Hirtelen változás

25. rész

Az ünnepek hátralévő része egy szempillantás alatt eltelt, és mire észbe kaptak, James és karácsonyi vendégei már a vonaton ültek. A Roxfort Expressz derűs, ám hűvös januári napon sűvített vissza az Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola felé.
Chloé Sirius vállára hajtotta a fejét és becsukott szemmel idézte fel az elmúlt heteket. Még mindig hihetetlen volt neki, hogy Sirius barátnőjének mondhatta magát. A fiú úgy tűnt, megbízható barát és társ, legalábbis eddig ezt a viselkedését tanúsította. A széltől is megóvta volna Chloét, bár néha túlontúl aggodalmaskodó és védelmező volt. A lány tudta, hogy ezt szívből, őszintén és az ő érdekében teszi.
Egy nap, amikor kint az udvaron James Potter teljesen véletlenül Chloét találta el a Remus Lupinnak szánt hógolyóval, Sirius perceken át üldözte barátját, a lány pedig dőlt a nevetéstől, miközben ezt végignézte. Máskor Euphemia finom reggeli teáját szürcsölgették, de ehhez Chloé csak akkor kezdhetett hozzá, amikor Sirius kicserélte a bögréiket, mondván az övé már hűlt annyit, hogy ne forrázza le a nyelvét.
Szerencsére nem kellett attól félni, hogy Sirius teljesen megváltozna. Chloé is kapott a csínyjeiből és fortélyaiból rendesen, például egy esti varázslósakk alkalmával, amikor az ellene játszó barátja felett győzedelmeskedett, és a fiú negyed órán át játszotta a sértettet, így Chloénak nem kevés puszijába és csókjába telt, mire kiengesztelte.
-Minden rendben?-zökkentette ki gondolataiból Sirius kérdése és az azt megelőző apró puszija a feje búbján.
-Igen-emelte fel a fejét, hogy a fiú szemébe nézhessen, egy őszinte mosollyal, ugyanis most tényleg úgy érezte, minden rendben.
-Örülök-mosolyodott el a fiú is. -Hamarosan megérkezünk.
-Máris?-pillantott ki az ablakon Chloé.
-Órák óta utazunk-jegyezte meg Sirius.
-Valóban...-értett egyet a lány. -De... Hogyhogy végig ennyire nyugodt voltál?
-Nem akartam megzavarni a gondolataidat. Általában akkor vagy ennyire csendben, amikor ellepnek. De reméltem, hogy csak a jóra gondoltál.
-Csak és kizárólag arra-mosolygott Chloé, és a fiú figyelmességét egy csókkal hálálta meg. -Köszönöm.
-Mit?-kérdezte Sirius, miután viszonozta a lány csókját.
-Sok mindent. De most azt, hogy ennyire figyelsz rám.

