Elveszve

19.fejezet

Új boszorkány

Amikor oda értem Melissához a feje alá tettem a térdem és úgy ültem hosszú percekig míg nem a lány el nem kezdett felénk jönni.. Én erre rá mordult ám fenyegetően.
- Nyugi kutyus nem fogom bántani - emelte fel a kezét és lassított a lépteit. Ránéztem a szerelmemre.. És kisimogattam a szeme elől egy barna tincset mire megmozdult. Egyszerre elöntott az izgalom legszívesebben ugráltam volna. Felült és én megöleltem. A fülemhez hajolt és azt mondta :
- Ki ez a lány és miért jön ide? - kérdezte gyanakodva.
- Nem tudom. De megmentett. - feleltem, majd megcsókolzam. A lány addigra ideért mellénk. Majd együtt mentünk vissza az iskolába.

Melissa szemszögéből :

Felkeltem egy tisztáson utolsó emlékem azaz hogy Leon szobájában a padlón heverek . Felültem mire az én farkasom karjaiban találtam magamat. Éreztem gyors szívverését aggódott értem. Még mindig a karjaiban de már nyitott szemmel nézem az egyre közeledő csuklyás alakot. Meg is említem és választ is kapok. Feltápászkodunk és vissza mentünk a suliba miközben elmesélik mi történt. Leon feszült volt a nő miatt. Láttam rajta ezért séta közben megfogta lágyan a kezét. Így mentünk vissza a suliba. Mikor beértünk Lily fogadott..
- Hol voltatok? Jól vagy? Ugye nincs bajod? Ki ez a nő? Ő bántott? - hadarta el a kérdéseit. Én azt sem tudtam melyikre válaszoljak.
- Egy tisztáson voltunk, már jól vagyok, ő segített megmenteni. - válaszoltam minden kérdésére mire megölelt. Majd elvezettük az új lányt az igazgatóhoz és Lefeküdtünk. Másnap valami zajt hallok az ajtónk előtt. Felállok és oda megyek, hogy kinyissam. Amikor már a kilincset fogtam a hang elhallgatott. Mire kinyitottam nem volt ott senki.. Becsuktam, felöltöztem és megreggeliztem. Reggeli után Leonnal találtam szemben magam. És a már jól megszokott aggódó tekintetével. Kaptam egy csókot majd kifaggatott.
- Jó reggelt Törpilla- ölelt meg szorosan- Jól aludtál? - kérdezte miközben elengedett szoros öleléséből.
- Igen, jól - válaszoltam röviden és duzzogva. Felnevetett sértődöttségemen a név hallatán. Majd kézen fogva indultunk el a történelem terem felé.
- Szeretlek - mondta félúton.
- Én is - néztem fel rá. Nagyjából 30 centi van köztünk. Ő 190 én meg csak 160 vagyok.
- De.. Ugye jól vagy? - mondta szinte kérlelő hangon.
- Persze - mondta, hogy megnyugtassam. - Túl sokat aggódsz értem.
- Akkor ne adj rá okot- mondta már- már mérgesen.
- Igyekszem- Mondtam és lábujjhegyre emelkedtek, hogy meg tudjam csókolni. Persze ő is lejjebb hajolt ahogy látta reménytelen próbálkozásomat. Majd mivel odaértünk elköszöntem tőle, mert neki földrajz órája volt. Mikor beértem a terembe ahol egy nagy meglepetés várt. A padtársam nem más mint az új lány. Meglepettségtől tágra nyílt szemekkel mentem leülni mellé. Míg ő érdekesen mosolygott. Olyan leírhatatlanul.

