Elveszve

16.fejezet

A kulcs kell!

Melissa szemszögéből :

Amikor felkeltem sajgodt a fejem de nem mondtam meg mert csak túl aggódnák... Még egy kicsit beszélgettünk, majd fel kellet kelnem. Picit szédültem de kibirtam. Elindultunk vissza a suliba. Mire beértünk a tanításnak már vége volt. Mint ha mi sem történt volna felmentünk. Leon a bal, mi a jobb szárnyba. Kaptam egy búcsú csókot és elmentem tusolni. Közben hallottam a távolból valami nagyon vékony hangot, de csak pár percig szóval nem fektettem rá nagy hangsúlyt. Majd lefeküdtem mert iszonyúan fáradt voltam. Eddig még soha nem voltam ilyen fáradt de ezt betudtam a nagyon nehéz varázsigének na meg az őrült futkorászásnak. Hihetetlenül gyorsan elaludtam, szinte alig feküdtem be az ágyba de már aludtam is... Másnap nehezen nyitottam ki a szemem. De nagyon éhes voltam. Hasonlót éreztem mint tegnap és mivel megilyedtem, hogy a történelem ismételni fogja önmagát lerohantam reggelizni. Leértem és az igazgató legyintett nekem, hogy menjek. El indultam tehát felé. Bementünk a konyhában a raktárba. Volt egy rész ahol Csak vért tárolták. Egy szerűen csak arra vártam, hogy leakaszon egyet. Éreztem ahogy a szemfogam növekszik. Míg nem leakasztott egyet én pedig mint aki már napok óta egy falatot sem evett vadul inni kezdtem. Hála neki már nem éreztem vágyat az ölésre. Ami valljuk be kissé nyugtalanító. Kidobtak a tasakot és mentem vissza az ebédlőbe. Ott köszönés képen kaptam Leontól egy puszit az arcomra. Péntek van. Szóval holnap nem lesz suli. Nem mondom, hogy már elegem volt belőle mert tényleg érdekes csak elfáradtak. Bár ez lehet a folyamatos harcok miatt van.  Sulinak vége és én felmentem aludni. Álmodtam valamit. Egy lény felém kezdett jönni és az mondoladta:
- a kulcs... A kulcs kell! - lépett még közelebb miközben nagy karmos kezét felém nyújtotta.
- Nem tudom miről beszélsz-jelentettem ki vakmerően.Majd az álomnak vége. Felkeltem. Dél van. Elkészültem majd elindultam Leon szobája felé már be is kopogtam amikor a fejem annyira fájt, hogy térdre kényszerített a fejemben egyre csak az szólt: a kulcs kell... a kulcs kell. Majd már lassan a földön voltam mikor az ajtó kinyit Leon elkapott mikor már döltem. Hála a gyors reflekszének. És letett a fotelra...