Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

20.rész

Reggel arra keltem, hogy borzalmasan fájt a bokám. Nem akartam kikelni az ágyból, mert akkor Kylian is felébredt volna ezért csak fetrengtem és könnyeztem.

-Kicsim baj van?-kérdezte rekedt hangon a focista.
-Nincs aludj nyugodtan!
-Fáj valahol?
-Na jó igen! A bokám kibaszottul fáj!

Itt Kylian úgy felült mint aki éppen szellemet látott volna. Megfogta a bokámat, picit megnyomogatta utána meg kicsit erősebben megfogta és csinált volna vele valamit de megszólaltam.

-Most meg mit csinálsz? Nem fogod letörni a bokámat ugye?-kérdeztem aggódva.

De nem kaptam rá választ helyette Kylian fölém kerekedett és megcsókolt. Utána meg MEGROPPINTOTTA a bokámat én meg felordítottam amire anyu berontott, hogy "Ur Isten valakit ölnek".

-Most maradj így hozok egy krémet meg egy kis jeget!-mondta majd nyomott egy puszit a számra. Amig a csatár elment addig én megpróbáltam megforgatni a bokámat ami sikerült is és nem is fájt! Hm érdekes lehet valami varázsló... Mbappé vissza jött egy zacskó jéggel meg egy tégely krémmel a kezében. Nem tudom mit kent a bokámra de irtozatosan mentolos volt amitől bekönnyeztem. Érdekes ő nem... Szóval kicsit még belemasszírozta a krémet és rá tette a jeget a bokámra.

-Gyere idee!-szoltam az ágy végén ülő fiúnak.
-Egy pill csak megmosom a kezemet.

Megmosta a kezét majd levágta magát mellém az ágyra.

-Feküdj rámm!-mondtam neki.
-Okéé!

Óvatosan rám feküdt én meg megfogtam a tarkóját.

-Köszönöm, hogy helyre raktad a bokám! De nem tudom hogyan csináltad.-néztem a szemébe majd megcsókoltam.
-Hát a csapatnak ugye vannak a masszőrei és onnan tanultam el.
-Imádlak, imádlak, imádlaaaak!
-Én is imádlak!
-Ma nem megyünk bulizni? Holnap után megyünk Párizsba.
-Egyszer hogy lesz a bokád.
-Jaj az most jol vaaan! Amúgy le kéne menni reggelizni.
-Még senki nem kelt fel.
-Nem baj akkor magunknak csinálunk addig kaját.

Levonultunk a konyhába elő vettünk tojást, sonkát, sajtot és paradicsomot meg uborkát. Össze vágtam a sonkát és addig azt feltettem pirulni. Ahogy kivettem a szekrényből a tányért a focistám hátulról megölelt és így süttem tovább a reggelit. Elkészültem a sütéssel, megterítettünk és leültünk enni. Miután megreggeliztünk elpakoltam és felindultam a szobámba.

-Hallod?-kérdezte a csatár.
-Süket vagyok életem de mondhatod.
-Mit fogunk mi Balin csinálni?
-Ez most komoly Kylian?
-Aha.
-Hát fürdünk meg romantikázunk!
-Jaaa hát oké!
-Nem akarsz jönni ugye?
Kérdeztem mire a focistától csak egy szomorú pillantást kaptam.-Semmi baj... Akkor vissza mondom a jegyeket... Na de mikor kezdődnek az edzéseid?

Erre sem kaptam választ de mostmár könnyes pillantásokat kaptam.

-Kylian kezdessz megilyeszteni...
-Annyira sajnálom Emily...
-Mi? Mit sajnálsz? Kyliaan! Megilyesztessz!

Kylian oda mutatta a telefonja képernyőét én meg elbőgtem magam.

Ez állt a telefon képernyőjén:

Szia Kylian kérlek mond el Emilyinek, hogy a kutyáját megmérgezték a hotelben és ma az orvosnál elment tőlünk... Elhamvasztották és bele tettük egy dobozkába amin írja a nevét... 💔Sajnálom, hogy így kellett megtudnia! Vigyázzatok magatokra várunk haza!💔😔

-Ezt nem hiszem el.... Hope elment tőlünk....-rogytam le a földre.
-Sajnálom kicsim...
-Ez mind az én hibám... Ha magammal hoztam volna nem lett volna ez! Istenem, hogy lehetek ekkora barom? Megöltem a kuytámat!
-Emily ne hülyéskedj! Nem a te hibád!
-De... Igen az... Enyém....
-Shhhhhssshhhs semmi baj! Lehet, hogy így lesz neki jobb...
-Igazad van... De nagyon fog hiányozni nekem...
-Tudom szivem... Tudom...
-Elmegyünk képet nyomtatni?
-Persze kincsem.

Felöltöztünk és elmentünk egy helyi fotó stúdióba ahol kinyomtatattam rengeteg fekete fehér képet Hoperól.

-Kincsem menjünk el a tetoválóhoz.-néztem rá a barátomra könnyes szemekkel.
-Rendben...

Elindultunk a tetkóshoz ahol persze egyből fogadtak minket. A csuklóm alá tetoválták Hope nevét egy tappancsal meg egy szivecskével. Viszonylag hamar készen lettünk és nem is volt drága. De gyönyörű lett a tetkó. Szóval kifizettem és elmentünk haza.

-Család! Haza jöttünk!-ordítottam.
-Hol voltál édes lányom? És mik ezek a kibőgött szemek? Valaki megvert?-csoszogott oda mama.
-Dehogy csak...

Nem tudtam elmondani, mert ujra bőgni kezdtem.

-Mi történt Emike?-kérdezte anyu is.
-Megha... Meghalt...
-Ki halt meg? -kérdezte anyu.
-Hope...
-Ezt nem mondod komolyan!-könnyezett meg anyu is.
-De igen...
-LUIS! MENJ EL A BOLTBA ÉS VEGYÉL GOFRIT!-ordította anyu.

Apu nagyon gyorsan elment a boltba.

-Gyere kincsem ülj le.-nyujtotta a kezét Kylian.
-Édes istenem egy állat miatt bömbölsz? Szánalmas vagy!-forgatta a szemét Szörnyella de Frász.
-Na most megöllek te idiota!-kiáltottam rá és behúztam egyett.
-TE NEM VAGY NORMÁLIS!-sikoltotta.
-MÁR ELEGEM VAN BELŐLED!
-MENJ MÁR VISSZA ANYÁDBA TE KUTYA!
-DANIELA! TAKARODJ EL A HÁZBÓL! MOST AZONNAL!-ordított rá a bátyja.

Daniela mint egy dráma királynő kiviharzott a házbol. Fél orába telt lenyugodnom. Aztán a napom további részeiben csak sírtam és kutyás filmeket néztem Kylivel. Aztán még éjjel is bömböltem a fürdőben. Majd a fürdő szoba csempéjén elaludtam.