Elveszve

13.fejezet

A váratlan látogató

Amikor feleltem Lily nem volt ott. Biztos lement már reggelizni. Lementem és megtaláltam. Leültem mellé s már enni kezdtem volna amikor megszólalt a hangos bemondó..
Melissa Mccailt kérjük az igazgatói irodába, Melissa Mccailt kérjük az igazgatói irodába. Köszönjük.
- Remek akkor úgy látszik nem reggelizem- mondtam el halkan majd mérgesen elindultam. Mire fel értem nem voltam dühös. Vettem egy mély levegőt és beléptem. Az irodában az a látvány fogadott, hogy az igazgató a tegnapi biztonsági felvételt állította meg mikor bejött a mantikor.
Éppen amikor kinyitottam volna a számat fehérség lett. Majd szokás szerint az anyámmal találtam szembe magam.
- Kincsem sietnünk kell. Nincs sok idő.
- Rendben- mondtam miközben vadul bólogattam
- A szörnyek akik érted jönnek egyre erősebbek lesznek. És ha most nem oldjátok fel a záróvarázst amit apáddal raktunk rád nem biztos, hogy kitudsz tartani a következő csatáig.
- Értem, átadom, hiányzol- mondtam a végét halkan.
- Nekem is kicsikém. Ezzel az emlékei is részben vissza jönnek. De nagyon fontos, hogy ne feledd ki vagy és kik azok akiket szeretsz. - lassan halványodott
- Nem felejtem-majdteljesen eltünt a szemem elől.
Most az igazgató nem próbált meg kommunikálni, hanem szépen megvárta.
- Nos?!
- A szörnyek egyre erősebbek lesznek és fel kell oldanunk a blokkoló varázs latot amit a szüleim raktak rám.
- Mi az HOGY fel kell oldaNUNK? - vonta fel a szemoldokét
- Hát gondoltam segít- mondtam félve.
- Én? - vonta még magasabbra semöldökét- rajtad kívül senkinek sincs akkora ereje, hogy ezt a varázslatot élve és jól végre hajtsa.
- De.. - kezdem el de félbevágott.
- A bűbájt elmondhatom ez a maximum, ennek elégnek kell lennie - jelentette ki határozottan. - Ami a varázsigét illeti  figyelj vagy rossz lesz. BELLE LA VIE A CUTTE FLEUR.
Elismételtem én is és sikerült hatalmas fényesség lett nem láttunk semmit. Majd miután eltünt, mivel nem látszott, éreztem semmi különöset elmentem. Pont akkor csöngettek ki óráról. Én mire kértem a szerelmem aggódó szemekkel meredt rám.
- Mi volt? Rendben vagy? Nem lett semmi baj? - hadarta el és már nyitotta volna ki a száját de én lábujjhegyre álltam és az ajkaira tettem a mutató ujjam.
- Semmi bajom, jól vagyok nem volt semmi csak feloldottuk a vámpír énem -  és elindultam mosolyogva a lépcső felé. Ő jött utána.
- De azért jól vagy? - rántott vissza a karjaiba aggódva.
Én erre Csak megcsókolom jelezve igen jól vagyok. A csók közben az ajtót konkrétan majdnem betörte egy csaj amien durván jött be. Majd elordítja magát.
- Lejonitaaa mit csinálsz ezzel a kis utolsó ribanc al? - mondta ezt artikulálatlanul, megsértődve. Erre Leon feje konkrétan vörös lett, szerintem ha nem fogom még neki ront. De vett egy mély levegőt és belekezdett.
-1. Ne beszélj így vele.
2. Ő a barátnőm.
3.Mit keresel itt?
- Jöttem hozzád édes pici cukor falatom- mondta mintha egy babának beszélve.
- Ne hívj így! - egyre csak dühösebb lett.
- Mégis miért megsértődik a kis házi ribancod, hogy őt nem szereted úgy mint engem? - kérdezte hetykén.
Itt volt az a pont, hogy tele a pohár már nálam is. Most Leon fogott vissza engem.
- Ide figyel te....... Huh inkább nem mondom ki.. Huzzál innen amíg lehet! - nagyon dühös voltam. Már-már lángolt a fejem tőle de csak sarkonfordult a Plázacica majd elvonult. Szám talán kérdés volt bennem amiket fel is tettem.
- Ki volt ez a csaj??
- A legutóbbi exem meg Salt mellesleg nem engem hanem az alfa csaja címet szerette.
- Jó még egy utolsó kérdés. Leonitá? - röhögtem végig a kérdés alatt. Ez rá is hátragatt röhögött egy kicsit majd:
- Jaj fogd már be - majd megcsókolt.

sziasztok

Itt van a kövi rész bocsi a késésért.  Remélem tetszett ez a rész reményeim szerint hamarosan jön a következő. Jelezzétek valahogy ha tűrhető volt.