Hirtelen változás

10. rész

Azóta a bizonyos randevú óta Chloé ismét távolságtartó magatartást tanúsított Sirius iránt, akit ez nagyon idegesített, mivel el sem tudta képzelni, mit csinált rosszul. Semmi kivetnivalót nem talált a viselkedésében, akárhányszor pörgette is vissza az elmúlt napok jeleneteit a fejében.
Chloé azonban nem tudott megszabadulni tőle. Ismét a bagolyházban futottak össze, teljesen véletlenül.
-Mi rosszat tettem, hogy levegőnek nézel már lassan egy hete?-kérdezte Sirius Chloét, miután elérte, hogy a lány ne fusson ki a helyiségből.
-Szerintem ezt te is tudod-makacsolta meg magát a lány. Nem volt hajlandó elmondani, ha nem jött rá, az az ő baja.
-Nem, nem tudom. És ettől nem leszek okosabb. Lásd be, hogy ha azt akarod, hogy megváltozzak, akkor nem az a megoldás, hogy ismét kerülsz, hanem hogy rávilágítasz a hibámra-hadarta el egy szuszra a griffendéles.
-Igaz...-motyogta Chloé. -Marlene mellett tényleg nem szédítesz egy lányt sem, ugye? Nem mondod senkinek, hogy "szépségem"?
-Ennyi a baj?-tárta szét a karját nevetve Sirius. -Sajnálom, az csak a megszokás volt, de igyekszem elhagyni.
"Na nem mintha nem lennél szép", gondolta magában.
-Rendben. De ez épp elég...
-Nyugodj meg, csak Marlene-nal foglalkozom-esküdözött.
-Megkérdezem majd tőle-bólintott szigorúan a lány.
-Nyugodtan. Ő is ezt fogja mond...
Nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis nagy hévvel egy bagolyházba visszatérő uhu, nem számolva azzal, hogy Sirius az útjában áll, hátulról a fiú feje felé repült. Neki is repült volna, ha Chloé gyors reflexének hála oldalra nem húzza. Így megúszta pár tollal, amit a lány nevetve szedett ki a hajából.
-Idióta bagoly...-morogta Sirius, gyilkos tekintettel nézve a madárra.
-Ugyan... -Chloé az uhuhoz lépett, és megsimogatta. -Nem szándékosan tette. Remélem nem lett semmi baja-vizsgálta meg szemmértékre.
-Kit érdekel? Nekem a fejem is betörhetett volna!
Chloé Siriusra nézett, és nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon színpadias dühöngését látva.
-Kár lett volna érte. Még szerencse, hogy megúsztad néhány tollal a hajadban-forgatta az ujjai között az említetteket.
-Az meg a másik! A hajam!
-Sirius, te kényesebb vagy, mint a szépségkirálynők-rázta a fejét hitetlenkedve a lány, majd a fiú kezébe nyomta a tollakat. -Tessék, a nagy ütközet emlékére, ahonnan a bátor Sirius Black győztesként került ki. Vidd fel a trófeaterembe, úgyis ismered ott a járást-mondta megjátszott komolysággal, azután kifelé indult a bagolyházból.
Már meg sem lepte, hogy Sirius ismét utánaszólt.
-Várj!
-Igen?-fordult meg.
-Van valami dolgod most délután?
-Ó, dolgom az lenne bőven. Miért kérdezed?
-Segítség kellene...-nézett rá a fiú kérlelő tekintettel, mondhatni kiskutya szemekkel.
-Miben vagy miből? És Remus vagy Lily nem lenne rá alkalmasabb? Elvégre ők vannak veled egy évfolyamon.
-Ez igaz, de egyikük sem tanul jóslástant-nézett mélyen Chloé szemébe Sirius. -Úgyhogy csak Tuppance professzor bájos asszisztensére hagyatkozhatok.
Chloé érezte, hogy elpirul, ezért az égnek emelte a tekintetét, mintha gondolkozna azon, vajon belefér-e ez az idejébe. A fiút azonban ennyivel nem lehetett megtéveszteni. Észrevette, mennyire zavarba hozta a lányt az, hogy netán kettesben kell vele lennie, még akkor is, ha a téma a számára legkézenfekvőbb lenne.
-Ha elhagyod ezt a megszólítást-kezdte-, akkor lehet róla szó. Viszont a ma délután nem jó, mert már másnak segítek mást.
-Kinek?-kapott a témán mohón Sirius, de Chloé csak ravasz-gúnyos, mégis kedves mosolyra húzta a száját. "Csak egy mosoly, és ennyi érzelem... Erre is csak ő képes", gondolta a fiú.
-Miért kellene elmondanom?-tette fel a kérdést, elindulva lefelé a lépcsőn.
-Jó, nem érdekel...-morogta Sirius, mire Chloé megforgatta nagy, zöldesbarna szemeit.
-Csak az elsősöknek magyarázom el az átváltoztatástant.
Siriusból megkönnyebbült sóhaj tört fel.
-És egyébként is-folytatta a hollóhátas-, a korrepetálásra nekem is fel kell készülni. Azt mondd meg inkább, hogy mi az, ami kevésbé megy-nézett a fiúra.
-Olyan nincs-válaszolta.
-Akkor minek a segítségem?
-Semmi nem megy-tárta szét a karját.
-Aha... Szóval nincs érzéked hozzá... Nyugi, nem vagy egyedül-nézett rá bocsánatkérően Chloé. -Viszont a jó hír az, hogy varázsló vagy. Emiatt egy bizonyos szinten mégis meg tudod majd érteni az egészet.
-És ha mugli vagyok, csak jól titkolom?-kérdezte nevetve.
-Az kizárt.
-De biztos vagy benne!
-Mert így van. Ha az lennél, akkor nem is látnád a Roxfortot. Ne mondd, hogy ez új információ neked.
Elérték az iskola bejárati csarnokát.
-Szombaton lesz edzésetek?-kérdezte Chloé a griffendéles terelőt.
-Délelőtt, ha az időjárás engedi.
-Akkor délután három órakor gyere a jóslástan terembe. Megbeszélem Tuppance professzorral, de szerintem megengedi. Ne késs el.
-Pontos leszek-ígérte a fiú.
-Legyél is-mosolygott rá halványan a lány, és a könyvtár felé vette az irányt, míg Sirius a klubhelyiségük felé sétált.
A hosszú lépcsősorok sosem tűntek még ilyen rövidnek, bár lehet ebben az is közrejátszott, hogy ez imént lezajlott beszélgetést pörgette át a fejében újra meg újra.