Just a soccer boy... (Kylian Mbappé 18+)

30.rész

Ahogy beléptem a házba egy csuporékban álltak egy ordibáló ember körül.

-JULIAN!-kiáltottam.
-Emily! Gyere gyorsan!

Mint egy olimpiai bajnok oda sprinteltem és oda turakodtam.

-Imádom Emilyt de ő nem érdemel meg engeeeem! Leszúrom magaaaaaam.-ordította sirdogálva Kylian.
-KYLIAN! Itt vagyok! Nyugi! Add ide a kést!
-Nem!
-Kérlek! Tedd le! Részeg vagy!
-Oké!
-Na gyere!
Megfogtam a focistám kezét, és a kanapé fele kezdtem húzni.

-Halljam, mi a baj?-kérdeztem.
-Hiányzik... És Emily nem érdemel meg engem...
-De hát én vagyok Emily!-simogattam meg az arcát.-JULIAAAAAN! CSINÁLJ EGY FEKETE KÁVÉT! TEJ ÉS CUKOR NÉLKÜL!-ordítottam.
-Nagyon szerelmes vagyok beléd!
-Ahw én is! Gyere bujj ide!

Kylian neki dölt a mellkasomnak én meg csak simogattam az arcát.

-Tessék!-nyujtotta a teli töltött kávés poharat Julian.
-Köszönöm! Tessék Kyli, idd meg és jobb lesz!
-Ezt minek?
-Hogy kijózanodj!
-Ja oké! Pia van benne?
-Nincs te butus! Na igyad!

Kylian behörpintette a kávét és vártunk még legalább 20 percet. Ki is józanodott tőle.

-Emily? Mit keresel itt? Menj haza még mielőtt Simons vagy Pembele megtesz!-suttogta a fülembe a mostmár józan fiú.
-Már késő... Erre jön Xavi...
-Emilyy! Hát sziaa bébi! Mit keresel itt? Hozzám jöttél? Mehetünk is már, ha gondolod... Van nálam óvszer is!-ölelt meg, de én ellöktem magamtól.
-Menj már innen seggfej!-pofoztam meg.
-Nyugi cica! Na gyere!

Felkapott a hátára, de én egyből megfogtam Kylian kezét és nem tudott menni sehová. Kyky megrántotta a kezemet Simons meg hátra esett. Én sikeresen leszálltam.

-Menj! Menj haza kérlek!-nézett kérően a szemembe életem szerelme.
-Nem! Én nélküled sehová nem megyek!
-Akkor én is megyek!
-Nem! Te maradsz és én is maradok!
-Hé Draxler! Kössz a meghívást, de én most megyek!-ordított oda Draxlernek.
-Oké sziasztok!-köszönt el Drax, majd végig mért. Erre Kylian csak megforgatta a szemét.
-Na menjünk.-mondta a dráma király.

Kylian a kezeit, a melleimre helyezte és a hátam mögött haladt utánam, hogy ne nézzenek végig.

-Basssssszuuuuuuuuuuuuuuuus Carol bent marad!-fordultam meg, mire megint Mbappé mellkasának ütköztem.-Faszom! Miért vagy ilyen magaaas?
-Nem vagyok az! Te vagy alacsony hercegnő!
-Vissza kell mennem Caroért!
-Majd Neymarral haza mennek!
-Igazad van! Na gyere haza viszlek!
-Ne! Ne vigyél haza! Hozzád vigyél!
-De még mindig nem telt le az a 4 nap.
-Szarok rá! Kellessz nekem érted? Nem birom nélküled!
-Értem... De...
-Nem akarsz a barátnőm lenni... Értem. Nem kell haza vigyél! Hívok Taxit!
-Kylian én nem így értettem! Nekem is kellessz, de várjunk még egy picit! Holnap estig!
-Oké... De ma akkor is nálad alszom!
-Rendicsek... Deeee a kutya meg fog támadni!
-Áhh... Már azt hittem, hogy te fogsz megtámadni engem!
-Mhhh, majd megtámadlak ne aggódj!
-És mikooor?
-Maaaaaajd! Nem tudom még, hogy mikooor! Na de ülj be!

