Hirtelen változás

28. rész

Claire Rosier most sem hazudtolta meg önmagát. Mióta megtudta, hogy Sirius nem csak, hogy sok időt tölt Chloéval, de együtt is van vele, minden szabad percét azzal töltötte, hogy szétválassza ezt a nem mindennapi párost. Egyre-másra eszelte ki a jobbnál jobb ötleteit és módszereit erre, de a tökéleteset még mindig nem találta meg. Ám egy dologban biztos volt: ha elterjeszti, hogy Chloé és Sirius egy pár, a szakításuk híre is nagyobb lesz, és ez számára csak jót jelent. Claire ugyanis biztos volt benne, hogy vagy így, vagy úgy, de szakítani fognak.
-Már hogy maradhatna Sirius azzal a kis senkivel együtt pár hónapnál tovább?-mondogatta minden nap a barátnőinek, akik helyeslően bólogattak. -Semmi nincs benne, rá fog unni.
Chloét hidegen hagyta Rosier híresztelése és pletykálkodása - mert ez utóbbiból is akadt bőven. Képtelenebbnél képtelenebb, valótlanabbnál valótlanabb elméleteket gyártott a féltékeny mardekáros lány, de a hollóhátas ezt annyira sem méltatta, hogy nevessen rajta riválisa előtt.
Sirius jókat derült a róla terjesztett dolgokon, ám amikor Chloét szidta valaki, vagy bármi rosszat mondott róla, nem sok kellett hozzá, hogy ott helyben kiosszon egy-két csinos kis átkot. Ilyenkor Chloé volt az egyetlen, aki meg tudta nyugtatni. Nem kellett semmi nagy dolgot tennie, egy puszi vagy néhány elsuttogott szó elég volt a fiúnak ahhoz, hogy ne idegeskedjen tovább feleslegesen.

