✓ Utoljára, Black! (Sirius/OC ; Remus/Tonks)

12. fejezet: Elmaradt gyilkosság

A Gringottsban az a hír járta, hogy Lucy Dawlish frissen felfogadott titkárnője azért maradt a bankban, hogy helyette birkózzon meg a nyakába szakadt munkamennyiséggel. Rossznyelvek szerint a földöntúli szépségű, nyíltan ambiciózus Fleur Delacour egyenesen az ő helyére pályázott; Lucy Dawlish határozott meggyőződése szerint azonban az egyetlen dolog, amire új kolléganője pályázott, az volt, hogy minél hatásosabban az idegeire menjen.

– Nem, nem tudom, mit tervez Scabior – fakadt ki, aznap legalább huszonötödszörre; és olyan mozdulattal pöckölte le a hamut cigarettája végéről, mintha személyes sértést akarna megtorolni vele. – És azt sem tudom, kicsoda valójában Jókora Seggfej. Meg azt sem, hogy mi lett Dunggal, vagy hogy ki nyeri a Szombati Boszorkány havi nyereményjátékának következő fődíját. Van még kérdés?

A Gringotts földszinti fogadótermeiből nyíló belső udvaron álltak, a bank jellegzetes, ferde oszloprendszerének árnyékában. Lucy azért jött ide, hogy végre egyedül lehessen; a koboldok nem igazán kedvelték a szabad levegőt, a Gringotts emberi dolgozói pedig nemigen merték megkockáztatni, hogy munkakerülésen kapják őket itt. A koboldoknak ugyanis – mint az több szóváltás apropójául szolgált Lucy és korábbi felettese, Bogrod között –, merőben más elképzeléseik voltak a szünetek ideális hosszáról, mint emberi kollégáiknak.

– Úgy 'sinálsz, mintha nem is akarhnád kiderhíteni – vont vállat Fleur. – Mint á methróban. Elszáládsz áz emberhek elől.

Lucy olyan csúnyán nézett rá, ahogy csak tőle telt. – Mondd, nincs véletlenül randid Billel jó messze innen?

Fleur méltatlankodva rázta a fejét. – Munkáidőben?

– Úgy az igazi. – Lucy bosszúsan elnyomta a csikket, és rágyújtott egy újabb szál Marlboróra. – Nézd, biztosan nagyon rémisztő lehet neked ez az egész. Úgy értem, előbb kiderül, hogy a pasid Tudjukki után kémkedik, miközben a miniszter titkos megbízatására elátkozott széfeket bizergál, aztán megismerkedsz az exével, aki szabadidejében a jövőbe utazgat... szóval sok ez egyszerre, na. Nekem is sok lenne. Hány éves vagy egyáltalán, tizenhét?

– Tizennyolc – felelte Fleur olyan daccal, mint bármelyik kamasz, akitől megtagadtak pár hónapnyi élettapasztalatot.

– Bocs, szóval tizennyolc. – Lucy megregulázta rendetlenkedő arcizmait. – Nem lenne egyszerűbb, ha szépen elfelejtenéd ezt az egészet? Csomó mindent láttál tegnap, amit nem lett volna szabad. Izgalmasnak tűnik az egész, persze, de a Rend ellenségei veled sem bánnának kesztyűs kézzel... mármint, ha tudsz róluk.

– Áz elmúlt évem azzal telt, 'ogy 'alálos veszélyben voltám, és emberhek ezt látványosságként nézték – vont vállat Fleur. – Nem félek.

– De most nem lesznek itt a tanáraid, hogy segítsenek, és nem tudod, mikor jön a következő hülye próbatétel.

– ...érhte tennéd, igaz?

Lucy megdermedt, háta mögé rejtett pálcája hegyén kihunyt a felejtésátok kék szikrája.

– Nem válámit láttam, ámit nem lett volna szábád, 'ánem válákit. – Fleur jelentőségteljes pillantást vetett rá. – Megérhtem. De ne felejtsd el, 'ogy Bill is tágjá á Rendnek. So'ásem árhulnám el egyik tagját sem!

– Nem tudom, mi a francról beszélsz, de ha elkezdenénk sorolni, mi mindent láttál, amit nem lett volna szabad, reggelig itt ülnénk! – förmedt rá Lucy. – Tőlem akár a homlokodra is írhatod, hogy NYÍRJ KI, CÉLPONT VAGYOK, de ne nálam reklamálj, ha nem éred meg a másnap reggelt.

Fleur mosolygott. – Mindig ilyen rhosszul 'ázudsz?

– Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el – felelte Lucy, erőt véve magán. – Egy lerendezett adóssági ügyön kívül semmi – semmi – nincs köztem és Sirius Black között. Nincs közünk egymáshoz, értve? És ha még egyszer felhozod ezt a témát, ki vagy rúgva.