Elveszve

20.fejezet

Griff támadás

Felkeltem és Linda nem volt mellettem. Felöltöztem és lesuhantam a reggeli ért de nem volt ott. Elvettem a pirítóst és visszamentem. Nem láttam.
- Linda- kiáltottam el magam- Linda itt vagy? - csendben vártam de nem jött válasz.. Valami sutyorgást hallottam a távolból. Elindultam a hang felé. Mire csak annyit hallotta:
- Lekell tennem. Szia - majd Linda lépett ki a szobából és reakciójából ítélve nem számított rám.
- Ooo Melissa - helyezte a kezét a szívére.- Megilyesztettél - vett nagy levegőt. Majd elment mellettem. Feszültnek tűnt. De nem akartam firtatni. Némán mentem utánna. A matek terem felé vettük az irányt. Az iskola két épületből áll. Közte egy átkötő üveg folyosó volt. Amin keresztül az iskola fél területét belehet látni. Visításhoz hasonjó hangot. Oldalra néztem és láttam amint valami madár szerűség fékezhetetlenül felénk tart. Ránézve a még mindíg zaklatottan sétáló barátnőmre rákiáltottam.
- Linda vigyázz- a hangom vészjóslóan csattant a viszonylag csendes légtérbe. A lány az ablakra nézett. Földbe gyökerezett a lába. Látván tehetetlenségét inkább én cselekedtem. A két kezemmel kört csináltam majd vízszintbe érve toltam egyet a levgőba. Még pont időben, Linda a másik épületben landolt. A lány ilyetén nézett rám.
- Nyugodj meg. Ne ess pánikba nem lesz bajom- ez volt az utolsó mondatom mert a madár ideért és áttörve az üveget meg ragadt a karmaival és áttörte a másik oldalon is. Felnésztem megnézni az ellenfelem majd megláttám, hogy egy griff. Próbáltam kikászálódni a szorításából. Nem nagyon ment. De egy óvatlan pillanatban sikerült kiszabadulnom. Elkezdtem zuhanni, egy sűrű erdőbe. Szorosan becsuktam a szemem várva a földet érzést, de nem történet meg. Lassan kinyitottam a szemem és Leon féltő kezei között találtam magam. Egy ideig néztük egymást. Gyönyörű zöld szemeivel az én arcomat nézte amibe kellemesen bele borzongtam. Ebből az idilli pillanatból a madár éles hangja zökkentett ki minket. Lerakott és egyből elém állt. De én mellé álltam majd megfogtam a kezét.
- Együtt- jelentettem ki ellent mondás nem tűrő hangon, mire bólintott.
- Együtt - erősítette meg szóval is. Már átalakulva két oldalról körbezártuk. Én balről Leon jobbról. 15 percnyi verekedés után végre leküzdöttük. Csak a szerelmemen volt pár karcolás. De rajtam semmi. Nagy figyelmet nem fektettem rá. Inkább elindultunk vissza. Már mélyen az erdőben vettem csak észre, hogy még amikor a férfi elkapott, akkor esett ki a telefonom a zsebemből.
- Basszus- mondtam mikor a zsebembe nyúltam, mire a barátom felhúzta a szemöldökét.
- Mi a baj? - kérdezte miközben kérdőn nézett rám.
- Áh Semmi csak elhagytam a telóm- legyintett em a kezemmel. Majd indultam volna el vissza felé.
- Ne menjek veled?
- Nem kell odatalálok egyedül is - nevettem el magam a mondatom végére. De ő közel húzott magához. Olyan közel, hogy lassan az orrunk is összeért. Egy ideig csak nézett. Meredten nézte szememet. Én is az övét csak egy idő után fogta meg az arcom. És még közelebb húzott már az orrunk is össze ért.
- Vigyázz magadra Törpilla- mondta halálosan komolyan. Úgy mintha soha nem szoktam volna. Jó persze ez az szörnyen herce-hurca nem pont egy élet biztosítás, de akkor is. Nem tudom pontosan mire vagyok képes, de még tudom védeni magam az biztos. És ezt már neki is bizonyítottam. Legalábbis a saját belátásaim szerint. Nem szeretem, ha gyerekként kezelnek. Bár most nem fogom ezt szóvá tenni, de majd a jövőben. Ki kérem magamnak. Lassan 18 leszek, felnőtt. Látván komolytekintetét igazán elolvadtam. Ilyen vonzóan komoly is csak ő tud lenni. Még egy ok, hogy miért vagyok belé őrülten szerlemes. De bőszen bólogattam, hogy tudja nem lesz baj. Nagy lány vagyok. Ezzel a tudattal fordultam sarkon. És mentem vissza felé. Ez alatt az idő alatt( mivel viszonylag sok messze mentünk el) sok mindenen gondolkoztam. A Leonnal való kapcsolatunkról. Vajon ő   is azt érzi mint én? A bevésődést? Ha ez egyáltalán az. De ezt a gondolatot hamar elhesegettem. Inkább gondolok arra, hogy éhes vagyok és mit fogok enni? Írunk e valamiből? Kaptunk e föciházit? Meg sok hasonló lényegtelen dologról míg nem valahogy elértem egy fontos kérdéshez. Vajon valaki vár engem? Mármint az országomban, a királyságomban? Hiányol e valaki? Érdekel e valakit, hogy élek? Vagy, hogy hol vagyok? Egyáltalán tudják, hogy élek? De ezeket a lélek facsaró gondolatokat is elhesegettem, mert megéreztem. Leajoltam és bekapcsoltam. Boldogan láttam, hogy semmi baja. Már épp indultam volna vissza mikor megint meghallottam azt.. Azt ami olyan fülsüketítő, hogy nem bírok állva maradni. Nem volt most olyan hangos, de azt akartam, hogy végre vége legyen. Tehát elindultam a hang irányába. Nem láttam senkit míg a hang erősebb nem lett. A fülemhez kaptam a kezem és így tudtam maradni amíg a hang még erősebb nem lett. Térdre kényszerített majd mire észbekaptam már feküdtem. De még nem vesztettem el az eszméletem. Lépteket hallottam, bár erőm nem volt felnézni. Nem is kellett mert megszólalt.
- Bosszantóan erős vagy- hangzott el egy már hallott hang... Feljebb tekert valamit ettől a hang még erőteljesebb lett. Nem bírtam tovább erővel. Kifárasztott a csata most meg ez. A fejem elérte a földet. De már tudom ki a felelős ezért... És meg fogja bánni...

Sziasztok

Remélem jó lett. Ezt már nagyon rég tervezgettem, hogy lesz benne rész és végre itt van. A helyesírásért bocs. Na meg van ez az automatikus javító is, de remélem azért élvezhető. Vote és komment. Remélem hamarosan találkozunk.