- Szia - köszönt rám.
- Hali - viszonoztam a gesztust.
- Linda vagyok- súgta a fülembe.
- Melissa- válaszoltam mint, hogy gondolom ez érdekelte. A tanár beteg lett ezért be sem jött. Linda és én egész órán beszélgettünk. Például én kérdeztem tőle olyanokat, hogy:Hol lakik, van e testvér, milyenek a szülei, háttere. Aztán ő követte a példám. Kérdezett a kedvenc színeről, állatokról és hasonló semmiségekről. Aztán az óra vége felé témát váltott.
- Miért voltál eszméletlen? - vont föl a szemöldökét.
Nem tudtam mit válaszoljak erre az ágyam kikapcsolt egy ésszerű nem tudtam kinyögni egy ép kéz-láb mondatot sem. A lány egyre feljebb húzta a szemöldökét. A szám teljesen száraz lett. Egy hang sem jött ki rajta. A csengő mentette meg az életemet. Amikor meghallottam úgy futottam mint még soha. Mentem csak futottam. El a választol. Egy pillanatra hátra néztem és ügyetlenségem gyanánt nem neki megyek valakinek. Ilyedten huppantam a földre. Még fel sem néztem már sajnálkoztam is szüntelenül.
- Jaj de ügyetlen vagyok bocsánat. Nem volt szándékos. - mondtam még mindig lesütött tekintettel. Arra lettem figyelmes, hogy leguggol mellém és a mutató ujját az állam alá teszi és feltolja, hogy a szemébe nézzek. De én becsuktam a szemem. És tovább mondtam, hogy mennyire sajnálom.
- Nyugi cica nem bűnt követtél el- meg ismerve a hangot kinyitottam a szemem. Tudtam, hogy Leon az. - nem kell esedezned a bocsánatom ért. Mitől futottál? - vontan fel a szemöldökét.
- Nem mitől hanem kitől- mondtam hamis nyugodtságot színlelve. De sikertelenül. Nem tudok tőle bármit is eltitkolni. Ez a kis idő alatt is jobban ismer már mint bárki.
- Ki az? - mondta dühösen.
- Nyugi - fogtam meg az arcát. - nem veszélyes.
- Akkor miért aggódsz?
- Mert nem tudom mit válaszoljak neki.
- De kinek? - mondta idegesen szinte már ordítva.
- Lindának az új lánynak. - kiabáltam vissza neki. Nem titkolva, hogy az előbbi húzásával megilyestett.
- Bocsánat hercegnőm - sütötte le a tekintetét. - nem akartam- nem is tudtam már miért voltam rá ideges. Megöleltem ami elsőre meglepte de viszonozta. A többi órán is Linda mellett ültem. De többet nem kérdezett rizikós dolgot. Egész rendes lány. Közel kerültünk egymáshoz. Lily után ő a legjobb barátom. Ha már Lily, reggeli óta nem láttam. Bár neki nem ugyan az volt az első órája de a másodikon ott kellet volna lennie. Aggódom érte. Ha valami megtaláltam... Nem erre inkább nem is gondolok. Elkergetve minden rossz gondolatot a fejemből megyek fel a szobámba remélve, hogy ott lesz. Bevallom nagyon meglepett a látvány. Lily ágyban volt nem festett valami fényesen, közelebb is mentem hozzá.
- Minden rendben? - szóltam aggódva
- Igen csak egy kis láz- mondta egy ál mosoly kíséretéban. - De - kezdte - van egy csere diák program és felvennének bele. Pont van egy hely. De egy hónap lenne- váltott a boldog hangja szomorúvá. - nem akarlak itt hagyni- fogta meg a kezem.
- Miattam ne aggódj nagy vagyok és van egy farkasom--mondtam de a végére már mind a ketten nevettünk.
- Mikor indulnál?
- Holnap ha nem lesz és amit összepakolok megyek.
- Érezd jól magad majd, én megyek most zuhanyozni jó?
- Menj csak - majd befordult a fal felé. Mire vissza jöttem már békésen aludt. Én is követtem a példáját és befeküdtem az ágyamba. Reggel egy hatalmas koppanásra keltem, na meg egy sor szidkozódásra a már megszokott hangtól. Jól tudtam, hogy ez Lily. Éppen csomagolt.
- Örömmel látom, hogy jobban vagy- ültem fel az ágyba.
- Bocsánat hogy felkeltettelek. Nem állt szándékomban. De igen sokkal jobban vagyok. - mosolygott rám.
- Te még lejössz még reggelizni? - vánszorogtam ki lassan a hálóhelyemről.
- Nem - rázta a fejét- már nem. Nincs időm egy óra és indulok- oda jött és megölelt. Felöltöztem majd érzékeny búcsút vettünk egymástól, s lementem reggelizni. Leérve Linda intett nekem. Foglalt nekem helyet, pont Leonnal szemben. Oda mentem és elfoglaltam. Reggeli után mentünk órára. Szerelmem pont másik irányba ment szóval kaptam egy puszit a számra majd elváltunk. Az egyézs napot végig beszéltem Lindával. Később kitaláltuk, hogy mivel Lily elmegy nem költözne e hozzám, mivel neki még nem nagyon volt helye. A terv megvolt jöhet a magvalósítás. Az igazgató belement, tehát minden adott volt. Este át is jött. Reggeli óta nem találkoztam Leonnal mert elmentem bandázni.. Ilyen falka buli. Egész este beszélgettünk.
- Tudom nem a legjobb kérdés... De miért voltál ájult?- hozta fel a kérdést félve megint. Egy kis habozás után válaszoltam.
- Magam sem tudom miért de még bízom benned- a mondatom végére lesütötte a szemét. Mint ha bántaná, hogy bízom benne. De nem zavart. Folytattam.
- A.. A fajom nem bírja a túl magas frekvenciát. 4.000 fercz felett amit senki még csak nem is hall én azt olyan mértékben hangosan hallom, hogy elvesztem az eszméletem tőle. - mondta röviden és tömören.
- A.. A fajod? - vonta fel a szemöldökét mire én bólogattam. Majd elmeséltem neki mindent amit tudok. Nagyon megbíztam benne. Vajon jól tettem.... Már nem lehet vissza vonni....

Sziasztok

Remélem tetszik ez a kis rézs, szeretném már a többit is ilyen hosszúra. Ha tetszett vote és kommentelj. A kövi résszel pedig igyekszem.