Hirtelen változás

37. rész

Teltek a hetek, ám semmi említésre méltó nem történt. Természetesen nem unatkoztak a diákok, a professzorok azonnal elkezdték teletömni a fejeiket a mágiatörténettől kezdve, a bájitaltanon át, egészen a gyógynövénytanig, minden részletes információval vagy hasznos varázslattal, és akadt házifeladatuk is, nem kevés.
Megkezdődtek a kviddicscsapatok válogatói, majd az edzések is, a felkészülés a meccsekre. Ebben Chloé idén is kivette a részét, lelkesen segített a Griffendél csapatának, így is Sirius közelében maradva. Továbbra sem érezte azt, hogy ezzel elárulná a házát, hiszen ha ők kértek volna a segítségéből, akkor nekik is megtette volna ezt a szívességet.
Az egyik kései edzés után Sirius elhatározta, hogy itt az ideje egy újabb spontán meglepetésnek. Az utóbbi időben rengetegszer csinálta ezt, mindig valami aprósággal kedveskedett Chloénak, kiegészítve egy kis izgalommal. Volt, hogy a konyháról hozott fel neki aszalt gyümölcsöt, szó szerint Pinky segítségével, így a lány tudott játszani a még mindig játékos kis manóval. Bár Pinkynek bűntudata lett, hogy nem dolgozik, csak játszik, Sirius elhessegette ezt azzal a kis füllentéssel, aminek igazságtartalma is volt: a manó csak a kötelezettségét végzi, hogy a diákok elégedettek legyenek. A fiú ugyanis úgy érezte, a kis házimanónak kijárt már ez a kis külön foglalkozás.
A másik ilyen eset volt, hogy az csillagvizsgálótoronyba vitte fel Chloét, hogy számot adhasson a tudásáról a ritka csillagképekről, amit csak a lány miatt tanult meg. Chloé mosolyogva javította ki olykor-olykor a - szándékosan, bár ő ezt nem tudta - hibásan mondott adatokat, ám így is értékelte, hohy Sirius mindezt miatta tanulta meg.
Volt, hogy jóslást kért a lánytól, amit ő örömmel meg is adott neki, bár kissé bizonytalan lett, mivel Siriusnak szenvedést is jósolt a teafű.
-De a jövő gyakran kifürkészhetetlen és az életünk mindig változik-bíztatta ezzel magát és Siriust is, remélve, hogy a szenvedés elkerüli majd a fiút, akin egyebként nem látta, hogy annyira megijedt volna.
A mai meglepetésnek a repülést tervezte. Chloénak ez nem tartozott a kedvencei közé, ám Sirius elhatározta, hogy megszeretteti vele.
-Sirius, vidd vissza te is a seprűdet, és menjünk!-kiáltott fel neki a lány a lelátóról.
A nap már csaknem lement, és ahogy az október utolsó hetében lenni szokott, nem volt kellemesen meleg az idő, ellenkezőleg. Chloé fázósan dörzsölte meg kezével a karjait.
-Még nem. Más tervem van-vont vállat Sirius, amikor leszállt a lány mellé.
-Megfagyok...-motyogta Chloé fogvacogva, mire Sirius már terítette is rá a saját kviddicstalárját.
-Repülés közben észre sem veszed majd. Utána meg vehetsz egy jó meleg fürdőt.
-Nekem az utóbbi is elég lenne... És repülés? Tudod, hogy nem szeretem, ráadásul aközben még hidegebb lesz!
Sirius átölelte a lány derekát, és egy puszit nyomott az arcára.
-Tetszeni fog, ne félj.
Chloé megforgatta a szemét, de a puszi hatására elmosolyodott.
-Jól van-sóhajtotta. -Mondd a tervet.
-Ezt már szeretem-vigyorodott el a fiú, és felemelte a seprűjét. -Repülni fogunk, ahogy már mondtam.
Chloé kissé elsápadt, de bólintott, jelezve, hogy benne van. Igaz, titkon remélte, hogy mégsem ez lesz, de tudta, ideje ezt a szorongását is leküzdenie.
Sirius megcsókolta a barátnőjét. Tetszett neki, hogy Chloét egyre könnyebben rá tudja venni ezekre az ő komfortzónáján kissé kívülre eső programokra, sőt a lány még jól is érzi magát közben.
-Kapaszkodj erősen-mondta a lánynak, majd a következő pillanatban már repültek is.
-Ez nem is rossz-nézett körbe Chloé, miközben Sirius derekát ölelte. -Nem gondoltam volna, hogy ennyire szép lesz a kilátás.
Már közel teljes sötétség honolt, azonban a lemenő nap éppen annyira világította meg az alattuk elterülő Roxfort kastélyépületet, hogy az a legszebb arcát mutathassa. Láthatták Hagrid kunyhóját és a hatalmas halloweeni tököket, valamint a kviddicspályát is. A távolban pedig Roxmorts kis falva terült el.
-Pedig az-mondta Sirius és kissé hátrafordult.
Fél szemmel továbbra is azt figyelte, hogy hogyan és merre repüljön, fél szemmel azonban Chloét nézte, természetesen tele szeretettel a tekintetében és mosolyogva. A lány hajába bele-belekapott a hűvös szél, az arca teljesen kipirult, a szeme élénken figyelt minden kis részletre, az ujjait kissé görcsösen fonta össze, miközben őt ölelte. Sirius azt kívánta, bárcsak lenne itt és most nála egy fényképezőgép, amivel megörökíthetné nem csak a lány szépségét, hanem ezt a pillanatot is. Egyet azok közül, amikor csak ők ketten léteznek, valamint az őket körülvevő táj, de nem zavarja meg ezt a nyugalmat senki és semmi.
Chloé mosolyogva puszilta meg a griffendéles arcát.
-Előre nézz, nehogy baj legyen.
Igaz ugyan, hogy a lány nem panaszkodott többet a hidegre, ám Sirius nem akarta, hogy véletlenül valóban megfázzon, így néhány perc múlva leszálltak. Kéz a kézben indultak vissza a kastélyba.
-Annyira köszönöm-hálálkodott Chloé.
-Ugyan-mosolygott Sirius.
-Ez csodálatos volt-folytatta. -Nem is gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom a repülést.
-Akkor legközelebb akár mindketten, külön seprűn is megejthetjük ezt a kört-ajánlotta fel Sirius. -Sőt akár egy versenyt is rendezhetünk.
-Nem félsz, hogy legyőzlek?-húzta fel a szemöldökét Chloé.
-Azt szeretném én látni!-karolta át Sirius Chloé derekát.
-Majd meglátod-bólintott a hollóhátas lány. -Jobb vagyok, mint gondolnád.