Hirtelen változás

41. rész

Ki gondolta volna, hogy egy kellemes, barátokkal beszélgetős délutánt pillanatok alatt tönkre tud tenni egy váratlan levél a még váratlanabb üzenetével? A Potteréknél összegyűlt baráti társaság biztos, hogy nem.
Végre valahára volt alkalmuk összeülni és együtt lenni - már csak Chloé hiányzott a társaságukból.
-...és akkor azt mondtam a pincérnőnek: Nem kell nekem desszert, ha itt van a menyasszonyom!-fejezte be büszke vigyorral a történetét James.
-Jaj, fiúk! Hol rontottuk el?-nézett Sirius nevetve Remusra és Peterre. -Mikor lett a mi Potterünkből egy ilyen nyálasan romantikus alkat?
-Amikor engedtük, hogy a beosztáskor Lily mellé üljön-válaszolta Remus szintén nevetve.
-Valóban végzetesnek bizonyult-értett egyet Sirius.
Lily a szemét forgatva mosolygott.
-Mennyit agyalhat vajon az ilyen bókjain?-vágott Marlene töprengő arcot.
-Ó, bizonyára rengeteget-válaszolta meg Dorcas a kérdést.
-És mennyit gondolkozhatott az első randi előtt ilyeneken?-tette hozzá Mary.
-Ne tudjátok meg-rázta a fejét Remus Lupin.
-Holdsáp, ne mondj többet!-kiáltott rá James.
-Ez amúgy is sejthető, hogy minden nap órákig gondolkoztál rajta, nem kell a beépített kémjeim válasza-mondta Lily nevetve.
-Árulók!-nézett végig összehúzott szemmel a barátain Potter, egyesével rájuk mutatva.
Peter Pettigrew összerezzent.
-Nyugi, Peter, csak viccelt-tisztázta nevetve Sirius.
A fiú hebegve bólogatott.
-Persze... Gondoltam...
Marlene felvonta a szemöldökét, párszor végigfuttatta a tekintetét Peteren, majd megvonta a vállát.
-Ha egy viccen ennyit aggodalmaskodsz, hamar fel fogja mondani az idegrendszered a szolgálatot-jegyezte meg.
-Nézzétek!-mutatott az ablak felé Mary MacDonald. -Bagolyposta!
-Lehet Chloé írt!-kiáltott fel reménykedve Sirius, és az ablakhoz sietett.
Beengedte az állatot és türelmetlenül oldozta le róla a levelet.
-Ő írt?-kérdezte Marlene.
-Ő!-bólogatott a fiú, miközben feltépte a borítékot.
Mindannyian türelmetlenül várták, hogy a fiú ellvassa a lány sorait.

Én drága Sirius Blackem!

Először is, köszönöm, hogy megírtad nekem azt a levelet, ami minden nap erőt ad. Nem tudom, mi lenne velem anélkül.
Amit szintén nem tudok, az az, hogy mégis hogyan fogalmazzam meg, mi lesz a levelem fő témája.
Ha ezt a két dolgot elmondom - egy férfi és szerelmi bájital -, bízok benne, hogy megérted, mi történt velem. Nem lennék képes most részletesebben megírni a történteket... Félek, hogy nem csak lelkileg hagyott nyomot bennem...
Hiányzol!
Remélem, neked jobban telnek a napjaid... Hidd el, én csak téged szeretlek!

Őszinte ölelést és csókokat küld a te Chloéd

-Kitekerem annak az idiótának a nyakát!-dühöngött Sirius, és ennél még ezerszer különb és cifrább káromkodásokat sorolt fel.
-Miért, mi történt?-kérdezgette mindenki a lány barátját.
Sirius idegesen James kezébe nyomta a levelet, és fel-alá járkálni kezdett a szobában. A többiek nekiláttak az olvasásnak.
A megszólításnál James - természetesen csak viccből - fintorgott és hányást imitált, amiért Lilytől kapott egy szigorú pillantást. Most nem volt itt ennek az ideje.
-Ez borzalmas!-kiáltott fel Lily, miután elolvasták a levelet. -Szegény Chloé! Egyedül ott kint, ráadásul éppen egy ilyen eset után... Szólni kellene Dumbledore-nak, hogy hadd jöjjön vissza. Nem gondoljátok?
-Ki sem kellett volna engedni egyedül-morgott Sirius, még mindig a szobában járkálva.
Remus felállt, és odament hozzá. Átkarolta barátja vállát, és a kanapé felé terelte vissza.
-Ha ott lettél volna sem biztos, hogy meg tudtad volna akadályozni a dolgot. Ne hibáztasd se magadat, se mást.
-Ó, dehogynem hibáztatok!-kiáltott fel a fiú, lelökve magáról Remus Lupin kezét, aki szerencsére nem vette ezt magára. -Azt az utolsó, senkiházi kis férget igenis lehet hibáztatni! Ha egyszer a szemem elé kerül, nem éli túl! Pálca nélkül verem agyon!
-Igen, persze-szólalt meg ismét Lupin.
Ha a többieken múlt volna, valószínűleg csendben hagyták volna, hogy Sirius őrjöngjön, ám a volt prefektus úgy tűnt, egész jól kezeli az ügyet.
-De szerinted mennyire Chloé értékelné ezt?-tette fel a kérdést, amit meg is válaszolt. -Még ha azt is kívánja, hogy bűnhődjön az elkövető, nem így értené. Megrémítenéd vele, ahogy ezzel a viselkedéssel is. Rendben van, hogy mérges vagy, de próbáld meg visszafogni magadat.
-Van igazság abban, amit mond-értett egyet Dorcas, a többiek pedig bólogatni kezdtek.
-Kit érdekel az igazság, ha Chloé ott van egyedül, megtörten ezek után?-nézett körbe a társaságon Black, ám már jelentősen nyugodtabb volt.
-Chloé erős lány-vette át a szót Dorcas, ezzel övé lett a békét teremtő fontos szerepe. -Egy ilyen eset megrázta, nem is kérdés, és mindennél jobban vágyik most az ölelésedre, ám mivel a helyzet úgy kívánja, nélküled, nélkülünk is képes megbírkózni ezzel.
-A legnagyobb segítség az lenne, ha írnál neki és megnyugtatnád-adott egy egyértelmű ötletet Mary. -Sőt, akár mindenki írhatna neki!
-Igen?-kérdezte bizonytalanul Peter.
-Az nem jó-rázta a fejét a száját húzva Marlene. -Akkor megtudja, hogy mi is elolvastuk a levelét.
-Szerintem gondolja, hogy Sirius nem tartaná magában-jegyezte meg James.
-Akkor hát levélírásra fel!-noszogatott mindenkit Mary, és így is tettek.
Perceken belül nyolc toll surrogása hallatszott nyolc pergamenen, és miután mindenki elkészült, elküldték a leveleket vissza Franciaországba.