Elveszve

42. fejezet

Béke?

Medison szemszögéből:

Tanítás után elmentünk bowlingozni ahol volt egy majdnem normális délutánunk. Mikor hazaértünk kicsit pihentünk, majd elmentem beszélni Alexel. Átmentem a szobájába, de nem volt ott, így csak leültem az ágyra várni. Volt időm így nem izgultam. 15 perc után beszédet halottam az ajtó túlsó feléről. Kivenni nem tudtam, hogy miről van szó. Hamar vége lett a beszélgetésnek és be is nyitott. Eléggé meglepődött mikor meglátott, az edzésből jött vissza, mert a ruhája teljesen hozzá tapadt és a haja kissé összeragadt. Meglepődött mikor meglátott, de azonnal jött üdvözölni.

- Pont szerettem volna beszélni veled. - mosolygott rám

- Igen? - kérdeztem meglepetten

- Annyira meglepő, hogy gondolok rád? - kérdezte költőien, amire csak elpirultam, válaszul  rá csak nevetett. - Mi csinálsz ma?- kérdezte végül.

- Semmit. Nincs semmi tervünk mára, miért?

- Azért- lépett közelebb átkarolva a derekam. - Mert akkor elvinnélek valahova...- Mondta, majd lassan megcsókolt. 

- És hová mennénk? - Kérdeztem aztán követtem, hogy halljam a válaszát. 

- Az meglepetés. - Fordult vissza felém, rám mosolygott pimaszul, majd folytatta útját.

- Jaj ne már- erre megtorpant

- Jelenleg tusolni megyek, amennyiben nincs kedved velem jönni, amit mellesleg nem bánnék, akkor érted megyek 2-re oké? - csak bólogatni tudtam, éreztem ahogy az arcom egyre pirosabb lesz és láttam a fiú fején, hogy élvezi, hogy ezt váltotta ki belőlem. Kaptam egy puszit a fejemre, majd elment fürdeni én meg sarkon fordultam és mentem a szobám felé. Beértem és elkezdtem összepakolni a cuccom, amíg Soo meg nem állított. 

- Te meg hová készülsz? - kérdezte a szobába lépve.

- Oh, a barátom elhívott valahová.- feleltem.

- Ja akkor jó szorakozá...- torpant meg az íróasztalánál, majd felém fordult.- És én erről miért nem tudtam?- háborodott fel

- Mármint melyikről? Hogy barátom van vagy hogy randira megyek?- kérdeztem vissza

- MIND A KETTŐRŐL- emelte fel kissé a hangját. Én csak nevettem, majd kis idő után ő is csatlakozott. Segített elkészülni időben, egy sárga passzosabb felsőt és egy farmer rövidnadrágot vettem föl, majd csak beszélgettünk. Kopogást hallottunk mire felpattantam és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam, majd kaptam egy rózsaszín rózsát a kezembe meg egy puszit. 

- Indulhatunk hercegnőm?- kérdezte mire csak elpirultam bólintottam. Sosem hívott még így, de nagyon tetszett. Békésen sétáltunk egy nem is olyan távoli parkig. Volt ott egy kis folyó amin egy kisebb fa híd vezetett át. A fák felettünk színes virágokat növesztettek. Az egésznek olyan varázslatos hangulata volt. Leterítettünk egy plédet és elkezdtünk enni meg beszélgetni. Mindenről szó esett, már két órája beszéltünk mikor ordításra lettünk figyelmesek.

- Te is hallottad?- néztem Alexre. Bólintott. 

- Azt hiszem akkor a randinknak annyi?

- Nagyon úgy néz ki, hogy dolgunk akadt. - pattantam fel és elindultam át a hídon ő pedig egy nagy sóhaj után követett. A sikoltozás egyre csak távolabbról hangzott, megláttam egy szobrot.

- Alexander nézd- mutattam a fűzfa alatti szoborra. 

- Ez... érdekes hely egy szobornak.- fogta meg a kőbálványt. A fa mögé néztem és láttam, több hasonló "műalkotást", egy alakot láttam szaladni a távolban amit üldözőbe is vettünk. Közeledve egy iskola felé, egy lány kiáltott.