Hirtelen változás

17. rész

Elérkezett a szeptember elseje, az a nap, ami a roxfortos diákok számára azt jelentette, hogy a londoni King's Cross pályaudvaron gyülekeznek, felszállnak a nagy, piros-fekete Roxfort Expresszre, és az elviszi őket az iskolájukba. Az úton rengeteg édességet és nassolni valót vehetnek a büfés boszorkánytól, valamint feleleveníthetik és megoszthatják egymással nyári emlékeiket.
Minden diák így készült az első napra, kivéve Chloé Rouge-t, aki a szünet elején el sem ment a Roxfortból. A nyarat a kastély falain belül vagy a tágas udvarán töltötte, kivéve, amikor kimozdult az Abszol útra. Emlékezetes kis kiruccanás volt az tagadhatatlan...
Sirius Black képe ismét Chloé behunyt szemei előtt lebegett. A lány McGalagony professzor szobájában lévő ágyon feküdt a hátán, széttárt végtagokkal, és a fiúra gondolva ösztönösen mosolyogni kezdett. Az utóbbi napokban mindig ez volt. Nem tudta, hogy Sirius külsejének változásában keresendő-e a fiúról eddig alkotott véleményének változásának oka, vagy csak amiatt a figyelmesség miatt, amit akkor és ott tanúsított; de a lényeg, hogy nem fogta el bosszúság, amikor rágondolt.
Valahogy Sirius Black is így érzett, bár ő nem bosszankodott soha, ha a lányra gondolt. Inkább zavarta, hogy valaki nem alél el már a puszta látványától, de élvezte a kihívást, hogy Chloé figyelmét máshogy hívja fel, és a rajongását a tökéletes Sirius Black iránt más úton-módon ébressze fel benne. És legutóbb sikerrel járt, azzal a kevés cukros limonádéval meg főleg. Ahogy erre gondolt, megborzongott. Miután ő maga is belekortyolt az italba, és azon még érezte Chloé epres szájfényét... Nem tudott mit tenni, akaratlanul is elképzelte, milyen lehet megcsókolni a lányt.
-Szokatlanul csendes vagy, Tappmancs barátom-bökte oldalba James Potter.
Már a Roxfort Expresszen ültek, a fülkében volt még Remus és Peter. Csak a szokásos négyes. És a mostanában szokásossá vált párbeszédek.
-Nem vagyok-rázta meg a fejét Sirius és fekete hajtincsei csak úgy lobogtak.
-De, Jamesnek igaza van-bólogatott Remus, felnézve a könyvéből. -Máskor be nem áll a szád, most meg szótlanul nézel ki az ablakon.
-Valami érdekeset láttál?-kérdezte Peter nevetve, amit Sirius egy szemforgatással jutalmazott.
-Ugyan, Féregfark-rázta a fejét James, és úgy beszélt barátjához, mint ahogy a kisgyerekekhez szoktak a felnőttek, ha azok valamit nem értenek-, tudhatnád, hogy a tájnál valami sokkal érdekesebbre gondolt a mi barátunk.
-Kire?-kérdezte a pufók, szőkés hajú fiú.
-Hollóhátas, eggyel alattunk jár, félig francia, hihetetlenül okos és sok bosszúságot okoznak egymásnak. Nem, nekem sincs semmi ötletem-jegyezte meg enyhe gúnnyal a hangjában Lupin.
-Ó, Chloéra gondoltál, Sirius?
-Peter, te egy zseni vagy-nézett rá tettetett elismeréssel James, és felemelkedve vállon veregette a fiút, majd visszahuppant az ülésére. -Szóval, barátom, mesélj csak. Ha nem tévedek, az epres szájfényének ízét még mindig érzed a szádban.
-Történt valami, amiről tudnom kellene?-pillantott fel Remus.
-De még mi minden!
Azzal James elkezdte a beszámolót arról a bizonyos Abszol úti találkozásról.
-Miért érzem azt, hogy ezt direkt így szerveztétek meg?-kérdezte Lupin a történet végeztével.
-Azért, Holdsáp, mert túl okos vagy. Igen, így szerveztük, és Marlene nagy segítség volt ebben.
-Aha... -Lupin bólintott egyet, majd fekete hajú barátjára nézett. -Csodálom, hogy Marlene nem féltékeny Chloéra.
-Nem az a fajta, szerencsére-rázta meg a fejét Sirius. -Vagyis csak Chloéra nem az, rá sosem volt, még amikor együtt voltunk sem. Bár másokra lehet az lenne. Érdekes egy lány.
-Minden lány bonyolult-értett egyet James Potter.
-Nem mindegyik-legyintett Black. -De a bonyolultabbaknak is megvan a maguk szépsége.
-Ezt fejtsd ki, kérlek-ráncolta a homlokát James. -Csupa fül vagyok, bár szerintem mindannyian.
-Vegyük például az én esetemet-magyarázott hátradőlve Sirius. -A legtöbb lány oda meg vissza van értem, amiért nem hibáztatom őket, elvégre jól nézek ki, van humoro...
-Kevesebb fényezés, több magyarázat-szakította félbe prefektus barátjuk.
-Oké-forgatta meg a szemét Sirius, sajnálva, hogy a kedvenc részét kell kihagynia. -Szóval odáig vannak értem, és ez nagyszerű, de sokuk, aki ezt ki is mutatja csak üres szépség.
-Ebben mondjuk van valami-értett egyet James.
-Na ugye!-kiáltott fel Sirius. -Egy idő után unalmassá válnak, és amikor egy olyan lány toppan be az életembe, akit nem csak hogy hidegen hagynak a bókjaim - legalábbis ezt igyekszik mutatni -, hanem még ellenkezni is mer velem, az elég izgató tud lenni. A vágy, hogy valahogy megtörd ezt a fajta a távolságtartását, és megmutasd neki, ki is vagy valójában.
-Micsoda összeszedett beszéd volt ez, pajtás!-csapott a vállára James nevetve.
-És mi a helyzet Marlene-nal?-tette fel a kérdést Remus.
-Hogy üres szépségnek gondolom-e, csak mert nem működött egy idő után kettőnk között a dolog?-kérdezett vissza Sirius, majd Lupin bólintása után folytatta. -Nem, természetesen nem. Marlene okos és vagány csaj, és a mai napig jóban vagyunk attól függetlenül, hogy párként nem voltunk éppen ideálisak.
-Te Tappmancs, ha Chloé előtt is ilyen választékosan beszélsz majd, lehet nagyobb eredményt érsz el, mint a szépségezéssel-mondta ki James forradalmi ötletét.
-Csak hogy rájöttetek-nevette el magát Remus. -És ez Lilynél is beválna, Ágas.