✓ Utoljára, Black! (Sirius/OC ; Remus/Tonks)

1. fejezet: Szívesség

Sziasztok! Hát... akkor kezdődik. Ez lesz a sorozat leghosszabb, legbonyolultabb és legnagyobb írói kihívást jelentő része, ugyanakkor - remélhetőleg - a legszórakoztatóbb is. Jó olvasást!

FIGYELEM! A történetben előfordul (fejezetenként nem jelzett formában):

- trágár beszéd
- szexuális tartalom
- depresszió/depresszív epizódok és annak megnyilvánulásai
- függőség és annak megnyilvánulásai
- agresszió, kínzás, gyilkosság
- családon belüli (nem szexuális) erőszak említése

...valamint szeretném már az elején leszögezni, hogy a főszereplők viselkedése NAGYON sok esetben nem egészséges minta, és semmi esetre sem követendő példa.

(Dis)claimer: A Harry Potter cselekménye, valamint a karakterek, helyszínek, stb. mind J. K. Rowling és a Warner Bros tulajdonát képezik; a történetet viszont én találtam ki, és a saját karaktereim is az enyémek. Ahogy az előző két részt sem, ezt sem szeretném a tudtom és engedélyem, valamint a nevem feltüntetése nélkül (sőt, azzal sem!) meglátni más oldalon.

* * *

A SEQUESTRUM-HADMŰVELET III.

UTOLJÁRA, BLACK!

„De alatta;
könnyáztatta zsebkendőd,
a szombat esti pánik,
a hol így, hol úgy fogalmazott hajköltemény alatt;
a látszat-lövedék nyoma
és a zokogás csendbe mosódó zuhataga alatt
semmi el nem téríthetett:
aranyba foglalt, nikkelbe vont tömör ezüst.
röppályád éteri;
tökéletes."

/ Ted Hughes /*

Első fejezet: Szívesség

Egy hónappal később

A rágógumi-rózsaszín hajú boszorkány és a magas, viharvert külsejű varázsló egyszerre bukkant fel a semmiből a kihalt, szemetes teret körbefogó konténerek mögött. Az utóbbi napokban egyre elviselhetetlenebbé váló augusztusi hőség ellenére mindketten köpenyt viseltek, sápadt, gondterhelt arcukról pedig lerítt, hogy nem aludtak sokat az éjszaka.

Nymphadora Tonks elfojtott egy ásítást, és kissé zavartan mosolygott a mellette álló Remus Lupinra.

– Tényleg bocs a forgóajtó miatt. Érthetetlen egy szerkezet...

– Mozgó-érzékelő izé van benne – felelte a varázsló. – Ennél sokkal nagyobb baj – tette hozzá elkomorodva –, hogy láttak minket együtt kimenni az Abszol útról.

– Inkább praktikus – bölcselkedett Tonks. – Aki ott is minket figyel, az tuti halálfaló.

Remus a fejét csóválta. – Óvatosabbnak kellene lenned! Más erők is vannak a minisztériumban Caramelen kívül.

Már megint itt tartunk, gondolta Tonks. A Rejtély színre lép.

Remus és ő a Főnix Rendje néven ismert titkos társaság egyik megbeszélésén találkoztak először. Az Albus Dumbledore által alapított Rend célja az volt, hogy felkészítse a brit varázslótársadalmat a küszöbön álló háborúra, mely a rettegett feketemágus, Voldemort visszatérésével elkerülhetetlenné vált. Tonks úgy érezte, napról napra nehezebb dolguk van: a mágiaügyi miniszter először csupán a sajtóban tagadta „Tudjukki" visszatérését, később azonban nyílt szankciókat kezdett alkalmazni a „vészmadár" Dumbledore pártfogóival szemben, maga Dumbledore pedig a Wizengamotban elfoglalt főmágusi tisztségével fizetett a szabad véleménynyilvánítás jogáért.

Aztán tegnap...

Nem, győzködte magát Tonks, ami tegnap történt, arra még gondolni is rossz.