Elveszve

12.fejezet

Mantikor

Melissa szemszögéből 

Amikor megláttám, hogy Leon az nem tudtam mit mondjak.. Majd amikor megcsókolt... Bár fantasztikus és felemelő érzés volt mintha mindíg is erre vártam volna... De meglepődtem.. Na és akkor is amikor telepatikusan kommunikáltunk.. Nagyon furcsa volt.. És sajnáltam, hogy nem tudtam rá magyarázatot adni.. Amikor meg kérdezte mi vagyok.. Én pedig el akartam mondani félbe szakított az, hogy a pár folyosóval odébb lévő fal betört és egy  lény jelent meg a fal helyén. Én megszokott módon támadásra készen álltam. Ami feltűnő volt mert Leon megemlítette.
- Ez itt minden napi? - kérdezte ő is már harcra készen állva
- Hosszú.. De majd elmondom a harc után.. -  jelentettem ki határozottan.
- Jó akkor majd utánna. Dee.. Te tudod, hogy ez milyen lény? - kérdezte kissé félve mert a szörny elkezdett felénk.. Azaz felém futni.
- Igen ez egy Mantikor.. Félig Oroszlány félig skorpió- hadartam el a végét mert már előttünk állt. A mantigo hatalmas volt... És ismerős. Engem elkeztek ellepni az emlék foszlányok.. A szüleim már harcoltak vele. Annyira elvesztem a gondolataimban, hogy nem is figyeltem a külvilágra addig a pontig amikor is megint telelpatikus úton kaptam üzenetet. Leon volt az.
"Melissa vigyázz!"
Ekkor tértem vissza a valóságba. Pont időben kapcsoltam. A lény éppen felém emelte a farkát. Gyorsan szinte reflekszből az momdtam: Szkotum( ami egy védőfal lenne egyszerű boszorkányoknál de nálam vagy 2 métert dobott rajta).
- Hoppá- mondtam bocsánat kérően- ezt nem igazán így terveztem.
- Ha legyőztük ezt is megmagyarázod- jelentette ki Leon.
- Jó csak intézzük el! -  meg is próbáltuk.. 15 percig próbálkoztunk. Én ember és Leon farkas alakban éjfekete a bundája.. Úristen minden, hogy gyönyörű. De amikor rájöttem.. Farkas alakban talán többet tudnék sebezni.Meg kell próbálnom. De. Ha meg sem szeret... Mindegy meg kell tennem. Átalakultam és ketten legyőztük könnyűszerrel. Aztán... Jöhet a magyarázkodás. Amikor visszaváltoztunk láttam Leon meglepődött fejét. Látszott rajta, hogy semmit.
- M... Most akkor nem boszorkány ágy hanem hibrid? Farkas hibrid? Fehér farkas? - hadarta el hihetetlen gyorsasággal.
- Hűha. Rendben akkor kezdjük az elején. Az igazi nevem Amilia Szófia Mirader hercegnő.
- H.. Hercegnő  - kérdezte kikerekedett szemmel.
- Igen és sajnálom, hogy ezt eddig nem mondtam el de azt kérték amíg nem lépek trónra jobb ha ezt nem hangoztatjuk. - nem mertem a szemébe nézni ezért a továbbiakban csak a földre merengtem. - És nem hibrid hanem Triád vagyok. Boszorkány, vérfarkas, vámpír és még egy lény ami rejtőzködő. A vámpír képességeimet még anyámék elzárták, nem tudom használni. A képességek blokkolását nehéz feloldani. Eleinte csak boszorkány voltam majd megöltem egy kentaúrt így elindult a vérfarkas átalakulásom és született alfa vagyok. A varázsigéket nem mondható ki mert  többszörös erősebb mint mindenki másnak..... Éppen ezért.. - lett szomorú a hangom. - megértem ha nem szeretsz többé. - az egész történetemet néma csendben hallgatta végig.
- Ezzel csak egy gond van... Én megtenném békén hagynálak... De nem tudnálak.. Bevésődtem. És úgylátszik az hogy Triád vagy amiatt beszélünk telelpatikusan.
- Ez érthető - én még mindig lefelé néztem amikor Leon megfogta az állam felemelte  a fejem és gyengéden megcsókolt és azt mondta:
- Fenség-hajolt meg - megtisztelne ha a barátnőm lenne. - meg lépett engem de én is meghajoltam és azt feleltem:
- Ezer örömmel
Majd én vissza állítottam a falat. Utánna felmentünk az emeletre lefeküdni. Én Lilyhez mentem, Leon pedig a szobájába de még előtte egy gyors búcsu csók és már Lilynél is voltam aki mindent kikérdezett. Miután mindent elmondtam nagyon boldog volt.
- Úristen úgy örülök nektek! - na de most aludjunk mert hulla fáradt vagyok-mondta egy nagy ásítás mellett. Én csak bólogattam majd befeküdtem a tőle balra lévő ágyba. Hamarosan már aludtam is. A furcsa benne az volt, hogy nem álmodtam....