Hirtelen változás

9. rész

Az újév beköszöntével a diákok is visszatértek a Roxfortba. A karácsonyi hangulatot felváltotta az unalmas január, amikor semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy újult erővel folytatódott a tanulás.
Chloé ismét sokat felkereste az idős jóslástan professzor padlásszobáját, és a könyvtár is az egyik törzshelyévé vált. Ezen kívül esténként sokszor felszökött a csillagvizsgálóba, főleg amikor nem tudott aludni, vagy rosszat álmodott. Újabban sajnos ez is kísértette...
És igaz, hogy levelet nem tudott senkinek küldeni, viszont a bagolyházban is egyre többször tartózkodott. Egyik-másik bagoly már meg is ismerte, és mindig izgatottan huhogni kezdtek akárhányszor belépett.
Emellett minden péntek délután Hagrid kunyhójában üldögélt, és az ő kis furkászaival játszott.
-Nem sokáig maradnak már itt-mondta a vadőr szomorúan. Látszólag neki is a szívéhez nőttek a kis rosszcsontok.
-Hogy hogy?-kérdezte Chloé, miközben a nyakláncát próbálta visszaszerezni egyiküktől.
-Csak kölcsön kaptam őket, tanulmányi célból. És sok diák is panaszkodott, hogy ellopják az ékszereiket.
-Hát ez igaz-vonta meg a vállát Chloé, és egy határozott mozdulattal visszavette a nyakláncot, nem törődve az ujját szorító erős kis manccsal. -De végtelenül édesek. És ez minden bűnüket kárpótolja. -A lány mosolyogva simogatta meg kedvenc furkászát a pocakjánál. -Hiányozni fogtok, kicsi rosszaságok.

Chloénak egyetlenegy nagyobb problémája volt: Sirius Black. A fiút akármennyire is igyekezett elkerülni, nem tudta. Kész lehetetlenségnek tűnt. Az egész helyzet olyan volt, mintha a szándékos kerülés ellenére még jobban vonzotta volna. A leglehetetlenebb helyeken botlott bele mindig. A Nagyterem ajtajában, a bájitaltan terem előtt vagy a bagolyházban. És az utóbbi alkalommal nem volt egyedül.
Chloé épp a zajos helyiség ablakán nézett ki, amikor négy fiú nevetése rázta meg a falakat. A közeledő léptekre megfordult, és a Tekergőkkel nézett farkasszemet. Nyelt egyet, majd a határozottság pajzsát felöltve kerülte meg őket, és sétált ki onnan. Egyedül Remus Lupin felé küldött egy halvány mosolyt.
-Egy pillanat-nézett Sirius a barátaira, és a lány után sietett. -Chloé, várj!
A lány visszafordult. Fázósan húzta össze magán a talárját, hogy ne csapjon alá a hűvös a szél, ami belekapott leengedett hajába, összekuszálva azt. Ugyanolyan hűvösen nézett a fiúra, ahogy mindig is tette.
-Mi az oka annak, hogy ennyire látványosan kerülsz?-szegezte a fiú lánynak a kérdést, kertelés nélkül.
-Elmondtam már-válaszolta ellenszenvesen és tömören. -Hogy semmi közöm ne lehessen hozzád.
-Mintha olyan rossz ember lennék-forgatta meg fekete szemeit Black.
-Ne forgasd ki a szavaimat-húzta össze a szemét Chloé.
-Akkor adj valami normális, egyértelmű indokot!
-Ezt szeretnéd?-tette fel a költői kérdést a lány, és néhány lépcsővel feljebb lépett, Siriushoz közelebb. -Tudod hány lányt hitegettél csak az elmúlt fél évben, amióta itt vagyok? Tudod mennyien rajonganak érted?
Sirius legszívesebben vigyorogva rávágta volna, hogy "Persze!", de tudta, hogy azzal csak azt érné el, hogy a lány otthagyja. Így hát tűrtőztette magát.
-Én nem fogok beállni a sorba, akármennyire is sérti ez a büszkeségedet. És mivel Marlene nagyon jó barátnőm, nem tenném meg vele, hogy...-itt elakadt, de csak türelmetlenül legyintett. -Tudod te.
-Nem, nem tudom. Fejtsd ki, kérlek.
-Nehéz tőled megszabadulni-terelte el a Marlene-témát egy sóhaj után.
-Emiatt eddig nem panaszkodtak-villantotta meg a híres "Sirius-mosolyát".
-Sejtettem... Tudod mi a legnagyobb baj veled?-húzta fel a szemöldökét Chloé.
-Mesélj-fonta keresztbe a karjait.
-Ami Potterrel is. Túlságosan is nagyképű a viselkedésetek, és ez sok esetben elég visszataszító tud lenni.
Chloé megfordult, és lesétált a lépcsőn, Sirius azonban még mindig nem adta fel. Elkezdte érdekelni ez a lány. Valaki, aki nem szeretett bele első látásra? Kihívás. Egy griffendéles számára pedig ez olyasvalami, amit végig kell játszani, hogy a végén megkaparinthassa a főnyereményt, jelen esetben, hogy megismerhesse Chloé Rouge-t.
-Tegyük fel, hogy változtatok ezen-sietett a lány után, hogy utólérhesse.
-Tegyük fel-fordult meg Chloé. -Mit kezdjek ezzel?
-Ez lett volna az én kérdésem. Akkor mit gondolnál rólam? Változna-e valamit a kapcsolatunk?
-A kapcsolatunk?-kérdezte felhúzott szemöldökkel a lány. -Nekünk nincs semmifé...
-Tudom, tudom. Nem is úgy értettem. Mindössze baráti kapcsolat. Vagy nem is megyek ilyen messzire. Először csak tűrj meg magad mellett, és ne menekülj előlem.
Chloé ismét sóhajtott egyet.
-Mi a garancia arra, hogy ezt betartod?
-A szavam nem elég?
-A szavad, amivel megígérted Marlene-nak, hogy nem nézel másokra, és mindketten tudjuk, hogy ezt hogyan is kivitelezted? Nem, ez kevés lesz.
-Pedig mást nem tudok tenni-tárta szét a karját a fiú.
-De, most mondtad ki a kulcsszót. Tenni. Tettekkel bizonyítsd, hogy betartod, amit ígérsz. Mit gondolsz, menni fog?
Sirius fejében körvonalazódott a terv. Abbahagyja a többi lány szédítését, bár ehhez nagy önuralom kell majd. Marlene-ra pedig jobban odafigyel. Különleges lány volt a szőkeség is a maga vadságával és nagyszájúságával, szépségével és éles eszével. A terv további része szerint közelebb kerül Chloéhoz és összebarátkozik vele. Na igen, a terv ezen részén még csiszolnia kell, nehogy a két lány megharagudjon egymásra majd/vagy rá esetleges tapintatlanság vagy rossz időzítés miatt. De biztos volt benne, hogy mire odaérnek, meg lesz oldva ez az apró részlethiba is, valamint Marlene nem lesz féltékeny az egyik legjobb barátnőjére.
-Menni fog-bólintott komolyan Sirius, és Chloé látta a szemében, hogy ezt többé-kevésbé így is gondolja.
-Úgy legyen-bólintott a lány, és egy apró mosoly után sietősen leszaladt a dérrel borított lépcsőn.