3/2.rész

1.3K 43 10
                                    

Vigyázat fangörcs veszély! ❤️ Remélem tetszeni fog!❤️

-----------------Kylian szemszöge---------------

Vége lett a meccsnek, lepacsiztam a Chelsea tagjaival és gondoltam megkeresem Ney-t. Be mentem az épületbe és láttam, hogy a csapatom tagjai egy csuporékban állnak és néznek valamit/valakit. Oda mentem én is majd láttam, hogy egy nagyon nagyon gyönyörű lány állt Neymarral. Azt éreztem, hogy le tudnám ütni Ney-t, mert éppen a jövőbeli csajommal állt, mert már akkor tudtam, hogy egysuer csak az enyém lesz ez a lány. Aztán csak annyit láttam, hogy Ney oda súg valamit a lánynak majd rákacsintott. Ridegen néztem rá. A szemével valami olyant próbált mondani nekem, hogy ne aggódjak nem veszi el tőlem. Bíztam a legjobb barátomban, mert tudtam, hogy neki csak azért kellene, hogy megfektesse.

Nemsokkal később oda álltam a lány elé lenéztem a Neymar által aláírt sálra amit a kezében szorongatott egy filctollal együtt.

-Aláirjuk neked?-kérdeztem gyengéden.

A lány csak vadúl bólogatott. Kivettem a kezéből a filctollat és a sálat majd a csapattársaimmal körbe álltunk és szerre mindenki aláírta. Én voltam az utolsó.

-Hagyjak neki üzenetet?-kérdeztem suttogva Ney-től. Ő csak némán bólintott.

"Tu es belle ma chère" hagytam neki az üzenetet. Amig vissza adtam neki addig a többiek bementek az öltözőbe.

-Láttam a mezedet. Aláírjam azt is vagy inkább kéne az ami most van rajtam? Vagy mind a kettőt megcsináljam?-fürkéztem az arcát.
-Persze mind a kettő!-mondta mosolyogva.

Levettem a mezemet és a kezébe nyomtam. Majd kivettem a kezéből a filcet aláírtam a mezét és rá irtam a telószámom. Ahogy leírtam az utolsó számot valaki kiszolt az öltözőből.

-Gyere már Donatello ne csajozz!-hallottam Ney hangját.

Nem reagáltam rá semmit csak nyomtam egy puszit a lány homlokára és besétáltam az öltözőbe.

-Na mi van a teknőc becsajozott?-ujjongtak a többiek.
-Még nem a csajom majd idővel az lesz!-jelentettem ki büszkén.
-Ez igen öcsém! De ne csak megfektesd!-szolt oda nekem Draxler.
-Dehogy fektetem meg! - néztem rá szúrós szemekkel.
-Azért elég jó a segge abban egyezzünk meg!-mondta Simons.
-Le vedd róla a szemed! Az a segg az enyém!!-jelentettem ki büszkén.
-Huha a teknőc bekeményített!-csípkelődött Ney.

Csendben öltözünk majd megszólaltam.

-Ti is halljátok ezt a kiabálást?-kérdeztem furán. De a többiek csak megrázták a fejüket.

Kinyitottam az ajtót és a számomra oly kedves lányt láttam és a baránőjét veszekedni.

Fájt nézni de nem avatkozhattam bele.

-Te Ney figyu hogy hívják a jövőbeli csajomat? Nem tudtam tőle megkérdezni.-érdeklődtem a legjobb barátomtól.
-Emilynek hívják.-felelte.

Pár perc mulva a szöszi lány elviharzott. Emily neki dölt a falnak és lecsúszott rajta. Nagyon fájt a szívem érte. Lassan már mindenki haza ment. Csak én voltam, életem szerelme és...Ney.
Leguggoltam Emi mellé és a tenyereimbe fogtam az arcát.

