Elveszve

35.fejezet

Emlékezz rám!

Alex szemszögéből:

Amikor Medison bejött a szobámba azután, hogy veszekedtem azzal a fiúval azt hittem képzelődök. 1 teljes napja nem láttam. Rám mosolygott, de a mosolya mögött éreztem, zaklatott. A válaszai nem nyugtatott meg. Az exével? Már akartam neki mondani a véleményem róla mikor megcsókolt. Sejtettem mire készül. De nem álltam készen elengedni. Néztem ahogy sírva elfut... Nem tudtam megmozdulni akárhogy próbáltam. Ordítani akart, elkapni és magamhoz szorítani. De elment és semmit nem tudtam tenni, hiába küzdöttem. Majd egy pillanatra minden elsötétül... Nem értettem miért vagyok a szobámba. Kimenni készültem mikor a nyakamba ugrott valaki. A volt barátnőm volt az.
- Szia Édes- kezdte el- tudom, hogy elrontottam. - sütötte le a tekintetét. - De nem kezdhetjük előröl? - kérdezte boci szemekkel.
- Hogy tudnék ellenállni ennek a nézésnek. - mosolyodtam el.
- Köszönöm - ölelt meg. - Már azt sem tudom miért szakítottunk. - mondta
- Én sem- nevettem el magam. Az egész szünetet együtt töltöttük. Voltunk moziban, a parkban, étteremben, aludtunk egymásnál párszor. Boldog volt. De a tanítás ma elkezdődött. 5. óra után az előcsarnokban beszélgettünk minden a szokásos volt amíg az ajtó ki nem nyílt és be nem lépett rajta egy lány. Amint meglátott hozzám futott, majd megölelt. Éreztem a barátnőm égető tekintetét a tarkómon szóval eltoltam a lány aki erre furán reagált és elment. Valamilyen oknál fogva úgy éreztem utánna kéne mennem. De inkább maradtam. Este felmentem a szobámba miután elköszöntem a szerelmemtől, majd lefeküdtem. Egész gyorsan elaludtam. Másnap már 6 kor fenn voltam. Felöltöztem és olyan érzésem volt, hogy le kell mennem az udvarra a suli mellé. Mikor oda értem ugyan azt a lányt láttam még akivel tegnap találkoztam.
- Szia - szóltam hozzá mire megfordult és elkezdett hátrálni. - Nem akartalak megilyeszteni. - nyugtattam. Mire lefelé kezdett nézni. Elindultam lassan felé. - ismerjük egymást? - haladtam tovább felé.
- Nem, nem hinném. - felelte továbbra is a földet nézve
- Ismerős vagy.. - mire ezt kimondtam olyan közel voltam hozzá, hogy a lábunk összért. Hirtelen azt éreztem, muszáj megcsókolnom. Nem tudtam miért... Megtettem. Megcsókoltam, aminek hatására elkezdtem... Emlékezni? Nem hogy ismerem a lányt, de szerelemes vagyok belé. Jobban mint eddig bárkibe...
- Medison? - kérdeztem mire a lány az arcához kapott.
- Alex én... - kezdte
- Elhagytál- üvöltöttem. A düh és a szomorúság kavargott bennem.
- Kérlek hallgass meg.. - mondta, de hallani sem akartam.
- Nem! Nem érdekel. - kiabáltam neki, majd bentem az épületbe. Fél füllel még hallottam ahogy zokog. De nem álltam meg. Nem engedtem magamnak időt, hogy megsajnáljam. Egész nap nem beszéltünk. Még este amikor lefeküdtem akkor is dühös voltam rá. A héten hozzá se szóltam. Az első 2 nap még próbálkozott aztán feladata. Csak néztam ahogy szomorúan sétál a folyosón. 1 hete nem láttam már viszont. Már éppen kezdett érdekelni a dolog mikor valaki a hátam mögűl a nevemet kiáltja. Megfordulok és láttam, hogy Szonia az. Elindultam felé, ő is felém. Oda értem hozzá mikor is megpofozott.
- Hogy lehet valaki ennyire önző?
- Ezt most miért kaptam? - értetlenkedtem
- Ne játszd itt az ártatlant. Medisonról beszélek.
- Ja. Ennyire megviselte, hogy nem tudta elmondani mit csináltak azok ketten? - kérdeztem szarkasztikusan.
- A jó szó rám mit tett David Madivel. - mondta, majd a bőröndjeivel elindult kifelé.
- Miért mi történt-ragadtam meg a karját. De kirántotta.
- Az a szemét elrabolta. Remélem boldog vagy. - forgatta meg a szemét- viszlát - mondta lenézően.
- Csak még egy dolog.. - mondtam remélvém, hogy visszafordul.
- Igen? - kérdezte
- Merre találom?
- A szobájában. Szerintem még mindig a fürdőben van. Órák ott van miattad. - mondta szomorúan rám se nézve. Azonnal futottam fel az említett szobába... Nem kopogtam egyből benyitottam. Egy másik lány ült Szonia ágyán.
- Te meg ki vagy? - kérdezte tőlem, de nem volt időm válaszolni egyböl a fürdő felé mentem. Kopogtam... Semmi válasz.
- Még ha beszél is. Nem fogja kinyitni. - mondta a lány szomorúan.
- Muszáj lesz kinyitnia- vágtam egyet az ajtóra. Elkezdtem dühösebben kopogni. Szinte már vertem az ajtót. De be kell jutnom. Muszáj ez az egész miattam van. Ha egyszer bejutok... Soha többé nem engedem el.
- Szonia mondta már semmi bajom. Menj csak nyugodtan. - mondta és hallottam a hangján, hogy sírt. Ami miatt még erősebben ütöttem. Amíg nem hallottam a kulcs csörgését. Az ajtó kinyílt én pedig habozás nélkül rohantam be. Szorosan karjaim közé zártam.
- Kérlek... Bocsáss meg. - mondtam. - Végig kellett volna hallgassalak. Az egész az én hibám...
- Neeem nem kellett volna engednem, hogy elvingyen.
- Hogy mondhatsz ilyet? Nem te tehetsz róla. - pusziltam meg a homlokát. Amitől édesen elnevette magát. Pár percig csak ültünk a hideg kövön egymást ölelve. A kellemes pillanatot sajnos nekem kellett megtörjem.
-Elmesélnéd mi volt pontosan? - kérdeztem.
- Később? - nézett rám és a szemeiben láttam a fájdalmat, csak bólintottam. Felálltam, majd nyújtottam a kezeimet, hogy felsegítsem. Jéghideg volt, reszketett. Beküldtem a szobába és engedtem neki meleg vizet. Megfürdött, majd elmentünk a szobámba, s ott aludtunk. Még mindig vacogott ezért szorosan átöleltem, így aludtunk el. Reggel felkeltem és előcettem a  telefonom ... Írtam egy üzenetet Jacknek, hogy nem rég nyílt egy klub a közelben, nem-e megyünk el oda. Igent válaszolt pár másodperccel később. Amint a szerelmem is fölkelt, megreggelizett, felöltözött elmondtaom mi lenne a terv. Nagyon örült az ötletnek. 8 óra felé oda is értünk hárman. Benn kértünk egy-két italt és Medison beszélgetett egy akkor megismert lánnyal. Én meg lekoptattam 2 lányt. Miután Jack elment pár lánnyal beszélni oda mentem Mediékhez aki bemutatta nekem új barátját Emilyt. Beszélgettünk már egészen rég óta mikor valami különös történt...