Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

23.rész

-Utána meg megyünk hozzám!...-mondta a focista majd egy puszit nyomott a fejemre.
-És ott meg mit fogunk csinálni?
-Majd meglátod!
-Szeretlek!
-Szeretlek!

Mondta ő is és megcsókolt. Rá tettem a fejemet a mellkasára és próbáltam aludni mikor egy hatalmas csattanást hallottam. Kb mint egy olimpiai bajnok sprintelve leszaladtam a lépcsőn és a testvérem állt előttem és bambán vigyorgott. Eltörte a palacsinta sütős serpenyőm és még 3 poharat ami össze vissza vágta a kezét.

-Nicolas! Mi a szent szűz Máriát csináltál?-kérdeztem aggódva és gyorsan oda siettem.
-Hát éhes voltam...
-De miért nem szoltál?
-Mert nem akartalak zavarni...
-Díos mio...

Gyorsan levettem a gyógyszeres tasakom és kivettem belőle a jódot, gézt és fáslit. Kivettem a kezéből az üveg darabokat és láttam, hogy ezek a sebek kurva mélyek... Bekötöttem a sebét és felfutottam a szobámba.

-Hova méssz?-kérdezte a focistám álmosan.
-Aludj nyugodtan kicsim hívlak majd!-oda léptem hozzá és megpusziltam. Felvettem egy rövid gatyát és egy oversize pólót és már lent is voltam a bátyámnál.

-Gyere! Tessék vedd fel ezt!-oda dobtam neki egy nike-s papucsot én meg bele bujtam a cipőmbe.
-Most meg hová megyünk?
-Az ügyeletre!

Elvettem a kocsi kulcsomat és beszálltunk és már hajtottam is a korház fele. Bevitték a tesómat a kisműtőbe én meg kint idegeskedtem. 30 perc múlva ki jött a helyiségből bekötött kézzel...kérdezték, hogy van e otthon fájdalom csillapító, mert hogy ez most nagyon fog neki fájni én meg mondtam, hogy van és azzal eljöttünk. Kylian legalább 20szor hívott de nem vettem fel, mert éppen akkor léptünk be az ajtón.

-Emily! Hol voltatok? Aggódtam értetek!-ölelt át szorosan a csatár.
-Csak a kórházban... Nicolassal... Burtálisan elvágta a tenyerét a pohárral és össze varrták... De mindjárt jövök oké? Csak egyszer megyek neki segíteni.
-Persze menj csak!

Oda siettem a konyhában álló bátyámhoz.

-Gyere fel szépen... Segítek!-mondam neki majd elindultam felfelé. Bementünk a szobába, befeküdt az ágyba én meg betakartam. Lementem és hoztam neki vizet meg egy fájdalom csillapítót.
-Nic ezt csak akkor vedd be ha nagyon nagyon fáj! Oké?
-Oké!
-Jó éjt! Kiálts ha kell valami!
-Jó! Jó éjt!

Kimentem és leszaladtam a lépcsőn. Kylian ott üldögélt a kanapén és merengett valamin.

-Mi a baj?-kérdeztem a barátomtól.
-Semmi...
-Biztos? Menj fel mindjárt jövök én is csak össze takarítom.
Kyky nyomott a számra egy puszit és felment. Össze takarítottam a szilánkokat és én is felmentem. Befészkeltem magam a barátom mellé akit megöleltem volna de elfordult tőlem.

-Hát oké... Jó éjt...-mondtam majd én is hátat fordítottam neki.

Nagy nehezen sikerült elaludnom, majd reggel arra keltem, hogy valaki kiabálja a nevemet. Egyből felpattantam és futottam a bátyámhoz.

-EMILY!-kiabálta.
-Itt vagyok! Mi a baj?
-Nagyon fáj a kezem!
-Hozok gyógyszert! Kérsz valami kaját amúgy?
-Igen! Egy kis tükör tojást!
-Rendben!

Lementem és elkészítettem az ételt, majd egy gyógyszer társaságában felvittem a tesómnak. Amíg megette addig felöltöztem és eltakarítottam a mosatlant. Amikor letettem a pultra Nicolas mocskos tálcáját anyu hívott.

-Hola anyu!-köszöntem bele komoran.
-Hola kislányom! Neked meg mi bajod?
-Fhu ne tudd meg milyen éjszakám volt...
-Ha 18+ ne mond el!
-Anya! Nicolassal történt baj!
-SANTA VÍRGEN MARÍAAA! Mi történt?
-Elvágta a kezét a pohárral és éjjel az ügyeleten voltunk. Össze varrták a tenyerét és most fent alszik.
-Díos mío! Azonnal foglalok neki repjegyet haza!
-Rendben! De Inezt vagy Carolt küld helyette!
-Rendben! Carol megy, mert a pasija is megy haza Franciaországba. Szóval holnap után után ott lesz veled!
-Huh oké!
-Miért baj van Kyliannel?
-Nem tudom anyu... Olyan furcsán viselkedik mostanában!
-Lehet ha elhanyagolod!
-Lehet!
-Na de megyek, mert nagyanyád valami hülyeséget csinált... Sziaa!
-Szia!

Letettem a telefont és felmentem közölni a hírt a testvéremmel, hogy holnap haza megy... Ahogy látom örült neki... Szerencsére nem volt kipakolva a böröndje ezért össze tudtam neki csomagolni. Kylian amúgy már vagy 3órája edzésen van... Azt mondta, hogy egy órát tart majd... Leültem a kanapéra és instáztam mikor Kylian belépett az ajtón... EGY KISKUTYÁVAL A KEZÉBEN!!!!!!!!!!!

-Szia szerelmem!-jött oda a focista majd egy "nagyon hiányzik, hogy törődj velem" csókkal köszöntött.
-Úr Isten! Kylian... Ez a kiskutya valami álom szép!
-Vagy 2 órán át kerestem...
-Komolyan?
-Igen... Csak azért, hogy ilyen szépet találjak...
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönömmmmmm!-ugrándoztam sírva. Majd oda léptem és egy hosssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzuuu csókot adtam neki.

Amúgy egy Bichon kutyusról volt szó. És fiú... Fiúkkal vagyok körül véve! Na mindegy nagyon örültem neki!