Beültünk az autómba és elhajtottunk hozzám. Kylian egész úton engem bámult.

-Baj van? Miért nézel annyira?-kérdeztem.
-Nem, nincs baj,csak annyira gyönyörű vagy!
-Ahw! Cuki vagy!

Megérkeztünk és ahogy kiszálltam a kocsibol, Kylian felkapott az ölébe és befutott velem a házamba. Ahelyett, hogy a szobámba mentünk volna, feltett a pultra, és csókolgatni kezdett. A keze becsúszott a pulcsim alá (ami amugy az övé), és a bordáimon pihentette a kezét. Aztán a keze, a mellemre csúszott és kicsit megmarkolta, mire én feljajdultam.

-Auu! Ez fájt!-nyavajogtam.
-Mitől fáj!? Talán termelődik benne az anyatej?
-Dehogy! Csak hamarosan megkéne jönnie...
-Ugye nem késik?
-Nem! Még! De remélem nem is fog!
-Hát azt én is! Na de én most elmegyek fürdeni, ha nem baj!
-Persze menj csak! Addig én lefekszem aludni!

Mivel egyhelyre mentünk, Kyky felemelt a pultról és egészen az ágyamig vitt. Ott letett és betakargatott, meg megpuszilgatott és bement a fürdőbe. Nemsokkal később kijött a fürdőből és felvett egy alsót és kiment a szobámbol. Felkeltem a jó meleg ágyból és a lépcső tetejéről láttam, hogy a kanapén fekszik,ezért lementem hozzá.

-Mivan?-kérdezte.
-Hallod...te most eljöttél hozzám, hogy lefeküdj a kanapéra és flegmázz velem?
-Nem!
-Akkor? Mi volt ez a kérdés, hogy "Mivan?". Soha nem szoltál még így hozzám.
-Jó bocs... Kicsit ideges vagyok...
-Miért? Mi történt?
-Semmi...
-Kylian! Mi a bajod? Mond már el!
-Az van, hogy tetszel Juliannek! És ő Ney után a másik legjobb barátom!
-Ohh... Jó tudni!
-Neked is tetszik?
-Fhuj nem! Csak barátok vagyunk!
-Ühm oké...
-Nem jössz fel? Vagy akarsz egyáltalán velem aludni?
-Ja persze, én szeretnék...
-Akkor mi akadályoz meg benne?
-Az, hogy éhezem!
-Hát akkor egyél valamit!
-Csinálsz nekem szendót? Olyan fincsi a tieeed!
-Neked akár mit!

Kimentem a konyhába, és ahogy elértem a hűtőig megcsörrent a telefonom.

-Hola!-köszöntem bele.
-ENILY OLIVA ROBERTS! HOL AZ ISTENBE VAGY?-ordította a spanyol uncsim.
-Itthon vagyok!
-Gratulálok! Itt hagytál egyedül!
-De ott van Neymar!
-Tudom, de ő holt részeeeg!
-Rúgj be te is aztán reggel haza mentek!
-Kössz a segítséget! Na csőváz!
-Csövi!

Amig dumáltam megcsináltam Kykynek a kaját aki nyugodtan leült az asztalhoz és falatozni kezdett.

-Na? Finom?-kérdeztem.
-Ühüm! Naon jó!
-Örülök, hogy ízlik! Megvárjalak, vagy menjek fel?
-Várj meg!
-Oksa.
-Emi! Légyszi hozd már ide a telómat a kanapérol!

Felálltam és elsétáltam a kanapéig. Felvettem a rajta heverő Iphone 11-et és elindultam vele. Ahogy elértem a nappali közepéig jött egy üzenet amin kikerekedtek a szemeim....