Hirtelen változás

16. rész

A nyár, ahogy Chloé jósolta - és könnyedén, a jóslástan tudománya nélkül -, nem ígérkezett a legizgalmasabbnak. Itt, az iskola üres kastélyépületében, egyedül, a barátnői nélkül... De legalább nem volt szemtanúja olyan szörnyű eseménynek, mint tavaly, amikor az utolsó vér szerinti rokonát veszítette el, elég rejtélyes és érdekes módon. Azóta sem értette igazán, hogy került kígyó az állatkereskedésbe... Szinte el is felejtette az esemény ezen részletét, hiszen a rohanó roxforti hétköznapokban nem volt ideje erre visszagondolni és értelmezni.
Hihetetlen volt az is, hogy eltelt egy év. Csupán néhány napnak tűnt az egész tanulással és szórakozással itt töltött időszak. Tisztán látta még maga előtt az első napját, a beosztásának pillanatát, és érezte az azt megelőző izgalmat, ha csak rágondolt. Még élénken élt az emlékeiben az első párbeszéde Regulusszal... A fiúra gondolva furcsa érzés fogta el. A rossz utat választotta, és lehetetlen, hogy ezzel nincs tisztában. Családi nyomás ide vagy oda, bármikor mondhatott volna nemet, a lány legalábbis így látta. Ha a batyja, Sirius is képes volt erre...
És igen, ide is elért... A gondolatai valamiért ismét Sirius Blacknél állapodtak meg. Mintha egy mágnes vonzotta volna őket a névhez. A napokban ez már többször is előfordult, hogy azon kapta magát, a fiún jár az esze. Vajon mit csinálhat és kikkel lehet...?
Megrázta a fejét. Nem, nem, nem. Minnie néni szerint sem lenne jó ötlet a fiúval barátkozni, és igaz ugyan, hogy a nő "feloldotta" az eltiltást, mondván Chloé már elég érett ahhoz, hogy eldöntse, kivel barátkozik, viszont ettől még nem igazán örülne neki, ha a két nevet egy napon egy lapon emlegetnék. Továbbá ez még nem jelentette azt, hogy ő - természetesen saját akaratából - a fiú társaságát keresi majd, ugyanis nem felejtette el, mennyire idegesítő a magabiztossága, a vigyora, amikor "szépségem"-nek szólítja... A fülében felcsendült Black hangja, ahogy ezt az idegesítő becenevet kiejti, és a lány szíve megdobbant, ezzel egyidőben pedig valami furcsa melegség járta át a testét. Chloé ismét megrázta a fejét, hogy elhessegethesse a gondolatot, ami többé-kevésbé sikerült, és felállt az ágyról, majd az asztalhoz sétált, hogy válaszoljon a Lily Evanstól érkezett levelére.

Szia Chloé,

Remélem jól telik a nyarad. Vagyis reméljük, ugyanis mind itt vagyunk Marlene-éknál. Nagyon hiányzol nekünk.

Holnap megyünk az Abszol útra bevásárolni az új tanévre. Neked nem lenne kedved velünk tartani? Csak rá tudod venni McGalagony professzort. Vagy tudod mit? Ha máshogy nem enged el, jöjjön ő is, minket nem zavarna, a lényeg, hogy találkozhassunk.

Szeretünk,
Lily, Marlene, Mary és Dorcas

Chloé mosolyogva olvasta el a rövid levelet, azután egyenesen keresztanyja dolgozószobájába sietett, és kettő rövidke kopogást követően benyitott.
-Minnie néni, nem akarlak zavarni a munkádban, de Lilyék holnap mennek az Abszol útra-tért egyből a tárgyra-, és meghívtak engem is. Elmehetek velük?-nézett kérlelő tekintettel McGalagony professzorra.
A tanárnő lerakta a pennáját és az asztalon álló naptárjára nézett.
-Megoldható-bólintott, és elmosolyodott, amikor a lány arcán is hatalmas mosoly jelent meg. -Ha nem bánod azonban, akkor én is csatlakoznék. Néhány dolgot nekem is be kellene szereznem.
-Ugyan, semmi gond. Köszönöm! De nem is zavarlak tovább-hátrált Chloé az ajtóhoz.
-Mindjárt vacsorázhatunk-szólt még keresztlánya után a tanárnő, mielőtt kiment volna.
-Rendben, addig válaszolok Lily levelére-bólintott a lány, és kilépett a helyiségből, hogy megírja a választ és elküldje azt az egyik iskolai uhu bagollyal.

Másnap Chloé kislányos izgalommal pattant ki az ágyából, hiszen alig várta, hogy Lilyékkel töltse ezt a röpke fél napot. Miután megmosta az arcát és kifésülte a haját, hosszas gondolkodás után kiválasztotta az egyik kedvenc nyári ruha-összeállítását, ami egy vékonyabb szürke nadrágból és egy ujjatlan halványrózsaszín felsőből állt. A tükörbe nézve elégedetten bólintott egyet, és lesietett, hogy keresztanyjával együtt reggelizhessen meg.
-Jó reggelt, Minnie néni! Segítsek valamit?-kérdezte a konyhába belépve, köszönés után.
-Jó reggelt neked is, Chloé-mosolygott rá a nő. -Nem, azt hiszem mindennel megvagyok, köszönöm. Ülj csak le.
Chloé így is tett.
-Mi ez a boríték?-kérdezte kíváncsian, majd elolvasta a címzést.
Ez az ő roxforti levele volt, ami a tanszerlistát tartalmazta. Ám éppen emiatt kérdezte meg, mivel nem értette, hogy neki miért szükséges ez, ha McGalagony úgyis el tudja mondani, mik azok a könyvek és egyéb felszerelések, amik kellenek a következő tanévre.
-Bontsd csak ki-válaszolta Minerva, Chloé pedig kézbe vette a borítékot, amiben megcsörrent valami.
Izgatottan nyitotta ki, majd amikor kiesett az a bizonyos kis tárgy, izgatottan sikkantott fel.
-Prefektus lettem?-nézett keresztanyjára, leplezetlen örömmel és izgalommal.
-Bizony-mosolygott büszkén a professzor asszony. -A Hollóhát tökéletes prefektusa.
-Milyen megtisztelő-suttogta a jelvényt forgatva ujjai között. -Köszönöm.
-Megérdemelted. Dumbledore igazgató úr szerint "keresve sem találnánk jobbat és méltóbbat"-idézte a bölcs varázsló szavait.
-Ez igazán megtisztelő!
Chloé boldogan tette el biztos helyre a jelvényt. Elmondhatatlanul sokat jelentett ez neki, hiszen míg a többieket négy itt töltött évük alapján választották ki, őt egy tanévnyi bizonyítás után prefektusnak nevezték ki, és úgy gondolta, méltán lehet büszke a teljesítményére.