Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

50.rész

Emily szemszöge:

A reggelt hányással indítottam, meg nagyon émelyegtem. Megmostam a fogamat meg az arcomat és lementem a nappaliba.

-Jó reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt!-kántálta egyszerre a két tini.
-Jó reggelt aranyom! Milyen sáppadt vagy! Jól érzed magad?-sietett hozzám Fayza.
-Hát... Ami azt illeti nagyon rosszúl vagyok!-vakartam meg a fejemet.
-Adok egy kis gyógyszert! Kávét?
-Igen!
-Tessék ezt vedd be!-nyujtott a vizet meg a gyógyszert.
-Köszi!

Bevettem a gyógyszert, majd a kávét kezdtem szürcsölgetni.

-ANYA! NEM LÁTTAD EMILYT?-rohant le a lépcsőn a vőlegényem.
-Itt vagyok! Helóka! Emily Roberts!-nyújtottam a kezemet.
Nem értette a viccet, csak oda futott hozzám és letámadta az ajkaim.
-Eww... Ezt nem akartam látni...-fintorgott Chloe.
-Ez mi volt?-kérdeztem Kykytől.
-Mi mi volt?-kérdezett vissza.
-Hát ez a random ordibálás, meg ez a random csók.
-Mindjárt elmondom.

Felkapott az ölébe és felfele kezdett rohanni.

-Kylian! Tegyél le! Így is hánytam már!-kapálóztam.
-Már felértünk!-tett le az ágyra.-Na és miért volt rosszul a hercegnőm?
-Mittom' én! Lehet az éjjeli kaja miatt. Na és mi volt ez a jelenet Hercegem?
-Hát... Ne röhögj ki de...
-De?
-Rosszat álmodtam...
-Édes szerelmem! Mit álmodtál?
-Azt, hogy...-szipogott.-Hogy meghaltál...
-Gyere ide! Nincs semmi baj! Itt vagyok!-zártam a karjaimba a sirdogáló vőlegényem.
-Szeretsz ugye?-kérdezte.
-Te most szivatsz engem? Megcseréltük a szokásainkat? Amúgy igen, szeretlek!
-Miből gondolod, hogy megcseréltük a szokásainkat?
-Hát, hogy nem én sírok hanem te, és én vigasztallak nem te engem, és nem én kérdem, hogy szeretsz-e hanem te!
-Elnézést, hogy nekem is vannak érzéseim!-állt fel az ágyról.
-Nem úgy érte...-nem mondtam végig, mert rám csapta az ajtót.-ttem...

Felálltam az ágyról és lementem ahol Kylian az anyukáját ölelte és sírt. Életemben nem láttam még ilyennek...

-Fayza...-szolaltam meg félve.
-Igen aranyom? Rosszúl vagy?-engedte el a fiát.
-Dehogy, csak beszélhetnék Kyliannel?
-Persze.
-De én nem akarok veled beszélni!-szipogott.
-Kylian kérlek! Ne legyél gyerekes!-nevettem kínosan.
-Én ne legyek gyerekes? Te vagy gyerekes! Azt hiszed minden csak is rólad szól! Úgy csinálsz, mintha csak neked lennének érzéseid! Nem csak rólad szól minden!-üvöltötte.
-Nem úgy értettem...-suttogtam.
-Te sose úgy értetted! Te mindig máshogy érted!
-Én... Én tényleg...
-Nem kell magyarázkodni Emily! Csak most tűnj el a szemem elől!

A szavaival mély sebet vágott a szívembe. Eleget téve a kérésének felmentem a szobájába, elő vettem a telefonomat és tárcsáztam Draxot.

-Szia Drax!-köszöntem sírós hangon.
-Szia Emily! Mi a baj?
-Értem tudnál jönni Bondy-ba?
-Persze indulok! 20 perc és ott vagyok!
-Rendben! Hívj ha itt vagy!
-Oké sietek! Szia!
-Szia!

Gyorsan előszedtem a táskám és bele dobáltam a ruháimat meg a neszeszeremet és már kész is voltam. Át vettem a pizsimet egy crop toppra meg egy rövid biciklis nadrágra.

-Szia Emily! Itt vagyok jöhetsz!-szolt bele Drax a telefonba.
-Oké megyek!

