FIGYELEM: A fejezet több helyen visszautal az előző rész (Bob Roshta csodálatos visszatérése) 21. és 24. fejezetére, de semmi fontos spoilert nem tartalmaz =)
* * *
Utoljára, Black!
Tizedik fejezet: Ignotus Scabior
19:43, HILTON. VAK HOLLÓ. MINDIG NÉZD A FALAT!
– Szóval ennyi információ állt rendelkezésedre – mondta Sirius Black –, és ez alapján úgy döntöttél, engedelmesen odarohansz, ahová a nyilvánvaló csapdát állították.
– Ha Jókora Seggfej az utamba áll, ugyanúgy lepuffantom, mint Sanguinit – felelte hidegen Lucy Dawlish. – Miközben kiterül a földön, majd eltűnődhet rajta, jó ötlet volt-e csapdát állítani nekem.
Az égbe nyúló katedrális mögött álltak, és a fehér gránitkőből készült mellvédre támaszkodva Sirius furcsán érezte magát: mintha egy másik világban lennének, ahol a boszorkány nem csak a nyelvét köszörüli rajta, hanem valóban képes lenne embert ölni. A kései óra ellenére Budapest fényárban úszott alattuk; a magas ablakú, sokemeletes házak sorait itt-ott dús lombú fák csoportja törte meg. Távolabb folyó kanyargott, túlpartján egy sor méltóságteljes, szemlátomást régi épülettel. Sirius fantáziáját különösen megragadta az egyik: szerinte a Westminster-apátságra hasonlított, csak nem tornyai voltak, hanem kupolája. Ebből a szögből úgy látszott, mintha egyenesen a folyópartra épült volna.
– Ez lehetett régen a várnegyed – dünnyögte Lucy. – Palotával, tömlöccel meg minden. Elég gáz, hogy pont ide suvasztották be a Hiltont.
Sirius ingerülten dobolt a mellvéden. – Az ismeretségünk első öt percében tisztáztuk, hogy nem harapok rá az értelmetlen társalgási gumicsontokra, amiket válaszok helyett dobsz be mások kérdéseire!
– ...meg azt is, hogy nem szeretek egyértelmű dolgokat ismételgetni – jött az ingerült válasz. – Tudni akarom, ki szórakozik a sorsommal, és ki fogom deríteni, ha beledöglök is! Ha vagytok olyan hülyék, hogy utánam jöttök, az a ti bajotok.
Sirius már nyitotta a száját, hogy kifejtse nézeteit a boszorkány elmeállapotával kapcsolatban, ösztönei azonban váratlanul riadót fújtak. Végigfutott a hátán a hideg, mintha késpengét szorítottak volna hozzá, és riadtan pillantott hátra a válla fölött. Minden érzéke azt súgta, hogy figyelik, de tévedett: Mundungus még mindig a különös zsupszkulcsot böködte a pálcájával – látható eredmény nélkül –, a többiek pedig felfedezőútra indultak a katedrális körül. A Lucyval folytatott szóváltásának nem volt más tanúja, mint a katedrális homlokzatát díszítő két angyalszobor.
Sirius hosszú másodpercekig bámult rájuk, mire rájött, mi zavarja: nem voltak egyformák. Az egyik görnyedten, arcát eltakarva állt a kiugró párkányon, a másik pedig mintha egyenesen őt nézte volna üres, faragott szemeivel.
Kis híján ugrott egyet, amikor Lucy oldalba bökte.
– Hahó! Ideje belekezdened a „fejezd már be a makacs hülyeségeidet" kezdetű litániádba. De tartson ám legalább két percig, hogy legyen időm kitalálni valami kellően makacs és hülye választ.
Sirius kényszerítette magát, hogy a boszorkányra nézzen. – Furák azok az angyalok – mondta. – Nem nagyon illenek egy templomra.
Lucy ellépett a mellvédtől.
– Milyen angyalok?
– Ott, az orrod előtt!
A boszorkány vigyorgott. – Oké... akkor vagy kéne neked egy szemüveg, vagy arisztokratafalván nem tanítják, mi a különbség az angyal és a vízköpő között.
أنت تقرأ
✓ Utoljára, Black! (Sirius/OC ; Remus/Tonks)
أدب الهواةHARRY POTTER ÉS A FŐNIX RENDJE, FELNŐTT SZEMSZÖG Harry Potter ötödik évére készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Sosem örül a nyári szünetnek, ám ez a mostani még rosszabb, mint rendesen; sőt, a Roxfortban sem számíthat békés...
