Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

45.rész

HOOOOLA emberek! Nos nem úgy sült el a napom ahogy azt terveztem, ezért egy picit késtem a résszel! A kövi az csak a holnapi nap folyamán fog kikerülni! Ma éjszaka elkezdem írni és holnap felkerül az új rész, ha sikerül befejeznem akkor lehet ha éjjel ki kerül, de nem biztos! Ez most egy nagyon érzelmekkel teli rész lett és lehet kicsit uncsi is, de ezerrel dolgozom az izgibb részeken! SPOILER: nem ez lesz az utolsó ilyen érzelmes rész!❤️😏
Nem is húzom tovább a szót további jó olvasást! Blessed be! ❤️✨

Alig telt el 5 perc Kylian úgy lépett ki a fürdőből mintha ujjá született volna. Az arca ragyogott a fogai meg fehéren tündököltek.

-Díos Mío...-ültem fel az ágyon ahogy elhaladt előttem Kyky.
-Mi a baj?-állt meg az ágy szélénél.
-Hogy lehetsz ennyire helyes?
-Úgy ahogy te tökéletes!

Kiemelt az ágyból és az ölébe helyezett, majd megcsókolt. Istenem... Ha most nem tépem le róla az összes ruhadarabot akkor soha. Aztán eszembe jutott, hogy megvan... AHHHHGGG sose tudom kiélni a vágyaimat... Fhú csak én tudom őt kielégíteni... Elváltak az ajkaink, majd ujra az ágyon csücsültem. Kyky lement a kajáldába én meg fent maradtam, hogy elkészülhessek. Oda léptem a szekrényhez és megláttam a szerelmem egyik PSG-s pólóját. Leakasztottam a vállfáról és mélyen beleszagoltam. Na ne... Mi van ha majd Kylian elmegy hetekre és itthon hagy egyedül... Mennyire nagyon fog nekem hiányozni! Ne ne Emily! Ez nem fog megtörténni! Ne sírj! Ne sírj! Jó mostmár mindegy... Hát igen ahogy ebbe bele gondoltam elfogott a sírás. Lerogytam a földre, bele temettem az arcomat az anyagba és csak sírtam. 5 percet ülhettem a földön, majd a hátamra feküdtem és úgy bőgtem tovább. Rá egy percre Kylian belépett az ajtón.

-Atya világ!-guggolt le mellém.-Mi a baj?
-Annnnyyyiiraaa!-bömböltem.
-Mit annyira?
-Annyiraaa foogsz hiányozniii!
-Mikooor?
-Amikor... Amikor... Elmész meccsre...
-Édesem! Nem lesz semmi baj! Ezen ne agyalj! Meg fogjuk oldani ne aggódj!
-De...
-Sssshhh nincs de... Megoldjuk!
-Biztos?
-Biztos lehetsz benne!
-Itt maradsz?
-Igen szerelmem. Itt maradok!

Kyky felvett a földről és letett az ágyra, majd a lábam között foglalt helyet. Karjaival szoros ölelésbe vont, a fejét meg a mellkasomba furta. Amikor megnyugodtam, kicsit össze kaptam magam és Kykyvel végre lementünk Neymarékhoz.

-Azt hittem már sosem jösztök!-sóhajtotta Ney.
-De igen itt vagyunk, csak kisebb é...-ült le Kylian.
-Kicsim!-szóltam rá.
-Jolvan bocsi!-válaszolta.
-Na! Van egy bejelenteni valónk Neyyel...-kezdett bele Caroline.
-Rajta!-vigyorgott Kylian.
-Terhes vagyok!-könnyezett az unoka tesóm.
-Gartulálok!-mosolyogtam én is könnyezve.
-És? Mikor derült ki, hogy terhes vagy?-kérdezősködött a barátom.
-Tegnap előtt reggel.-felelte Carol.

Szótlanúl bámultam az üres tányérom, majd egyszer megcsörrent a telóm. Lexi neve villogott a képernyőn.

