Elveszve

10.fejezet

Ragyogsz!?

Óó.. Szia Leon- köszöntem neki meglepetten. Majd vettem egy mély levegőt és megint megéreztem azt a hívogató illatot. Most már biztos, hogy ez Leonból árad. Úristen imádom. Észre sem vettem, hogy mosolygok mint a vadalma.
- Helló.. Ha jól látom velem vagy egy osztályba - nézett le boldogan a papírra a mit szorongattam majd én is ránéztem.
- Jé tényleg...- ekkor megint megint megláttám azt a kaján mosolyt Leon mögött! Mr. Bartlebit. Remek. Annyira siettem, hogy még is feledkeztem róla.
- Figyelj Leon akkor a teremben találkozunk. - intéztem majd elkanyarodtam a saroknál. És már mentem is a takarító szertárba. Ott zajlott le az óra.
- Fantasztikus, fenomális az első óráról le is maradtam! - mérgelődtem a folyosón sétálva az orrom alatt. Lilyvel már tegnap alvás előtt megbeszéltem mindent nem ismerjük egy mást egy teljes hete de ő a legeslegjobb barátom már most! Mindent meg  vitatunk közösen. Most beértem órára. Matekunk volt. Utánna a folyosón megint Leonba ütköztem. Szó szerint. Neki mentem.
- Jaj de ügyetlen vagyok bocsi- néztem bele hatalmas kék szemébe. Ő pedig az enyém be mivel én életem ütközésünk eredménye ként a szemkontaktust tartva celsegített. Majdegint tökretéve ezt a pillanatot megláttam a félkészítőmeta, hogy lejeznekem és fontos.
-Köszi- mosolyogtam- de most mennem kell- fordultam meg és már léptem is de Leon megragadta a kezem amire én hátra fordultam.
- Miért mész el állandóan. Ha utálsz azt mond! - mondta idegesen, izgul a mit cálaszolok
- Mii? Nem, nem dehogy! - majd egylépéssel  közelebb jött.amitől én egyre vörösebb lettem. Izgultam.
- Melissa? - kérdezte furán
- Igen?
- Te ragyogsz?! - mondta ki minta maga is kételkednek ebben.
- Mi? - kezdtem kétségbe esni és elrohantam mielőtt a hajam meg a szemem is átváltozik. Szaladtam egészen a zene teremig ott leültem és elővettem a táskámból a sminktükrömet bár sosem sminkeltem. Nem lépett már meg annyira a látvány. Ahogy mondtam. A szemem és a hajam megváltozott. Leültem és kiadtam magamból mindent ágy dalban.

Ezután már megint mocorgást hallottam és árnyékot is láttam.
- Najó ki az? Látlak ám! Gyere ki! - de erre az árny csak rohanni kezdett én utánna mentem és beszorítottam a sarokba....