Hirtelen változás

11. rész

A korrepetálások továbbra is folytak. Chloé és Sirius rendszeresen találkoztak szombat délutánonként az eldugott toronyszobában. Az elmúlt hetekben az elméletet vették át, majd március közepén nekikezdtek a gyakorlatok átismétlésének. Igaz, az aznapi órán Sirius nehezen tudott koncentrálni, ugyanis még mindig örömmámorban úszott a hugrabugosok felett aratott győzelmük után. Emellett rendkívül türelmetlen is volt. A klubhelyiségben biztosan folyt már az ünneplés, ő pedig kénytelen kihagyni azt, és unalmas ábrákat tanulmányozni.
-Sirius, így az életben nem végzünk!-csattant fel Chloé, amikor már ötödjére kérte meg a fiút, hogy figyeljen rá.
-De hát...-kezdett volna magyarázkodni, de a lány sóhaja és fejrázása beléfojtotta a szót.
-Két jóslástípus, aztán mehetsz is, rendben?
-Rendben-bólintott a fiú.
-Kezdjük a tenyérjóslással. Először megmutatom én, hogy kell, aztán te jössz.
A fiú engedelmesen odanyújtotta a kezét, Chloé pedig megfogta azt, majd a bal kezére helyezte, míg jobbjával a fiú tenyerén lévő vonalakat tanulmányozta, mindent elmagyarázva Siriusnak. A griffendéles figyelmesen hallgatta. A lány magyarázata igazán magávalragadó volt, erre mindig rá kellett döbbennie.
-Nagyjából érted?-nézett fel Chloé Siriusra, aki bólintott. -Akkor itt az idő, hogy ezt be is bizonyítsd.
A fiú felé nyújtotta a kezét, aki nagy igyekezettel kezdte el mondani, amit látott. Chloé hallgatta, néha beleszólt, kijavította a hibákat, viszont összességében meg volt elégedve Sirius teljesítményével.
-Mi a következő?-kérdezte türelmetlenül.
-Merlinre, nyugodj már meg-nézett ismét szigorúan a fiúra. -Teafűből jóslás-válaszolta, és az asztalra mutatott, ahova már korábban odakészítette a teásbögrét benne a teafűvel és a forró vizet. -Kezdheted.
Chloé aprókat bólogatva figyelte Siriust, ahogy nekikezd a folyamatnak, és végig is viszi azt. Nevetett a fiú arcán, miközben ő itta a teát; ezek szerint neki sem lett ez a kedvenc itala. Hosszas tanulmányozás után a fiú elmondta, miket lát, többnyire helyesen, bár a szerencsétlenségtől kissé megijedt.
-Ne félj-rázta a fejét Chloé. -Nekem első órán a Zordó rajzolódott ki. De Tuppance professzor szerint az lehet csak annyi, hogy valamiféle kutyával lesz dolgom. Eddig egyik sem történt meg.
-Nem?-kérdezte a fiú, és elvigyorodott, amikor Chloé a csészéért nyúlt, hogy elpakolja azt.
Senki nem tudta az iskolából, hogy ő, James és még Peter is animágusokká váltak, mindezt azért, hogy Remus barátjuk ne maradjon egyedül, amikor az éjszakáit vérfarkasként tölti. Ez volt a másik titok. Remus Lupin vérfarkas volt, és erről szintén csak a Tekergők tudtak, na meg Madam Pomfrey, McGalagony professzor és Dumbledore. A nő azonban keresztlányának sem árulta ezt el, nehogy megijessze, és nehogy valaki más is megtudja. Nem attól félt, hogy Chloé pletykás lenne, hanem attól, hogy a Roxfortban minden képnek füle van.
Siriust is meglepte, hogy mi köze lehet még majd a lányhoz, ugyanis ő volt az, akinek animágus alakja egy nagy, fekete kutya volt, ami ha jobban belegondolt, tényleg hasonlíthatott a Zordóra. Vagy a teafű csak ennyit jósolt neki, és ezt még ez a roppant különös tudomány sem tudja megfejteni?
-Tekintve, hogy nem sok kutya rohangál itt a Roxfortban, nem találkoztam eggyel sem. Egyébként végeztünk-nézett a fiúra. -Mehetsz ünnepelni te is. Tényleg megérdemlitek-mosolyodott el.
Sirius közel volt ahhoz, hogy megkockáztasson egy meghívást, de nem tette meg végül. A lány bizonyára megint belekezdene a "neked Marlene-nal kell foglalkozni" monológjába. Helyette máshogy tette fel a kérdést.
-A lányok nem hívtak át téged?
Chloé, aki Tuppance professzor szobácskája felé tartott, hogy elköszönhessen, visszafordult.
-De, hívtak. Viszont nem hiszem, hogy elmegyek.
-Miért?
"Igaz, miért?", suhant át Chloé fejében a gondolat. Végre ki tudna ő is kapcsolni, és egyébként sem ártana már egy kis időt töltenie Lilyvel, Marlene-nal, Dorcasszal, Maryvel és Alice-szal. De a másik oldalon ott volt a tény, miszerint Sirius is meghívta. Mert hiába fogalmazott ilyen cselesen, Chloé érezte, hogy mi a hátsó szándéka. Azt akarja, hogy ő is ott legyen. És Marlene még mindig a barátnője, aki történetesen az ő egyik legjobb barátja. Valamint a végső érv, ami ez ellen szólt: Minnie néni és McGalagony professzor. A kettő pedig jelen esetben nem egy személyt jelöl. Keresztanyja nem díjazná az ötletet, ha egy bulin lenne Sirius Blackkel, még a korrepetálásokról sem tud. A tanárnő pedig biztosan sok pontot levonna, ha nem a saját hálókörletében tartózkodik takarodó után.
-Nem tartom jó ötletnek-mondta végül, és látni vélte Sirius arcán a csalódottságot, ami ismét mérlegelésre kényszerítette.
-Miért ne lenne az?-kérdezte hitetlenkedve.
-Szerintem nem az-válaszolta, és bement az idős tanárnő szobájába.