Hirtelen változás

7. rész

Az elkövetkezendő két napban semmi rendkívül érdekesnek mondható nem történt az egész iskolában.
Elérkezett a péntek délután, és Chloé nagy örömére a jóslástan is. Pandorával és Pennyvel a legeldugottabb toronyba sétáltak fel, ahol egy nagy folyosó fogadta őket, és egy csapóajtó, létrával. Azon kellett felmászni, és bent is voltak a szobában, ahol a jóslástan órák folytak.
-Nem sokan választják ezt az órát-mesélte Pandora Chloénak. -Nincs hozzá igazi tehetségük. Erre szinte születni kell, ahogy Tuppance professzor is mindig mondja.
Chloé számára ez egyértelmű volt. Ezért nem is kérdezte, hogy Jane és Janette miért nincsenek velük. A kétpetéjű ikrek a mugliismeretet választották, habár ők nem voltak aranyvérűek.
-Legalább lesz egy tantárgy, amiből nagyon jók leszünk-jelentették ki tegnap este, pedig nem voltak rossz tanulók.
Már elérték a legfelső folyosót, ahol az ajtó előtt egy tucat diák várakozott. A négy ház negyedikeseinek egyszerre volt megtartva ez az óra a kevés jelentkező miatt. A hollóhátból csak Chloé, Pandora és Penny jelentek meg, a Griffendélből és a Hugrabugból egy-egy lány, a Mardekár viszont relatív nagy számmal képviselte magát: úgy tűnt, az egész évfolyam részt fog venni ezen az órán.
Chloé megpillantotta köztük Regulus Blacket, aki nem tűnt túl lelkesnek. A Black fiú is észrevette Chloét, és odalépett hozzá.
-Hogy vagy?-kérdezte Chloé szerint kedvesen.
-Minden rendben. Veled?-nézett a lány Regulusra.
-Semmi kedvem itt lenni-forgatta a szemét a fiú.
-Akkor miért választottad ezt az órát?
-Narcissa azt mondta, jó ötlet. Csak mert ő tehetséges volt benne. Tavaly óta szenvedek vele.
-Akkor miért nem adod le?-ráncolta össze a szemöldökét Chloé. Regulus szerint így elbűvölően aranyosnak és kislányosnak tűnt, de ezt természetesen nem mondta el neki.
-Mert nem engedik.
-A szüleid?
-Igen, ők... Druella néniék mindig meggyőzik őket, szinte ugyanazt kell csinálnunk, amit ők-panaszkodott.
Chloé már kezdte sajnálni a fiút, amikor eszébe jutott a bátyja, aki már a beosztásával megtörte a Blackek családi hagyományát, de ezt két okból sem dörgölte a fiú orra alá. Először is azért, mert ezt Regulus is tudta, másodszor pedig nem akarta, hogy a fiú azt higgye, hasonlítania kell valaki másra, hiszen most is épp ezt sújkolják bele a szülei. És volt egy harmadik indok is, miszerint a csapóajtó kinyílt, és a lenti fényben jól látható füst áramlott ki onnan, valamint bizonyára Tuppance professzor asszony érdes hangja, aki beinvitálta a tanulókat birodalmába.

A professzor már boszorkányévekben számolva is bőven a nyugdíjazáshoz közeledett. Hosszú, göndör, ősz haja volt, amit egy piros-narancssárga érdekes mintájú fejkendővel fogott hátra. Régies, tarka-barka ruhájában komolytalan hatást keltett. Kis, kör alakú szemüvege mögül nézett végig a fotelekben elhelyezkedett negyedikeseken, égszínkék szemével méregetve őket. Vékony csuklóján karperecek csörögtek, és Chloé attól tartott, hogy előbb vagy utóbb a mázsás nyakláncok súlyától össze fog esni.
Amikor megszólalt, mindenki elcsendesedett, és feszült figyelemmel nézett a tanárnőre.
-Igazán örülök, hogy ennyien folytatjátok a jóslástan tudományának elsajátítását-nézett végig a társaságon, de a figyelmes diákok nem éppen az örömöt láthatták a szemében. Bizonyára csalódott volt, hogy idén is alig jelentkeztek. -Úgy gondoltam, kezdjük az órát egy kis ismétléssel. -A diákok zúgolódni kezdtek. -Nyugalom. Gyakorlatban-jelentette ki, ezzel csírájában elfojtva a panaszáradatot.
-Tavaly csak teafüveket és kristálygömböket nézegettünk-súgta oda gyorsan Penny Chloénak, de ha hangosan beszélt volna sem hallotta volna meg őket a professzor asszony, aki a kora miatt néha már csak a világon túli érzékeire hagyatkozhatott.
-És tenyérjóslás is volt-egészítette ki Pandora.
-Ó, tényleg, az is!-csapott a homlokára Penny. -Remélem idén izgalmasabb lesz a tananyag...
-Mindenki jöjjön ki csészéért, teafűért és kristálygömbért-hangzott az utasítás.
A diákok felálltak, és egymás után mentek ki az említett dolgokért. Amikor Chloé a tanárnő hatalmas kanapéja melletti polcról, lábujjhegyre emelkedve emelte le óvatosan a gömböt, a nő alaposan szemügyre vette őt, magában megállapítva, hogy bizonyára tehetséges diákja lesz. Topsy Tuppance azon kevesek közé tartozott, akik tényleg értették a jövőbelátás és jövendölés közel összes csínyját-bínját. Felismerték a tehetségeket, és igyekeztek egyengetni az útjukat, de ebben a tudományágban nagyon kimagaslónak kellett ahhoz lenni, hogy a sok erőfeszítést siker koronázhassa.
Chloé a kristálygömbbel a kezében visszasétált, majd ismét kiment, ezúttal a tealevelekért és a bögréért. Nem akarta egyszerre odavinni, nehogy úgy járjon mint az egyik mardekáros lány, aki összetört egy gömböt. Tuppance professzor rosszalló pillantása után össze is takarította, de a tanárnő nem volt éppen megelégedve ennyivel: a kristálygömböket ugyanis egy egyszerű Reparo-bűbáj nem javíthatta meg.
-Példát vehettél volna Rouge kisasszonyról, gyermekem. -Minden szem Chloéra szegeződött, de a nő folytatta. -Ő inkább többször fordult, elővigyázatosságból. -Immár ő is a lányra nézett. -Nagyon helyes. Nem hiába, látszik, hogy kitől is tanultál.
-Ezt meg hogy érti?-kérdezte suttogva Pandora a barátnőjét.
-Gondolom a francia jóslástantanáromra gondolt-vonta meg alig észrevehetően a vállát a lány.
-Folytassuk-csapta össze a két tenyerét Tuppance és a karperecei hangos csilingelései törték meg az eddig beállt csendet. -Gyertek ide hozzám teáért. Azután üljetek le, és igyátok ki a teát, hogy csak az üledék maradjon a csésze alján. Azt lötyköljétek körbe háromszor bal kézzel, majd fordítsátok a csészét a szájával lefelé, és tegyétek a csészealjra. Várjátok meg, amíg az utolsó csepp tea is kifolyik, azután fejtsétek meg a tavaly elsajátított tudásotok alapján, mit mond nektek a teafű.