-Azt tudtad, hogy szerelmi bájital hatása alatt vagy?-kérdezte Chloé nevetve Siriust az egyik estén, amikor a Griffendél klubhelyiségében tartózkodott.
Egymás mellett ültek a kandalló előtti kényelmes kanapén.
-Rosier újabb pletykája?-kérdezett vissza a fiú.
-Az, és meglepően sokan elhiszik neki-bólintott Chloé. -Hát nem eredeti?-tette fel a költői kérdést.
Sirius csak elhümmögött valamit válaszként. Kezét a barátnője dereka köré fonta, és közelebb húzta magához.
-Érthetően beszélj, Black-pirított rá a lány, de a szemén látszott, hogy mosolyog.
-Érthetően beszélj, Black-utánozta a fiú Chloét elvékonyított hangon.
-Nekem nem is ilyen a hangom!-kiáltott fel a lány.
-Nekem nem is ilyen a hangom!-folytatta Sirius.
-Itt foglak hagyni-hangzott a fenyegetés, majd az elismételt mondat után Chloé felállt, hogy kimehessen.
Sirius ezt nem engedte neki. Gyorsan átölelte a lány derekát és visszahúzta, ám nem a kanapéra, hanem az ölébe.
-Nem azt mondtad, hogy itt fogsz hagyni?-kérdezte a griffendéles nagy vigyorral az arcán.
-Ez volt a tervem-vonta meg a vállát Chloé. -De maradhatok még, ha ennyire szeretnéd.
-Még jó, hogy szeretném-tűrte Sirius hátra a lány haját a füle mögé, hogy jobban láthassa az arcát. -Egyébként Rosiernek most már majdnem igaza volt-mondta.
Chloé értetlenül nézett rá.
-Miben? A szerelmi bájitalban?
-Igen-bólintott a fiú. -Emlékszel az Abszol úti vásárlásra, azon a nyári napon?
-Persze-mosolyodott el Chloé, ahogy eszébe jutott annak a napnak az emlékei. -De ennek mi köze hozzá?
-Hamarabb el kellett menned, mert Minnie...
-Neked McGalagony professzor-vágott a szavába Chloé emlékeztetve a fiút erre az apróságra.
-Oké, szóval McGalagony professzor már végzett meg minden.
-Igen. És?
-És nem tudtad meginni a limonádédat.
-De gondolom, te befejezted helyettem-mosolygott Chloé.
-Jól gonolod. És végzetes volt...-jelent meg egy vigyor a fiú arcán.
-Miért? -Chloé kíváncsi mosollyal hajolt közelebb. -Mesélj csak, Black-suttogta.
Sirius megborzongott. Voltak egy páran, akik a vezetéknevén szólították: a Roxfort professzorai, az undok mardekárosak, akárki azokon a családi és "baráti", társasági rendezvényeken, amiket mindig is utált. De senki nem úgy mondta ki, ahogy Chloé. A barátnője ezt a rövid kis szót ezerféle hangsúllyal és jelentéssel tudta mondani. Szigorúan, igazi Minerva McGalagony-stílusban, játékosan, incselkedve, vagy csak így, mint most. Ilyen egyszerűen és természetesen, tele szeretettel.
Sirius megcsókolta a lányt, és csak azután folytatta.
-Emiatt az epres szájfény miatt. Függővé tett.
Chloé halkan felkacagott, Sirius pedig mosolyogva nézte, elveszve a látványban és a csilingelő hangban.
-Szóval ez lett a te szerelmi bájitalod? A szájfényem?-kérdezte a nevetgélést abba nem hagyva.
-Ez-bólintott Sirius, nem említve, hogy az egész lénye a lánynak egy szerelmi bájitalként hat a számára.
-Akkor nincs mese, elvonókúrára kell menned-jelentette ki a lány komolyan, miután abbahagyta a nevetést.
-Mire?-rázta meg Sirius a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe.
-El-vo-nó-kú-rá-ra-szótagolta Chloé a szót. -Tudod, a függőség veszélyes.
-De ez jó fajta függőség-ellenkezett Sirius.
-Olyan nem létezik-rázta a fejét a lány.
-Nem?-kérdezett vissza mosolyogva a griffendéles fiú, arra számítva, hogy Chloé majd egy nagy monológba fog kezdeni.
Igaza lett.
-Nem. A jó és a rossz is relatív, és mint minden esetben, itt is árnyaltabb ez az egész, de a függőség semmilyen tekintetben sem jó, hiszen ez azt jelenti...
Az azonban már nem derült ki, hogy mit jelent, legalábbis egy ideig még nem Sirius ugyanis lecsapott a lány ajkaira, beléfojtva a szót és a gondolatokat.
Chloé sem ellenkezett, habár ideje sem lett volna rá. Azt most is meg kellett állapítania, hogy Sirius szereti kihasználni a váratlan helyzeteket, sőt ő az, aki előteremti azokat, hogy aztán minden számára kedvezően haladhasson. De Chloéban emberére talált. A lány már számtalanszor keresztülhúzta a számításait, és átforgatott mindent az ő javára, úgyhogy Sirius kezdhette elölről felépíteni az addigi elképzeléseit.
A csók után Chloé pimasz kis mosollyal nézett Sirius szemébe, majd folytatta:
-Tehát, mint ahogy azt elkezdtem, azt jelenti, hogy az ember valami nélkül nem tud élni, és ha ezt megvonják tőle...
-Ó, szépségem-hangzott Sirius drámai közbeszólása-, azt ne mondd, hogy nem kergettem el eléggé a gondolataidat!
-Tudod, én, veled ellentétben, nem felejtem el egy csók miatt a mondandómat-válaszolta büszkén Chloé.
-Nem vagy semmi-bólintott elismerően Sirius. -Az ilyen memóriát mindenki csak irigyelheti tőled. Tudod, vonzó ez az éles eszed, kishercegnőm.
-Sirius...-sóhajtott Chloé. -Nagyon jól tudsz bókolni, de ne hidd azt, hogy ennyitől elfelejtem vagy nem fejezem be a mondandómat.
-Pedig számítottam rá-vallotta be. -De ezt egyébként tényleg így gondolom. Hihetetlenül okos vagy.
Chloé elmosolyodott.
-Az eszeddel neked sincs bajod-simított végig a fiú arcán a hollóhátas, elengedve az érvelését. -Csak az nem mindegy, mire használod.
-Csak is fontos dolgokra. Mire másra?
-Hmm... Hát...-színlelt gondolkodást Chloé. -Például csínyek kitalálására.
-Az fontos-jelentette ki Sirius. -Meg amúgy sem vagyunk már annyira olyanok, mint elsőben.
-Miért, akkor milyenek voltatok?-kérdezte őszinte kíváncsisággal Chloé.
-Úgy tűnik, ebből igazi mesedélután lesz-vigyorodott el Black.
-Milyen mesedélután? Este van.
De Siriust nem érdekelte ebben az apró kis részletben rejlő hiba. Szó nélkül letolta magáról a lányt, hogy felállhasson a kanapéról, majd Chloé kezét megfogva felhúzta őt onnan, és a hálókörletük felé indult.
-Hova megyünk, Sirius?-követte barátját a lány
-Fel a mi szobánkba, hogy nyugodtan tudjak mesélni neked-mosolygott.
-Romantikusan hangzik-mosolyodott el Chloé is.
-Az is lesz-erősítette meg Sirius.