-Ssssssh Emily semmi baj nem lesz!-nyugtattam.
-D...d...de el...el...elvesztettem a...a...a legjobb...barátnőm....-zokogta tovább.
-Figyelj rám Emily. Ha fontos voltál neki valaha vissza fog jönni hozzád és bocsánatot fog kérni. Hidd el nekem!-feleltem gyengéden. -Haza vigyelek?-kérdeztem.
-Nem kell kocsival jöttem...-felelte szomorúan.

Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy egyedül haza menjen... Még a végén baja eshet.

-Neymar vidd haza Emily kocsiát és majd várj meg a háza előtt!-parancsoltam Neymarnak.

Emily oda adta neki a kulcsot meg a lakcímet és Ney már itt sem volt.
Ketten maradtunk. Én és életem szerelme.

-Köszönöm, hogy megnyugtattál... Nagyon jól esett...-vetett rám hálás szemeket Emi.
-Hát...a hercegnők nem érdemelnek meg ilyen bohócokat akik csak egy ennyin kiakadnak.-mondtam majd letöröltem egy ujjab könnycseppet az arcáról...-Na gyere menjünk mossuk meg az arcod és utána haza viszlek!-nyújtottam a kezem Eminek.

Felsegítettem és megfogtam a kezét, és elsétáltunk a mosdóig. Amíg Emi az arcát mosta én a falnak dölve csodáltam. Elzárta a csapot majd felém fordult.

-Nagyon szarul nézek ki ugye?-kérdezte.

Én ekkor közelebb léptem hozza, a karomat a dereka köré fontam ő meg a karját a nyakam köré...

-Gyönyörű vagy!-suttogtam.

Emily arca és az én arcom kb 2 centire lehetett egymástól. Mind ketten egymás ajkait néztük. Nem bírtam tovább az ajkaira tapadtam és szenvedélyesen megcsókoltam. Előszőr azt hittem, hogy nem fogja viszonozni... De viszonozta!!!!! A csókunkat a telóm csörgése zavarta meg. Ney volt az... Nem vettem fel...

-Mostmár mennünk kéne...-suttogta Emily az ajkaimra (még mindig ugyan úgy álltunk)
-Várj még egy picit...-szintén az ajkaira suttogtam és újra megcsókoltam. Khm eléggé elhúztuk a csókot....khmmm....

Emily eltávolodott a számtól és a szemembe nézett.

-Mostmár tényleg menjünk!-mondta. Én bólintottam majd EMILY az újjait rákulcsolta az enyémre.
-te quiero cariño...-mondta Emi spanyolul...azt hiszem. Én csak furán mosolyogtam rá. Ő majd mosolyogva legyintett a kezével.

Eközben kiértünk az autómhoz kinyitottam Emilynek az ajtót majd én is beültem. Elmondta, hogy hova menjünk és elindultunk. Kb 20 perc csendes autókázás után megérkeztünk egy kertesházhoz ami előtt az idétlen haverom állt.

Kiszálltam kinyitottam az ajtót Eminek majd intettem Neynek, hogy üljön be. Így is tett. Emi megállt velem szembe és jó mélyen a szemembe nézett. Egy perc habozás nélkül a nyakam köré fonta a kezét én meg a dereka köré. Pontosan úgy álltunk mint 30 percel ezelőtt. De most nem én tapadtam az ajkaira hanem Ő. Megint sikerült elhúzni csókot amit Ney kopogása zavart meg.

-Aludj jól hercegnő majd írok.-suttogtam az ajkaira majd elvettem a fejemet az övétől. Ő csak bólintott majd bement. Megvártam amig beért a lakásba majd beültem az autómba ahol Ney már várt.

-Uuuu haver mi volt eez?-érdeklődött. De nem kapott rá választ, mert csak vigyorogni tudtam, mint a tejbetök.
-Hát oké akkor ne válaszolj. -szolalt meg ujra.

Leraktam Neyt a házánál majd én is haza mentem és irtam egy üzenetet Eminek. Meg sem vártam, hogy válaszoljon. Lehunytam a szemem és egyből elnyomott az álom.

Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+) Onde histórias criam vida. Descubra agora