Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

31.rész

Ahogy elértem a nappali közepéig jött egy üzenete amin kikerekedett a szemem. Ismeretlen szám volt az.
Ez állt az üziben: Sziaa Kyky babaaaa! Hallottam, hogy végre már kidobtad azt a ribancot! Mostmár az enyém lehetsz újra! Ma este várlak!😋😍😏❤️🤤

-Nesze itt a telefonod! Jo éjszakát!-tettem le elé a telefont és ahogy elfordultam a dühtől kezdtek potyogni a könnyeim.

Szipogva felfele indultam, mikor egy erős kar, megfogta a csípőmet.

-Elmondanád, hogy mi bajod van?? Nem tudom, hogy ki a farnc az a nő aki ezt irta nekem! És azt sem tudom, hogy honnan van meg neki a számom!

Nem néztem a szemébe, inkább a konyha pultot néztem. A csatár a tenyerét az arcomra helyezte és maga fele fordította. De én még mindig könnyezve néztem azt a nyomorék pultot, és azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el...

-Emily nézz rám kérlek!-kérlelt.
-Miért irta azt, hogy ujra?-kérdeztem suttogva.
-Nem tudom! Nekem egész életembe egy nőhöz volt közöm! És az is te vagy!

Láttam rajta, hogy teljes mértékben igazat mond, és nem hazudik.

-Mondj már valamit!-emelte meg a hangját, mire összerezzentem.-Ne haragúdj, nem akartam kiabálni...
-Semmi baj.... Kylian... Szeretsz?
-Persze Emily! Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon! Elképesztően!

A csípőmön pihenő keze lecsúszott a fenekemre amibe egy nagyon kicsit belemarkolt és szenvedélyesen megcsókolt.

-Szeretlek te nő!-mondta az ajkaimra.
-Én is te férfi! De mostmár aludjunk! Álmos vagyok!
-Ahogy te akarod! De akkor ugye nem haragszol? Komolyan nem tudom ki az a nő!
-Hagyjál márrrr! Gyere felfele!

Elindultunk fel a szobámba. Amimt az ajtóhoz értünk, Kylian ujra az ajkaimnak tapasztotta magát és úgy feküdtünk be az ágyba.

-De jó ujra itt lenni! És holnap este is ujra itt lehetek melletted te szépséges nőszemély! Annyira szeretlek!-csókolgatta a számat.
-Én is szeretlek teee! Holnap mit csinálsz?-érdeklődtem a csókok között (na értitek, hogy amikor elveszi a száját ő akkor beszél)
-Egész nap a stadionban leszek!
-És mit csinálsz te ott egész nap?
-Hát edzek Kincsem! Mit csinálhatnék ott mást az edzésen kívűl?
-Mhm semmit. Itthon lehetnél velem!
-Szívesebben lennék veled, de Pochettino leszedné a fejemet...
-Akkor elmegyek veled az első edzésedre!
-Komolyaaaan?
-Ühüm!
-Imádlak!!! Amióta nem vagyunk együtt azóta mindig szar vagyok edzésen...
-De Kyky! Most sem vagyunk együtt... Még!

Kylian szeme megtelt könnyekkel,és átfordult a másik oldalára, hogy ne lássam. De hallottam, hogy szegénykém nagyon szipog.

-Kylian! Kérlek fordulj ideeeee!-ráncigáltam meg a vállát. De nem fordult oda hozzám ezért kikászálódtam az ágybol és oda mentem hozzá. Leguggoltam elé, átfordítottam a hátára és ráültem a csípőjére, amitől kicsit megemelkedett a sorompója (😩😭).

-Szeretlek! És ne sírj!-hajtottam rá a fejemet a mellkasára.

Kyky elkezdte simogatni a hajamat én meg a száját kezdtem csókolgatni. Legurultam a csípőjéről és vissza feküdtem a helyemre. A focistám szorosan magához ölelt és simogatta a hajamat, majd mindkettőnket elnyomott az álom.

Reggel nyolckor arra keltem, hogy a focista bámulja a pofám. Az aurámba lyukat égetett... Ja meg szerintem az arcomon is van kettő lyuk.

-Reggelt cuki!-köszönt, majd egy nyálas puszit nyomott a számra.
-Neked is!
-Mindjárt mehetünk! Vagyis készülődj! Oda fele beugrunk a Starbucks-ba okey?
-Oksi. Kérem a pulcsid!

Kyky a kezembe nyomta a pulcsiát, amit össze párosítottam egy szakadt rövid farmer nadrággal. (a popsiánál van kiszakadva)

-Mehetünk!-jöttem le a lépcsőn.
-De hát +35 fok van!
-Nem baj!
-Mit takargatsz?
-Semmit!
-Aham.

Felhúzta az pulcsit és ahogy meglátta a nadrágomat, vissza hajtotta az anyagot.

-Most nem küldelek vissza, de ha valaki végig mér én esküszöm, haza viszlek.-szolalt meg.
-Jó nyugiii! Senki nem látja!
-Oké... Na csapjad a honyod alá a dogot és indulj ki! Köszocsike!

Felcsaptam a dogot a honyom alá és már indulhattunk is. Fél uton lehettünk mikor megszólaltam.

-Kylian! Ide fog pisálni a kutyám.-vigyorogtam.
-Na ne! Lepisili a drága autómat! Akkor tedd le legalább a gumira!

Ahogy letettem a felhőt egyből oda hugyált... Belőlem meg kitört a nevetés. Annyira nevettem, hogy bele vertem a fejemet az ajtóba, és a könnyeim is folytak. Persze a szempillaspirálom is vele együtt... Szóval úgy néztem ki, mint akit megvertek... Na mindegy.

Ahogy beértünk a stadionba, Kyky elvitte a kutyát az öltözőbe, amíg én lemostam az arcomról a szempillaspirált. Sikeresen lesikáltam magamról a sminket. Hadd nem mondjam, hogy az arcom tele volt piros csíkokkal. Semmi baj Emily most végig vonulsz a folyoson és bemész egy csupasz férfiakkal teli öltözőbe.

Össze szedtem minden bátorságom és lehajtott fejjel kullogtam végig a folyosón az öltözőkig. Mint egy illedelmes lány bekopogtam. Hát nem jött rá válasz ezért benyitottam. Mindenki egy kupacba leguggolva volt. Megláttam a szerelmem csupasz hátát és mögé álltam. Természetesen egy nagyon megilyedt bichon kutyát láttam a kupac közepén. Megfogtam a porázát és kiemeltem a tömegből.

-Áhh Emily! Ma megyünk hozzám?-jött az első kérdés Simonstol.

Megforgattam a szememet és oda fordultam a csatáromhoz.

-Én most lehet megyek!-suttogtam oda neki.
-Oksi nemsokára mi is kint leszünk a pályán.
-Bien!

Mielőtt kimentem volna Kyky megcsókolt mindenki előtt. Aztán a nagy örjöngés közben kimentem és felültem a kutyámmal a lelátóra. Elkezdődött az edzés. Pochettino ordibált ott valamiket. Hol Neynek, hol Mbappénak. Mikor vége lett leszaladtam a pályára a szerelmemhez, hogy kérdezzek tőle valamit.

-Kyky! Várj! Had kérdezzek már valamiiit!-futottam oda.
-Mi a baaaaaj?-kérdezte miközben megölelt.