Hirtelen változás

22. rész

Chloé annyira belefeledkezett a gondolataiba, hogy amikor észbe kapott, már a King's Cross pályaudvarra gördült be a Roxfort Expressz. Fogalma sem volt, hogyan pakolt össze, vagy milyen volt az út, annyira a hatalmába kerítette az izgalom és a várakozás, vágyakozás az ünnepek után, amit most máshogy és máshol fog eltölteni, mint eddig.
A hollóhátas és griffendéles barátaitól is elbúcsúzott, kellemes ünnepeket kívánt nekik, majd megkereste a Tekergők négyesét. Nagyon örült annak, hogy Remus is a Potter családnál tölti majd a karácsonyt, hiszen még mindig vele volt a legjobb viszonyban és benne bízott meg leginkább.
-Ott is vannak!-mutatott James a szülei felé, és a négy fiú és Chloé elindultak feléjük.
A szülők nagy öleléssel köszöntötték Jamest, amit végül Sirius is kihisztizett magának, félig viccből, másrészt viszont örült ennek és komolyan gondolta, hiszen neki ebben otthon nem volt része. Mr és Mrs Potter ezután kíváncsian néztek Chloéra.
-Anya, apa, ő Chloé Rouge, és meghívtam hozzánk, hogy legyen hol töltenie az ünnepeket-mutatta be James a lányt a szüleinek.
-Nagyon örvendek-nyújtott kezet mosolyogva Chloé, Mrs Potter azonban ezt figyelmen kívül hagyva nagy ölelésbe húzta a lányt.
-Hát még mi mennyire örülünk!
-Akkor, ha mind megvagyunk, indulás haza!-rendelkezett James édesapja és a hat fős társaság megindult kifelé az állomásról.
Euphemia Pottert teljesen feldobta a gondolat, hogy végre egy lányt is hozott James a sok fiú barátja mellett. Természetesen nem látott ebbe bele többet az igazságnál, jól tudta, hogy a fia még mindig Lily Evans után vágyakozik. Néhány perc alatt rengeteg mindent kiszedett a lányból, és úgy csevegtek, mintha legjobb barátok lettek volna.
Godric's Hallow-ba minisztériumi kocsival mentek, ami csak külsejében hasonlított a mugli autókhoz. Amikor Chloé beült, akkor láthatta meg az igazságot a gépjárműről. Tértágító bűbájt alkalmaztak rajta, így mindenki kényelmesen elfért.
Amikor úticéljuk elértével kiszálltak az autóból, egy gyönyörű ház tárult a lány szeme elé. Nem volt a legelegánsabb és legszembetűnőbb, mégis látszott rajta, hogy tágas és gondozott. A hatalmas kertje pedig csak a hab volt azon a bizonyos tortán.
-A fiúk már tudják, mi hogy van, de téged körbevezetlek én, Chloé-kezdett bele a magyarázatba Euphemia. -A csomagjaidat hagyd csak itt, majd később felvisszük az egyik vendégszobába, amit választasz. Először is, itt van a konyha-mutatott az előszobától jobbra lévő helyiségre. -A fiúk kedvenc helye-nevetett és Chloé is elmosolyodott.
-Nem lep meg.
-Azután erre van a nappali-vezette tovább-, és ott a fürdőszoba. A konyhába ezek kihagyásával is el lehet jutni, azt is mindjárt megmutatom. Az emeleten vannak a szobák, mindenkinek jut saját, de Sirius, ahogy mindig, most is ragaszkodni fog a nappaliban lévő kanapéhoz, hiába mondom neki, hogy nem akarom, hogy kivert kutyaként érezze itt magát.
-Biztos jó oka van rá, hogy ott alszik-vont vállat Chloé. -Sirius amúgy is nagyon érthetetlen néha.
-Hát persze-nézett sokatmondó pillantással a nő a lányra, majd felmentek a lépcsőn, ahol Chloé megnézhette a szobákat. -Mondanám, hogy válassz, de a fiúk valószínűleg a szokásos helyeiken aludnának-mondta kissé szégyenkezve Euphemia.
-Ó, azzal igazan semmi baj nincsen-mosolygott Chloé. -Nekem jó lesz az, ami marad.
-Ebben az esetben ez lesz a tiéd-nyitott ki egy ajtót Mrs Potter.
-Tökéletes-sétált be rajta a lány, és nem hazudott, nagyon tetszett neki az egyszerű, de mégis mutatós kis szoba.
Aludt ő már rosszabb helyen is, például a Foltozott Üstben, amikor úgy hozta a helyzet.
-Ennek nagyon örülök-mosolygott az asszony is, és egy pálcaintéssel később Chloé csomagjai is itt termettek. -Most viszont itt az idő vacsorázni, gondolom, megéheztetek a vonatút alatt. Ahogy hallom, a fiúk már kifosztották a hűtőt.
-Nem is csodálkozok ezen-jegyezte meg Chloé.
Euphemia és Chloé nevetgélve mentek le a többiekhez, és ők is asztalhoz ültek.
A Potter szülők igazán megkedvelték a hollóhátas lányt, és úgy beszélgettek vele, mintha legalább ezer éve ismerték volna.
-Holnap elkezdjük a készülődést az ünnepekre-mondta Euphemia a lánynak, amikor már csak ők maradtak a konyhában, hogy elpakoljanak.
-Rendben. Miben segítsek majd?-kérdezte azonnal a lány.
Ha már itt lehetett, úgy érezte, kötelessége segíteni, emellett szívesen is tette volna.
-A díszítést általában a fiúk szokták megcsinálni, Remusnak különösen jó érzéke van hozzá. Ha szeretnél, akkor a bevásárlásban és a sütésben-főzésben segíthetsz majd-ecsetelte a nő a rájuk váró feladatokat.
-Örömmel-vállalkozott a lány.
-Köszönöm-nézett rá hálásan Mrs Potter, majd amikor mindennel elkészültek, mindent elmosogattak és elpakoltak, legalább egy óra hosszáig cseverésztek még a konyhában mindenféléről.