Elveszve

22.fejezet

Elárulva

Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Félhomály volt. A fejem felett a fák szorosan zártak. Zúgott a fülem szóval oda nyúltam. Hangos csörömpölés kíséretével jöttem rá, hogy le vagyok bilincselve. Szabadultam már ki bilincsből.. Mondjuk önkívületben, de csak nem lehet olyan nehéz... Éppen nagyban rángadom a kezem mire három alak lép elém.
- Nem fog menni drágám- nyávogta Miriam. - ezt a te fajtádnak tervezték- mondta lenézően.
-Nem hiszem, hogy pont az én fajtának-gondoltam magamban.
- Jaaaaj ne légy ilyen Szomorú- gúnyolódott egy ismerős hang. Felnéztem... L.. Linda volt az... Halottam ahogy egy férfi hang Miriam nevé kiáltja.
- Vigyázz erre a ribancra én mindrárjt jövök-rámkacsintott és elsonfordált. Itt az idő, hogy beszéljek az őrömmel.
- Hittem neked- mondtam leütött szemmel.
- Mert naív vagy- szakított félbe kurtán.
- Nem azért, mert megbízta benned- vágtam rá dühösen rángadta a karom.
- egy: hiba volt és kettő: látom nem volt még rajtad ilyen- guggolt le mellém és kicsit megemelte a láncot- boszorkány bilincsnek hívják- dobta le - az a lényege, hogy minél többet mocorogsz annál fájdalmasabb... Plusz gyengébb is leszel tőle... De nem örökre csak 24 órára. - tette hozzá. Ja és a kis barátod miatt.. Ólomból vannak - dobta elém a szavakat a válla fölött, mint valami csontot a kutyának. Szerencsére nem avatta bele mindenbe. De így is túl sokat tud.
Remek nem, hogy itt ragadtam ráadásnak Leon sem tud segíteni. Mi tévő legyek... Elhunyt szemmel gondolkoztam mikor lépéseket égy szívveréseket nem hallottam közel magamhoz. Mielőtt még kinyothattam volna a szeme valaki meg fogott az állam alatt és feltolta olyan szögbe, hogy arcom minden porcikáját átlássa. Kémleltem, forgatta azt annak érdekében, hogy jól lássa. Összenyomta az arcomat. Majd feltápászkodott. Hátrébb áll és mindenemet szemügyre vette.
- Nem rossz, - szólalt meg végül - nem rossz. Lehet van érzéke a lányok hoz ennek a Leonnak- fonta kárba a kezét, el fordította a fejét.
- Tehát az mondod jobb mint én?! -visított Miriam
- Nem drágám - nyugtatgatta. - Te sokkal jobb vagy. De mégis kell, majd az ösztönzés. Alig várom, hogy megsércsem- nyúlt hegyes körmével az arcom felé, kicsit felsértette, de nem fájt.
- Mit akarnak tőle? - háborogtam.
- Tőled kedvesem nem sokat... Te csak az indok vagy miért, hogy Leon ide jön, majd- gonosz nevetés tört ki a férfiből. Megfogattam a szemem amit ők is észre vettek. Miriam a férfi kezébe nyomott egy távirányítóhoz hajonlító dolgot. Felcsavarta rajta a gombot.
- Azt hittem csak Leont kell megnevelni... De ettől, majd megtanulod ki a főnök és, hogy mi az a tisztelet... Elájultam. Nem sokszor szeretnék így elaludni... Utoljára a férfi gonosz mosolyát láttam otoljára. Jobban szeretek Leon mellett elaludni. Az ő megnyugtató karjai között. Hiányzik. Ez olyan leírhatatlan érzés... De nem tudtam tovább tartani magam. A sötétség a hatalmába kerített... Nem tudom, hogy mennyi ideig voltam kiütve. Kinyitottam a szemem. Leon folyton aggódó szemével találtam szembe magam. Megnyugodtam, bár ideges is lettem. Megkönnyebbülés, hogy itt van. De tudom, ez veszlyes a számára. Felültem és megint megpróbáltam kiszabadítani a karomat. Sikertelenül tettem le a fáradt kezem. Mikor megdícsért engem, közelebb kezdett jönni, bár én ellenkeztem amiért még is kaptam a választ a férfitől. Megpofozott. Nem fájt olyan nagyon, de a hirtelen erő miatt a fejem mégis a másik oldalon kötött ki. Éppen vissza akartam szólni valamit mikor találkoztam Leon megne tedd pillantásával. Így lenyeltem minden mondani valómat és hallgattam. Mikor az