-Szia Lex!-vettem fel a telefont.
-Bonjuuur Emily! Híreim vannak!
-Uuu mesélj!
-Van veled valaki?
-Aham. De mostmár nincs senki. Eljöttem tőlük. Mostmár mondhatod.
-Huh... Terhes vagyok!-sikitozott.
-Úr isten Leeeeex! Gratulálok!
-Ma derült ki, hogy az vagyok! Egyedül vagyok itthon és rajtam kívül még csak te tudod!
-Jajj nagyon örülök nektek! Majd szólj ha elmondtad Jason-nek is!
-Rendben! De hé Emily! Van valami baj?
-Nem...
-Ne hazudj nekem!
-Vagyis csak... Az unoka testvérem is terhes és most te is az vagy... Én is akarok terhes lenni.
-De akkor szolj Kyliannek, hogy heló nem szeretnénk gyereket?
-De még nem állok készen rá... Kylian nagyon szeretné már, de én egyszerűen nem állok rá készen!
-Jaj Emmm! Én sem álltam készen! De mostmár nagyon, nagyon várom a kisbabámat! És ha teherbe is esnél... Ne aggódj! Nagyon csodáltos érzés! Hidd el!
-Oké...
-Na megyek felhívom a tesómat! Szia Emily!
-Szia Lex!

Kinyomtam a hívást és zsebre vágtam a telefont. Mivel semmi étvágyam nem volt, nem is szoltam Kyliannek, hogy hol vagyok csak fel lifteztem a szobánkig, onnan meg be a szobába és onnan meg az ágyba. A párnába furtam a fejemet és sikoltottam egy fájdalmasat. Ujra telefon került a kezembe ezért tárcsáztam Ethant.

-Szia Tökmag!-vigyorogtam eröltetetten.
-Emily! Baj van?-nézett rám fájdalmasan.
-Igen!-tört ki belőlem a sírás.
-Jajjjj na! Ne sírj! Mond el mi bánt!
-Az unokatesóm és a legjobb barátnőm is terhes és csak én nem vagyok az! De még nem állok rá készen! Pedig nagyon, nagyon akarom már a gyermekünket hordozni a szívem alatt!
-Nyugodj meg! Eljön, majd az az idő mikor már készen állsz rá! Lehet, ha holnap lesz, vagy az után. Vagy egy hónap múlva. Még fiatal vagy ehhez! Ne aggódj azon, ha nincs még gyereked! Szard le! Éld az életed! Feküdj le annyiszor Kyliannel ahányszor neked jól esik, rúgj be, bulizz, szórakozz! Ne rágódj ezen! Mindennek eljön a maga ideje! Jézusom! Ez az én számból jött?
-Köszönöm Ethan! Sokat segítettél! Szeretlek tökmag! Ha haza megyünk majd jól megölelgetlek, ja és bemutatsz a barátnődnek!
-Jolvan, jolvan! Most menj és smárold le a francba a bátyámat!
-De...
-Semmi de, menj és csináld! Na szióka!-nyomta ki a hívást.

Ahogy letette engem újra elöntött a sírás. Csak sírtam és sírtam. Szerintem az egész sérelem meg szomorúság kijött most belőlem, amit egész életemben kaptam. Nagy sírások közepette, bekapcsoltam a Rihanna- Te amo zenéjét, amin kb üvőltve bőgtem. Szörnyen éreztem magam, meg büdös is voltam ezért elmentem és vettem egy hatalmas fürdőt. Közben Rihanna egymás után többször is üvöltött a TV-ben. Tehát, hajat mostam és tusoltam is. Felkaptam a pizsimet (fogalmam sincs, hogy miért, és azt azért hozzá teszem, hogy nem este van) és bekuckóztam az ágyba, és csak merengtem. 5 lerc mulva nyilt az ajtó. Oda kaptam a fejemet és nem az a személy lépett be az ajtón akire számítottam hanem Carol.

-Jesus! Emily Roberts! Mi a baj?-ült le az ágy szélére.

Nem válaszoltam, csak néztem... Néztem és újra sírni kezdtem.

Itt még nem tudtam, hogy nem ez lesz az utólsó sírásom...