Elveszve

29.fejezet

Ne hagyj egyedül!

Levegő hiányban szakadtunk el egymástól.  Mosolyogva nézte a paradicsomra hasonlító arcomat. Megráztam a fejemet. Majd az erkély vége felé húztam. Megálltam közvetlenül a legvégén és leugrottam a hátsókertbe. Alexander meg utánna. Nem volt kedvem a nagy bejáraton, magyarázkodni miért megyek el hamarabb. Mikor kiléptunk a kert kapunk megkérdezte:
- Hová is megyünk pontosan? - tette fel a mindent eldöntő kérdést. Mire hirtelen megálltam.
- Nem tudom. Nem mehetnénk hozzád? - kérdeztem kínosan.
- Jó gyere erre. - vette át az irányítást, gyengéden kézen fogva. Egészen egy kék geepig. Aminek kinyitotta nekem az ajtaját, majd beszállt a volán mögé. 15-20 percet kocsikáztunk egy hatalmas fehér háznál álltunk meg. Tátott szájjal szálltam ki a kocsiból. Beérve még tágasabb volt... Körefordultam. Minden olyan tiszta és szép.
- Gyere megmutatom a vendég szobát ahol aludni fogsz...Meg a fürdőt is. -tette hozzá. Felmentünk az emeletre, a második ajtóba benyitott. Egy fehérszoba volt sötétebb barna fa padlóval, fehér ággyal és egy fehér szekrénnyel.
- A fürdő ott van. - mutatott a szoba jobb sarkába. - És raktam oda pár ruhát mert gyanítom ez nem olyan kényelmes- nézett megint végig rajtam. Kisétált és ott hagyott. Letusoltam, felvettem egy pulcsit mert fázós vagyok, majd lesétáltam a nappaliba.  
- Rendeltem pizzát - mondta mikor hallotta, hogy lejöttem.
- Uu milyet? - érdeklődtem.
- Egy sonka kukoricát meg egy négy sajtosat - sorolta.
- Az a két kedvencem- huppantam le mellé a kanapéra ahol már ott vártak a pizzák, pohár üdítő, tányér. El is kezdtünk enni. Miután befejeztük meg kérdezte, hogy nézünk-e filmet amire igent mondtam. Egy valami számomra ismeretlen filmet néztünk. A fáradságtól hamar elaludtam... Mikor kinyitottam a szeme a földön feküdtem ismeretlen helyen. Minden fehér volt és nagyon gyanús. Körbe néztem. Mögöttem a bátyám volt. Felálltam és megláttam a földön Alexandert.
- Mi.. Mi folyik itt?- Néztem Jackre.
- Meglátod- erre elkapott. Csuklómat a hátam mögé csavarva erősen szorította már-már fájt mikor is a nővérem egy tőrrel lássan a fiú felé emelte. A szemeim kipattantak. Egyszerre fergődni kezdtem, testvérem fogságából szabadulni sikertelenül. A lány keze lendült és a férfi testébe méllyedt vér kíséretében. Zokogva estem térdre.
- Neee- üvöltöttem.
- Ne nehezítsd meg a dolgunk Medi. - Rántott állásba bátyám.
- Miért csináltátok ezt. Én.. Én szerettem őt. - mondtam a könnyek tengerében.
- Mert nem érdemled meg a szeretetet. Hallottad Medison... Medison... Medison- hajtogatta egyre csak...

Alexander Scott szemszögéből :

A nap viszonylag gyorsan eltelt a tetőn aztán mennem kellet a bálra. Kiöltöztem és elindultam. Persze késtem, mint mindig mikor beléptem. A szemem egyetlen személyen akadt meg. Madison Greenen. Aki egy gyönyörű égkékhez hasonlító, kövekkel kirakott ruhában érkezett le a lépcsőn ami kiemelten tökéletes alakját. Amit leért szóba elegyedtem vele. Beszélgetés közben táncoltunk és ki is mentünk az erkélyre. Majd megtudtam ki ő valójában. Természetesen még fogom tartani a titkát. Kinn elesett és magával rántott. A földön csak ajkait tudtam nézni. Olyan puhának tűnt. Nem bírtam tovább ellenállni. Megcsókoltam. Arra lettem figyelmes, hogy viszonozza, közelebb húz magához. Mikor leválltam az ajkaitól leugorva az erkélyről indultunk el végül hozzám. Örömmel néztem az arcát mikor megérkeztünk. Megmutattam a szobát ahol aludni fog, a helyzet ahol lefürödhet és lementem rendelni egy pizzát. Lejött, pont mikor meghozták az ételt. Megettük néztünk egy filmet mire elaludt a vállamon. Kikapcsoltam a filmet felvettem a karjaimba, elindultam a vendégszoba felé. Letette az ágyra és készültem otthagyni mikor megfogta a kezem.
- Ne menj! Ne hagyj egyedül kérlek! - amien szépen kérte nem hagyhattam ott... Mellesleg berántott maga mellé. Átölelt, úgy aludt tovább. Valahogy lehámoztam magamról a pólót. Felkertem mert Medi nagyon kiabált, csapkodott. Rosszat álmodik éppen. Nem tudtam mit tegyek próbáltam megnyugtatni, felébreszteni.
- Medison... Medison... Medison - szólongattam mire hirtelen felült.
- Elég - üvöltötte, valamiféle erőmezővel ellökött magától. Pislogott kettőt és már elém is rohant. Átkarolt, majd sírva fakadt. Soha nem láttam még sírni.
- Azt hittem elveszítettelek. - magyarázta
- Áh - ráztam meg a fejem - engem soha. - mondtam és megcsókoltam. - Nem eresztelek- öleltem magamhoz mohón. Megint megcsókoltam. Aztán kénytelen voltam elengedni mert reggelit kellet csinálnom. A konyhában tevékenykedtem. Másra sem tudtam gondolni csak Medire.
- Mit eszünk? - szökellt mögém.
- Palacsintát - raktam át egyet a tepsiből a tányérra. És leültünk az asztalhoz.
- Hol vannak a szüleid? - tette fel a kérdést amit láttam rajta már egy ideje, hogy fontolgatja.
- Apám kitagadott amikor megtudta, nem akarom átvenni a családi céget. Azóta egyedül vagyok...
- S.. Sajnálom. Tudom milyen érzés elveszíteni valakit akit szeretsz. - Nem egészen értettem miről beszél.
- Nem álltunk nagyon közel egymáshoz apámmal.
- Anyukád? - érdeklődött.
- Folyton utazik. A bálra is helyettük mentem el... Mikor végeztünk felálltam, megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem. Medison Green leszel a barátnőm?...