a szipirtyő a nyakába ugrott, csókot kért... Legyszívesebben széttéptrm volna, addig ütötném amíg mozog. Majd a férfi megint jött. Belém döfte a tőrt. Aztán Leon beleegyezett. Most döbbentem rá miért is vagyok itt... A szerelmemet velem zsarolnak. És akkor a férfi Leon apja. Akiről beszélt. Úgy akarja kiélni piszkos vágyait,  engem bánt annak érdekében, hogy Leont szenvedni lássa. Kettő legyet egy csapásba. Borzasztó mégis briliáns. Amikor nem tetszett  az, hogy én farkasom nem egyezett bele a kis játékaikba a férfi elsevet ejtett egészen a csuklómig. Nem fájt nagyon, de még is fel szisszentem. A csóknál azt hittem a szívem szakad meg. Teljesen megfeletkeztem a friss sérülésemről. Mikor a fák bezártak mögöttük a férfi leguggolt mellém.
- Ahányszor a fiam hibát vét rajtad csattan az ostor. Olyan kor szabad kezet kapok, hogy láthatóan és a szeme láttára ejtsek sebet rajtad... - lenédett a kezemből már a tenyeremen folyó vörös folyadékra és megnyalta azt. - Jól elleszünk. Ezt jobban ki találtam mint 6 éves korában- húzta ki magát büszkén.
- Mit tett 6 éves korában? - csúszott ki a kérdés akarat nélkül.
- Sokkoló nyakörvet adtam rá. A földön fetrengett ahányszor csak megnyomtam- húzta hatalmas mosolyra a száját... Pár óra múlva a sebe nek már nyoma sem maradt. Ezért újra csinálta a sebet a bal alkaromon. Nem beszéltünk sokkal többet. Az első héten még néha szabályt szegett Leon ezért volt egy vágás végig a combomon, egy a jobb vállamtól a felkarom végéig. Két hét telt el. Mindig megetetett. Egyszer sem szedte le a láncokat. Éppen frissen csinálta úrja az összes sérülést mikor a látogatási ídő volt. Olyan érzés, mintha börtönbe lennénk. Leon szinte élettelenül lépett be az erődítménybe. Büntették már azért mert megölelt, mert túl boldog volt. A szívem darabokra hullott ahogy megláttám. Szinte teljesen betőrték Nem bírtam tovább. Nem hagyhattam,hogy ezt tegyék vele. Mély levegőt vettem és nagy nehezen halálra gémberedett tagokkal felálltam.
- Elég - kiáltottam imbolyogva
- Melissa mit csinálsz űlj vissza- mondta határozottan, aki nem ismeri annak úgy tűnne, hogy érzéstelenül, de én láttam az aggodalmat a szemében.
- Nem ez így nem mehet tovább- folytattam- nem életszerű - hábordtam fel.
- Nem tehetsz ellene semmit- dicsekedett Miriam és megcsókolzam Leont. Az ény LEONOMAT!!!
- TELE A POHÁR- üvöltöttem, majd éreztem ahogy a harag, mint fegyver szétárad a testemben. Tudtam, hogy a szemem már nem az eredeti szinében van. Rikító kék pupillákkal, rózsaszín hajjal álltam a két meglepődött ember előtt. Morogva varázsolta le magamról a bilincseket.
- Ez nem lehet... Te csak egy boszorkány hercegnő vagy... - mondta megfontoltan.
- Az infóid nem elég pontosak- mondtam- nem csak boszorkány, hanem sok minden vagyok. - Miriam ingerülten próbálta ellenem fordítani az erdőt, szikertelenül. Nem tudom miért, de a fáknekem engedelmeskedtek. A férfi és Miriam a saját csapdájuk foglyai lettek.
- Most életben hagylak titeket. De, ha mégegyszer a családom közelébe merészkedtek nem leszek ilyen könyörületes, megértettétek? - mind a ketten bólogattak, majd minélgyorsabban próbálták menekülni. Mikor már pá perce eltüntek a látó körünkból a hajam és a szeme vissza váltott eredeti színére.
- S. Sikerült? Mi nyertünk? - kérdeztem imbojogva- Legyőztük őket? - a testem ennyit bírt. Össze estem. A sok vérveszteség, a kialvatlanság, no meg a boszorkány bilincs - ami már aföldön volt darabokra törva- meg tette a hatását. A lábam megbicsaklott és összeroskadtam. De a testem nem érte a padlót. Leon elkapott, majd haza vitt. Újra a gondoskodó karjaiban voltam... Vajon meddig???