Elveszve

17.fejezet

Álom démon

Amikor lassan kinyitottam nehéznek érzett szememet a szerelmemmel találtam szembe magam. A szokásos aggódó tekintetékev. Szorosan magához ölel én pedig vissza ölelem.
- Túl sokat aggódsz értem-súgtam a fülépe. Erre eltolt magától
- Akkor nem ha nem adsz rá okot- puszilta meg utána a számat. - Gyere menjünk--pattant fel mellőle a kanapéról.
- Nem akarok, fáradt vagyok- hisztiztem.
- Akkor én viszlek- mondta kalyán mosollyal.
- Azt próbáld meg- szóltam fenyegetően.
- Akkor kelj fel- mondta türelmetlenül.
- Nem - mondtam röviden. Erre a kijelentésemre meg fogott és úgy rakott fel a vállára, hogy a felém hátra felé nézett.
- Tegyél le-mérgelődtem, próbáltam kiszabadulni de nem ment fölényes volt neki ez a pozíció. Különben nagyon meg járta volna. Mikor leértünk lejtett majd elmeséltem neki mi történt. Aztán találkoztunk Lilyvel aki szerint forgolódtam és kiabáltam álmomban.
- Egyszer már hallottam ilyenről. Az ükapán egy álom démontól majd nem megőrült. De hívtak valakit aki profi ezeknek a levadászásában.
- Aszta. És? Utánna? - kérdeztem izgatottan
- Hát ez már nagyon rég volt. Szóval.. De ha jól tudom ezek már nagyon rég nincs egy sem.
- Jó de ez még mindig nem elég információ- aggodalmaskodtam
- Ne aggódj. Nézzük meg hátha a könyvtárba van valami róla - mondta Lily.
- Remek - mondta bíztatóan Leon.
- Jó- mondtam és vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak. Majd elindultunk a könyvtár felé. 20perc keresgélés után találtunk egy megfelelő könyvet. Lapozgatjuk...
- Állj- kiáltottam- ez az - böktemrá az egyik lapra. Mire Lily elkezdted olvasni.
- Ez egy álom démon. Amely egy kétlábon járó denevér... - ez után lebokkolt az agyam. Majd megint megszólalt a hang... A kulcsot... A kulcsot
- Nem tudom hol van hagy békén már- üvöltötte majd zokogva  térdre rogytam.
- Ma nálam alszol- csendültfel szerelmem édes nyugtató hangja. Bár a szavából tudtam, úgy sem tudnék ellenkezni vele. El jött az este én letusoltam és átöltöztem.
- Jöhetsz. Mondtam vizes hajam törölgetve. Leonnak egy pillanatra megakadt a szeme a pizsamámon. De gyorsan túllendült a dolgon.
- Megyek is - pattantam fel és elindult.
Én meg csak néztem az  ágyáról milyen elegánsan szambázik a fürdőbe(mivel csak egy ágy volt a szobában).körübelül 10 perc múlva vissza is jött... Félmeztelenül.. Nem mondom, hogy nem nézett ki jól, de egy kicsit elpirultam. De próbáltam nem kimutatni. Báár nem nagyon sikerült.
- Nyugi egy perc és felöltözök- mondta kalyán mosollyal. Majd leült az ágy szélére felveni egy szürke pólót. Én felkönyököltem a fekvésből és pont megpillantottam valamit a hátán. Közelebb hajoltam és végig szimítottam. Erre megilyedtem és rám mordult. Én, pedig annyira megilyedtem, hogy majdnem lestem az ágyról, de elkapta a csoklómat és szorosan magához ölelt. Bár én még ilyet voltam de vissza ölelte és egy kis idő után megnyugodtam.
- Sajnálom- monda mire meg közelebb húzott magához.
- Semmi baj- mondtam nyugtatva. Ami sikerült mert megnnyugodtunk. Miután már n volt se ideges se szomorú. Rákérdeztem mégegyszer.
- Elmeséled?.... Kérlek... - pár perc múlva elkezdte.
- Az egész akkor kezdődött mikor kicsi voltam. Apám szeretett verni. Engem és az anyámat. Így vezette le a feszültséget...minde.. áldott.. nap. Egyszer megelégeltem és elszöktem... Rá egy hétre tudtam meg, hogy anyám meghalt.. Az apám.. Megölte. Mert én elszöktem.. - vált lassan egyre bánatosabbá a hangja. Tudtam, hogy magát hibáztatja a halálá ért.
- Ez nem a te hibád - csókoltam meg. Éreztem hogy megnyugodott. És lefeküdni akartunk mikor megint hallottam..
- Elmegyek és még lesz a kulcs.....
- Hagy már békén- űvöltöttem. A méregtől a szememet is becsuktam. Csak egy 2 perc múlva eszmeltem fel mikor Leon próbált meg lenyugtatni. De nem sokat használt... Majd megcsókolt amitől lassan kezdtem lenyugodni. Lassan kinyitottam a szememet és egy lassan lankadó tüzet láttam mögötte. Felállított. Majd lefekudtunk....