Hirtelen változás

36. rész

A nyár hátralévő napjai hamar elillantak, és még annál is gyorsabban elérkezett a Roxfortba visszaindulás napja.
Chloé az utolsó évében a Roxfort Expresszel utazhatott az iskola kastélyépületébe, természetesen Sirius társaságában, valamint kissé meglepő módon csatlakozott még hozzájuk Lily és James is, miután elvégezték prefektusi, valamint iskolaelsői kötelességeiket. A Potter-Evans párosnál Chloé mosolyogva megállapította, hogy már nem csak, hogy egyre jobban megtűrik egymást - ez főleg Lily részéről volt elmondható -, hanem az összhang is kialakult közöttük, nem is akárhogyan. A vörös hajú lányt Chloé még sosem látta ilyen felszabadultnak és vidámnak Potter társaságában. Őszintén nevetett a viccein, olykor elpirult az azokban elrejtett bókokon, vagy hasonlóan szellemesen vágott vissza, ami tagadhatatlanul tetszett Jamesnek is.
A kis Bella Lilynél is nagy népszerűségre tett szert. James annyira nem értékelte a szőrös csöppséget, és Chloé meg volt róla győződve, hogy hasonlóak az okai erre, mint Siriusnak: a lányok nem őrájuk figyelnek, amikor a kismacska a közelben van.
Amikor itt volt az ideje, a Chloé és Lily elmentek átvenni az iskolai talárjaikat.
-Örülök, hogy végre feladtad az "utálom Pottert" szerepedet-jegyezte meg Chloé mosolyogva, miközben a két lány a vonat végében lévő öltöző rész felé tartott.
-Az nem egy szerep volt-ellenkezett Lily. -Tényleg utáltam eleinte.
-Az utóbbi évben már csak egy szerep volt-védte az igazát a hollóhátas lány.
Lily vállat vont.
-Mondd, aminek akarod. Egyszerűen csak rájöttem, hogy rendes fiú és nem is buta, ráadásul nagyon odafigyel rám és igazán lovagias is tud lenni.
-Ez végig így volt, főleg miután összevesztél Pitonnal.
Lily Evans sóhajtott, ahogy felrémlett benne egykori legjobb barátjának elveszítésének az emléke. Hazudott volna, ha tagadni próbálta volna a fájdalmat, hiszen mégis csak egy hosszú barátságnak mondott búcsút már több mint egy éve. De meg kellett tennie, így érezte a legjobbnak. Már nem volt ugyanolyan a kapcsolatuk.
-Perselus nagyon megváltozott. -Lily hangján érződött az aggodalom is. -Már nem az a fiú, akivel régen annyit játszottam, elmélyülten beszélgettem vagy tanultam.
-Az új barátai változtathatták meg-gondolkodott hangosan Chloé.
-Ők bizony. De még ha barátság lenne...-legyintett Lily lemondóan.
-Úgy gondolod, pusztán érdekből barátkozik velük?
-A legtöbbjükkel biztosan. Luciust igazán kedvelte, de amióta ő nincs itt, tényleg csak megy a többiek után.
-Mostanra viszont már a többiek sincsenek itt nagyrészt. Rabastan tavaly végzett, ahogy az évfolyamtársai is. Regulus...-Chloé megtorpant, amikor eszébe jutott az ő egykori mardekáros barátja. -Nos... Ő még itt van-zárta rövidre.
Lily Evans megértően simította meg a karját. Tudta, mit érez Chloé, hiszen csaknem hasonlót éltek meg, szinte egy időben.
A két lány akármennyire is különbözött, a sorsuk kísértetiesen hasonlított. Amikor ebbe Chloé belegondolt, hiretelen ismét belényilallt a Tuppance professzor elvesztése okozta fájdalom is, hiszen eszébe jutott a professzor asszony által írt könyv és a ráhagyott feladat. Ezzel együtt pedig minden, ami csak a kedves jóslástant tanító hölgyhöz kötötte. Felfelé nézve pislogott párat, nehogy kifolyjon akár egyetlen könnycsepp is.
-Tudom, hogy nehéz-kezdte Lily a nyugtatást, ám ő azt hitte, ez a pár könnycsepp még a Regulusszal való kapcsolat megromlásának szól. -De nem szabad rá gondolnod. Nem érdemli meg a barátságodat, hiszen ő is olyanok társaságában van, aminek az értékrendje ellentmond a tiédnek.
Chloé megrázta a fejét.
-Nem, Regulusért nem sírnék-mondta halkan, bár ebben nem volt egészen biztos. -Csak eszembe jutott Tuppance professzor.
-Vele meg hamarosan találkozol-próbálta bátorítani barátnőjét a griffendéles prefektus lány, nem tudva a szörnyű - Chloé számára a legszörnyűbb - hírről. -Már csak néhány óra.
-Nem-rázta meg a fejét ismét a hollóhátas. -Hacsak meg nem halok néhány órán belül.
-Ne is mondj ilyet!-sikkantott fel Lily fojtott hangon. -Miért halnál meg?
-Mert csak így tudnék vele hamarosan találkozni...-motyogta Chloé.
-Ó, vagy úgy...-körvonalazódott Lilyben a felismerés. -Jaj, Chloé, annyira sajnálom!
A lány megrázta a fejét, rövid időn belül már harmadjára.
-Én is sajnálom. Kérlek, ne mondd el senkinek-nézett aztán kérlelő tekintettel Lilyre. -Csak te tudsz róla rajtam és Siriuson kívül. Dumbledore gondolom úgyis bejelenti ezt nekünk a vacsora után.
-Lakat a számon-ígérte meg a griffendéles.
-Köszönöm-mosolyodott el halványan Chloé.
-Ugyan, semmiség-mosolygott Lily Evans is.
Elérték a vonat végében lévő kis helyiséget, és mivel senki nem volt benne, bementek.
-Egyébként, most hogy te is hetedikes leszel-kezdte Lily öltözés közben-, oda a prefektusi címed?-kérdezte.
-Jó kérdés-gondolkozott el Chloé. -Hogy őszinte legyek, engem ez a kérdés eddig nem foglalkoztatott, de valószínűleg nem én leszek már. Pennynek adták a címemet, a hetedikeseknek pedig már van prefektusuk.
-Ó, akkor Jameséknek oda a becenevük számodra.
-Milyen becenév?-nézett griffendéles barátnőjére Chloé.
-Prefektus kisasszony kettő-adta meg a választ Lily.
-Kettő?
-Igen. Én vagyok az egyes számú-magyarázta.
-Honnan tudsz te erről? Csak nem ennyire figyelsz Jamesre?
Lily megforgatta zöld szemeit, ám Chloé mosolyogva vette tudomásul, hogy az arca egy árnyalattal pirosabb lett.
-Egyszer hallottam, még a klubhelyiségben, amikor Sirius problémája az volt, hogy prefektus kisasszony kettő nem akar vele lenni.
-Biztos tanulnom kellett-vont vállat Chloé letörölhetetlen mosollyal az arcán.
-Valószínűleg. Erre James mondta, hogy prefektus kisasszony egy meg hiába van itt, ha nem is figyel rá. Innen jöttem rá igazán, kikről is van szó.
-Vagyis nem volt igaza, mert figyeltél rá.
-Olyan hangos volt, hogy nem tudtam nem rá figyelni. De csak fél füllel-próbálta tagadni Lily, hogy teljesen beleesett James Potterbe.
-Szigorúan-bólintott mosolyogva Chloé.