban.
-Emily.-válaszolta az uncsim.
-Jézus Krisztus ugye semmi baja nincs? Kérlek Carol mond, hogy jolvan és nincs baja!
-Háát....
-CAROLINA! UGYE NINCS BAJA A BARÁTNŐMNEK?
-ELMONDOM, HA HAZA JÖSSZ!
-INDULOK! DE MOST AZONNAL MOND EL, HOGY MI TÖRTÉNIK A BARÁTNŐMMEL!
-Nyugimár! Itt van mellettem!
-Hallja amit mondok?
-Igen!
-Sz-szia szerelmem...-köszöntem elcsukló hangon.
-Édesem! Jól vagy? 5 perc és ott vagyok!
-Nem... Nem vagyok jól...
-Nyugodj meg Kincsem mindjárt ott vagyok! Sietek ahogy csak tudok!
-Szükségem van most rád... Nagyon nagy szükségem...
-Itt vagyok szerelmem a hotelban 1 percet még bírj ki!

Kylian kinyomta a hívást és tényleg 1 percen belül itt volt. Ahogy bejött a fiú Caroline el is tűnt a szobából, szóval ketten voltunk.

-Itt vagyok édesem!-rúgta le magáról a cipőjét.
-Nagyon rosszúl érzem magam...-szipogtam.
-Miért? Mi történt? Éhes vagy? Vagy hányingered van?
-Azt hiszem.... Azt hiszem, hogy a lelkem... Meghalt...
-Nem Emily! Csak most mensizel!
-Honnan tudtad?
-Reggel sosem szoktad csak úgy kijelenteni, hogy szeretsz... Ebből kivettem, hogy mensizel. De semmi baj ezek csak a hormonjaid! Tombolnak, egyéb semmi!
-De igen... Csak ígérd meg, hogy nem fogsz érte megutálni...
-Ilyet ne mondj!

Mielőtt elmondtam volna a problémámat kitártam a kezeimet, hogy a csatár bujjon hozzám. Szerencsére értette a célzást és egyből hozzám bujt. Nem tudom milyen pozícióban voltunk, de láttuk egymás arcát és még is össze bujva feküdtünk az ágyban.

-Na? Mi a baj?-nézett rám a boci szemeivel.
-Szóval...-csuklott el újra a hangom.
-Ne sírj kérlek! Semmi baj nincs szerelmem.
-De... Ezt nem lehet... Kibirni sírás nélkül...
-Mond el mi bánt!
-Az, hogy L-Lexi é-és Carol-l is terhesek... Cs-csak én n-nem vagyok a-az...
-És ez miért baj?
-Azért, mert é-én is szeretnék az lenni...
-De miért nem szoltál? Megoldhattuk volna...
-Nem állok rá készen! É-és tudom, hogy te már nagyon szeretnéd, hogy várandós legyek... De egyszerűen, nem vagyok még felkészülve arra, hogy egy gyermeket felneveljek...
-Amíg nincs kisbabánk addig nekem csak az számít, hogy Neked mi a jó Hercegnőm!
-Az után már... Nem fogok neked számítani?
-Dehogy nem! Csak akkor a baba is ott lesz és hát na...

Na szuper. Vérig sértett ezzel a mondattal... Elfordítottam a fejemet és lehunytam a szemeimet.

-Emily! Édesem nem így gondoltam! Kérlek nézz rám!-simított végig az államon.

Nem voltam hajlandó rá nézni.

-Kérlek szállj le rólam...-suttogtam.

Teljesítette a kérésemet, én meg egyből a fürdő fele vettem az irányt. Bele néztem a tükörbe és elszörnyedtem saját magamtól. Az egész arcom meg a szemeim és az ajkaim fel voltak dagadva. A szemeim vérmesen és fáradtan néztek rám a tükörből. A hajam még félig vizesen és  teljesen össze gubancolódva volt a fejemen. Megmostam jó hideg vízzel az arcomat, cseréltem egyet és bekentem az ajkaimat ajak balzsammal. Kimentem a fürdőből és nem is törődve azzal, hogy Kylian ott fekszik, befészkeltem magam a takaró alá és lehunytam a szemeimet. Még fél álomban voltam mikor egy erős kart éreztem meg a derekamon és a hátamon meg a nyakamon egy-egy testrészet.

-Alszol?-kérdezte csöndben Kyky.
-Mm.-hümmögtem.
-Csak azt akartam mondani, hogy mindig is Te leszel az első helyen és nekem Te fogsz elsőnek számítani... Mindíg így lesz... Szeretlek.-suttogta a fülembe, majd egy gyöngéd és lágy csókot lehelt az arcomra.

Akaratlanúl is elmosolyodtam és ujra legördült egy könny csepp az arcomon. Kylian továbbra is az ágyban feküdt és szorosan ölelt magához. Szeretem, mikor test közelben van. Mindig megnyugtat és elalszom tőle. Most sem volt másként... Délután 6kor keltem fel. Kylian sehol. Felálltam az ágyból és a fürdőszobába vettem az irányt. Az asztalon volt egy kis levélke. Kinyitottam és ez állt benne:

           "Szerelmem! Tudom, hogy keresni fogsz! Elmentem Neymarral valahová elrendezni pár dolgot (PSG-s csapat dolog). Nem megyek vissza Párizsba csak egy irodában leszek! Kérlek szépen, hogy 20:00-ra öltözz fel, mert vacsorázni megyünk, az unokatestvéredékkel!

                      Nagyon szeretlek és hiányzól!                            
                                        Puszi: Kylian"

De édes! Levelet hagyott, hogy hová megy... Szeretem... Na elő kotortam a szekrényből a vörös koktél rucimat és készülődni kezdtem. Betettem egy 2 órás nyári summer playlistet és azt hallgattam amig készülődtem. A hajamat begöndörítettem és feltettem a szokásos sminkemet. De most nem szájfényt hanem vörös csók, víz és kaja álló rúzst kentem fel. Tettem magamra abból a parfümből amit Kylian nagyon nagyon szeret és már kész is voltam. Huhu! Belefértem a 2 órába.

Semmit nem sejtettem a vacsorával kapcsolatban, de azt tudom, hogy nem egy átlagos vacsora...