Letettem a telefont felkaptam a táskámat és lementem. Persze még mindig sírtam amúgy...

-Hát te?-kérdezte Fayza.
-Megyek haza... Kylian nem akar látni... Tudom tudom! Megfog békélni!
-Hát jó aranyom te tudod! Vigyázz magadra és majd ha gondolod írj egy üzit, ha haza értél.
-Rendben köszönöm a helyet! Alfiet is elviszem ha nem baj!
-Jaj persze tied a kutyus azt csinálsz vele amit akarsz!
-Neee már mész is?-szomorkodott a kisebbik Mbappé.
-Igen de majd hívlak! Alfie gyere megyünk!

Nyomtam egy puszit Ethan arcára, felkaptam a kutyát és elindultam.

-Szia Drax!-mosolyogtam.
-Szia! Add csak ide!-nyúlt a csomagomért.
Betette a csomagtartóba, én meg szoros ölelésbe vontam Draxot.
-Történt valami?-kérdezte.
-Majd elmesélem!
Beültem az autóba, majd Drax is beült és elindította az autót.
-Na.-kedzdtem.-Annyi, hogy Kyliannel sértegettük egymást, vagyis én túl arrogáns voltam vele és hát nem akar most látni, ezért haza megyek.
-Értem. Szép a gyűrűd! Hol vetted? Veszek én is a csajomnak!
-Eljegyzési gyűrű!
-MIIIIIIIIIIII? KYLIAN MEGKÉRTE A KEZEEEED?
-IGEEEN!!!
-Gratuláloook!
-Köszönöm!!!!

Kylian üzenete: Sajnálom Szerelmem, hogy így viselkedtem veled... 😔❤️  Szeretlek és nem úgy értettem, hogy elmenj! 😣 Ma én is haza megyek hozzád, csak este!❤️ Írj ha haza értél! Szeretlek!❤️🥺

Az arcomon legördült 1 könny csepp, amit aztán több ezer másik követett. 

-Na! Hé! Julian Draxler kocsiában nincs helye a szomorúságnak!-mosolygott rám, aztán leparkolt a ház előtt.
-Huh... Behívnálak, csak nagyon rendetlenség van!
-Jaj nem baj!
-Nagyon köszönöm, hogy haza hoztál!
-Nincs mit!
-Szia Julian!
-Szia Emily!

Kizártam az ajtót és a kutyával együtt bementem. Nem is volt nagy rendetlenség... Gyors elmosogattam, ki pakoltam, majd hánytam egyet és leültem a kanapémra egy hatalmas tál gyümölcsel a kezemben és Szezám utcát néztem. Kb a 6dik részt nézhettem mikor Lexi hívott.

-Szia Lex!-köszöntem.
-Szia! Ráérsz?
-Aham persze!
-Oké 5 perc és ott vagyok!
-Oké várlak!

5 perc múlva Lexi lépett be a házamba.

-Szia Csajszi!-álítottam meg a mesét.
-Szia!
-Mi a baaaj?
-Gini kikészít otthon! Most is össze vesztünk egy apró dolgon! (Wijnaldum a barátja)
-Uf várj egy percet! Szia Carol!-vettem fel a telefonom.
-Rá érsz? Ha igen ott vagyok!
-Igen ráérek!

Rám nyomta a telefont és már be is lépett az ajtón.

-Sziasztok!-köszönt.
-Szia!-köszöntünk egyszerre.
-Mi a helyzet?-kérdeztem.
-Neymar folyton veszekszik velem! Most is belém kötött, hogy ne kössek folyton bele!
-Hallod! Gini is kikészít engem!-fordult Carol fele Lexi.
-Kyliannel a reggel sértegettük egymást aztán, most meg nem akar látni!
-De ő most hol van?-kérdezte Carol.
-Az anyjáéknál!-válaszoltam.
-Ezek össze beszéltek?-háborodott fel Lex.
-Fogalmam sincs! De én... Asszem... Megyek... Hányi!-futottam a wc fele.
Miután kijöttem Carol megszólalt.
-Vegyünk tesztet!-állt fel a kanapéról.
-Hát oké! Akkor menjünk!

Beültünk az autóba és elindultunk tesztet venni...

Miért érzem azt, hogy ennek rossz vége lesz?