A vonat egy nagyobb fékezéssel megállt Roxmorts falu kis állomásán, és a peront másodpercek alatt roxfortos diákok lepték el. Sirius segített Chloé ládáját levenni, majd együtt léptek ki a fülkéből és szálltak le a vonatról.
Egy előttük haladó elsős hugrabugos kislány megbotlott a peron egyik rosszul kövezett részén, és csak Sirius gyors reflexének köszönhette, hogy nem a gyengélkedőn kellett kezdenie az új évet, ráadásul törött orral.
-Jól vagy, tökmag?-kérdezte barátságosan mosolyogva Sirius, de a kislány csak bólogatni mert.
-Ne félj tőle-mosolygott rá Chloé. -Igaz, a neve sötét, ám ő attól még rendes-csalt mosolyt sikeresen a kislány arcára. -Egyébként Chloé vagyok-mutatkozott be. -Segítsek vinni valamit?-kérdezte.
-Daisy-mondta a lány. -És nem, köszönöm-hangzott a válasz vékony hangon. -Megoldom, azt hiszem.
-Ahogy gondolod-vonta meg a vállát Chloé, de mégsem tudta figyelmen kívül hagyni hugrabugost, ugyanis a kis kezében sehogy nem fért el az összes csomagja. -Add ezt ide-vett el tőle egy dobozt, amiért hálás mosolyt kapott.
-Nagyon köszönöm.
-Ugyan, semmiség-mosolygott a hollóhátas lány is.
-Azt a barátaimnak hoztam-biccentett Daisy a csomag felé. -Karácsonyi ajándéknak.
-Azzal már elkéstél, nem?-kérdezte nevetve Sirius.
Teljes mértékben viccnek szánta, semmi sértő szándék nem volt benne, az elsős diák azonban ezt nem tudhatta. Szégyellősen elpirult, és lehajtotta a fejét, mint aki elhatározta, hogy többet meg sem szólal.
-Sirius nem úgy gondolta-nyugtatta Chloé Daisyt. -Ugye?-nézett olyan szigorúan a barátjára, hogy Sirius fejében egy pillanatra az is megfordult, a lány és McGalagony professzor vér szerint is rokonok, annyira hasonlított ez a tekintetük.
-Csak poénból mondtam-biztosította mindkettejüket a fiú.
-Helyes-enyhült meg Chloé. -Szóval ajándék-nézett vissza a hugrabugosra.
-Igen, igen-bólogatott. -Egyenesen Franciaországból!
Chloét most nem a hideg szél okozta borzongás járta át, ez egy annál sokkal másabb érzés volt: a múlt emlékei.
-Franciaország csodálatos hely-mosolyodott el szomorúan, miközben beültek az egyik thesztrálok által húzott fiákerbe.
-Voltál már ott?-kérdezte kíváncsian csillogó szemmel Daisy.
-Voltam. Mondhatni ott nőttem fel.
Chloét ismét elözönlötték az emlékek. Sirius látta ezt rajta, és meg akarta állítani a kis hugrabugos lány faggatózását, ám a barátnője még az előtt, hogy bármit szólhatott volna, a combjára tette a kezét, jelezve, hogy ne mondjon semmit, majd ő megoldja.
-És hogyhogy eljöttél? Nem hiányzik?-hangzottak el a nem várt kérdések.
-Hosszú és most nem is igazán mondanám el-hárította el a témát a lány. -Néha hiányzik...-vallotta be. -De a Roxfort sokkal jobb iskola, mint a Beauxbatons.
-Igen?-kérdezte tágra nyílt szemekkel a lányka.
-Igen-mosolyodott el őszintén Chloé.
Siriusra nézett, majd felnevetett.
-Ott nem találsz még egy ilyen csínytevőt-adott egy puszit az említett fiú arcára.
Daisy halkan elnevette magát.
-Csak emiatt jobb?-kérdezett még egyet.
-Hah! Milyen "Csak?"-elégedetlenkedett Sirius. -Hiszen ez egy nagyon fontos tényező!
-Látod, milyen szerény?-forgatta meg Chloé a szemeit, és az eddig Sirius combján pihenő kezével a fiú kezét fogta meg.
-Fő erényem-egészítette ki kéretlenül Black a lányt.
-Viszont nem, nem csak emiatt. Hosszú lenne ezt is felsorolni, bár nincs is értelme hasonlítgatni. Ízlések és pofonok, tudod jól. -A kislány bólogatott. -De Sirius tényleg nagyszerű-folytatta Chloé. -És ahogy említettem, nem kell tőle félni.
-Oké-bólintott Daisy, majd amikor a fiáker egy nagyobb döccenés kíséretében megállt, összeszedte a dolgait, és kiszállt. -Köszönöm szépen még egyszer a segítséget!
-Igazán nincs mit-mosolygott a prefektus. -Nem kell már segítség?
-Innen már tényleg boldogulok-csengett egy kissé magabiztosabban Daisy hangja.
-Akkor jó. Úgy legyen.
Chloé a kislány kezébe adta a csomagot.
-Nagyon kedves lány vagy, Chloé!
-Te is az vagy, Daisy.
-Sziasztok!
-Szia!